Táborozás rasta módra!

Hazánk legnagyobb reggae-megmozdulása a Ladánybene 27 szervezte Reggae Camp. Az idei kempingelés 5 napig tart Százhalombattán. A nulladik napon a sound systemeké volt a főszerep, csütörtökön azonban már beindultak a koncertek is.

A régebbi gárdonyi helyszín azért jobban tetszett, azonban a battai Csónakháznak kétségtelenül az az előnye, hogy itt csak a táborozók tartózkodnak és ezzel nem zavarnak senkit. A jelenlegi helyszín kevésbé karibi hangulatú, inkább '80-as évek Magyarországa-feelingje van. De nem baj: picit régi, picit szocreál, de a miénk!

A rendezvény - mint ahogy a nevéből is következik - nem kifejezetten fesztivál. Minden jót megtalálhatunk, ami egy fesztiválon van: kaja, pia, zene. Viszont semmi sincs, amit a fesztiválokon utálok: nagy tömeg, sorbanállás, mindenféle árusok, motozás, nagydarab, szigorú szekusok, kordonok.

Bob Marley mindenen

Igaz árusok vannak, de kevesen és ők is csak a legfontosabb dolgokat árulják: dohány, cigipapír, pipák, szivar, füstölő, Bob Marley minden mennyiségben... stb. Amennyire én láttam, a gasztronómia kimerül a zsíros-deszkában (falun: zsíroskenyér), jellemzően mindenki hoz magával kaját. Az árak barátiak: hideg, dobozos sör 300.

Ide alapvetően azok jönnek le, akik szeretik a reggae zenét (vagyis életük a jamaicai zene) és ez az életstílusukban is megmutatkozik: rasta haj, mosoly, tekert cigi, vizipipázás. Akinek ez bejön, annak a legtökéletesebb hely a Reggae Camp. Mi szeretjük.....

Az első fellépő a Masszív zenekar volt: a produkciójukra nincs igazán panasz, jó kis reggea-s ska-s muzsika. A férfi és női éneket kombinálva, energikusabb zenével örvendeztetnek meg.

Egy hatalmas "Új-kút-vé-há!!!" bekiabálással kezdődött a győri roots reggae formáció fellépése. Az Újkút VH csapata 9 tagból áll, mindannyian képzett zenészek: zeneiskolát, többen konzervatóriumot végeztek. Jófajta roots reggae-t játszottak, a saját szerzemények mellett pedig szemezgettek Bob Marley életművéből is.

Have a nice time!

A NiceTime csapata valóban gondoskodott arról, hogy jól érezzük magunkat: energikus roots reggae-s, dancehall-os muzsikájuk frissítőleg hatott az átszerelés alatt kissé bepunnyadt táborozókra. Talán az átállás késése miatt lehetett, hogy egy kicsit keveset játszottak (nekem legalább is rövidnek tűnt). Meglepetéssel is szolgáltak: az utolsó két számot egy vendég MC celebrálta. Nem is akárhogy! Sajnos fekete testvérünk nevét nem jegyeztem meg, de annyi tudható rőla, hogy már pár éve Magyarországon él, mivel jó itt! Respekt! A Kettő kettő nevű tánczenekar főképpen ska-t játszott, csak úgy szöveg nélkül, instrumentális formában.

Dehogy ráz!! - Honeyball

Némileg kakukktojás volt a helyi illetőségű Honeyball koncertje, mivel nem az a tipikus reggae-banda. Inkább a punk fele kacsaingató zenéjük (néha már-már rock'n rollba hajlott) rendesen megtáncoltatta a közönséget: igaz némileg könnyebb dolguk volt, hiszen battaiak (gondolom az összes haver, családtag, ismerős kint volt). Tipikus fiatalos, ugrálós, vidám-punk. A basszusgitáros szerint "torzírtós reggae". Nem tudom, de az biztos, hogy - bármit is jelentsen az emó - ez annak az ellentéte.

Egy kis közjátékkal indítottak: a beállás alatt, amikor a gitáros/énekes közelhajolt a mikrofonhoz, az képes volt és megrázta őt. Ki is szólt a technikusnak, hogy ráz a mikrofon. Erre a halál-laza emberke a keverő mögött - megunva a panaszkodást - visszaszólt, hogy: -" Dehogy ráz!!!".

Van, amikor az ember csak úgy érzi, hogy megrázza az áram.... pedig nem is...

Tizenhét

Sokan vannak, de nem tizenheten: csak nyolcan. De ez a nyolc emberke érti a dolgát. Reggae, rocksteady, ska. Megfelelően adagolva, energikusan előadva. Az énekes - Szasza - jól adja elő a számokat, jellegzetes pörgős stílusát jól ellentételezik a fúvósok lágyabb dallamai. Ők is készültek vendéggel, név szerint Jah Árpival (ejtsd valahogy így: dzsa-árpi). Jópofa név.

Tekintsd meg galériánkat a Reagge Camp csütörtöki napjáról!

-nagymester-

[2007.07.27.]