Sárosi Katalin
A művésznő 1930. június 22-án született.
Hároméves kora óta szeretett volna énekes lenni, a zene nagyon érdekelte, szinte csak azzal foglalkozott. Zongorázni is tanult. Nem volt meglepő, hiszen az édesanyja rengeteget énekelt otthon, így a dalok mindennapi „vendégek” voltak a Sárosi házban. Eleinte komolyzenei pályára készült, de a hangereje nem volt megfelelő ahhoz, hogy operaénekes legyen.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a Napsugár énekegyüttes tagjaként kezdte zenei karrierjét. Ezután a Swing vokállal három évig dolgozott Bécsben.
Igazi sztárrá viszont szólóénekesként vált 1959-ben, az ugyanakkor feltűnt Mikes Évával, Toldy Máriával és Koós Jánossal. Az egyik legnépszerűbb, legkedveltebb énekesnő volt a hatvanas évek elején, többször turnézott külföldön is, például 1968-ban a szovjet dalfesztiválon közönségdíjat kapott.
A Moulin Rouge, majd a Magyar Rádió is foglalkoztatta. Több száz rádiófelvétele készült, állandó résztvevője volt a táncdalfesztiváloknak. A beat előretörésével, a hetvenes években már veszített népszerűségéből, visszavonult a színpadtól. 1985-ben férjével, Zsoldos Imrével autóbalesetet szenvedett, amelyben férje életét vesztette, ezután visszavonult a színpadi szereplésektől.
Összesen közel 360 hang- és videofelvétel őrzi kivételes tehetségét, rengeteg sláger fűződik a nevéhez, mint pl. a "Lassan bandukolva", a "Különös éjszaka volt", az "Imádok élni" a "Sajnos szeretem".
A nosztalgiahullám még kétszer hozta divatba: 1979-ben Sárosi Katalin énekel címmel megjelent egy válogatáslemeze, 1997-ben pedig a Csinibaba című film elevenítette fel egyik legnagyobb slágerét, a Különös éjszakát.
Az énekesnő 2000. november 1-én súlyos betegség után hunyt el.
[2008.06.23.]