Hazai underground rehabilitálva - a Kontroll Csoport albumai az Underground Katalógusban

Egy 25 lemezből álló sorozat - összefoglaló nevén az Underground Katalógus - részeként jelent meg a mára már legendává lett Kontroll Csoport két „albuma”.

A ’80-as évek hazai undergroundja (ahogy neve is jelzi) nem volt éppen a leginkább támogatott műfajok között, sőt, a pártállamnak kifejezetten szúrta a szemét a mozgalom több képviselője is. S ezen végülis nincs mit csodálkozni, hiszen ha nem is mindig közvetlenül, de bizonyos mértékben ez is volt a „földalatti” zenekarok célja. No meg persze annak kifejezése, hogy ők ugyan nem nyelték le, amit be akartak adni nekik.

A fent említett két korong nem a klasszikus értelemben vett „album”. Szó sincs stúdióban rögzített anyagról, de még a „koncertfelvétel” elnevezés sem úgy értendő, ahogyan azt manapság megszokhattuk.

Miről is van tehát szó? A Kontroll Csoport egyik legelső, illetve „egyik legutolsó” rögzített előadásáról. (Azért ez egy furcsa szókombináció, mivel „hivatalosan” az volt az utolsó koncertjük, de 2005 ősze óta, ha nem is teljesen az eredeti felállásban, de többször játszottak már.)

Az „Ős-Kontroll” címet/nevet kapott lemez puszta léte a belső borítón található felirat tanúsága szerint Szent Iványi Kálmánnak köszönhető, ugyanis ő rögzítette a tíz számot „Wahorn András pajtájában 1981 januárjában”. Ebből az következik, hogy a hangminőség a digitalizált változaton sem a legjobb, s helyenként a szöveg sem érthető maradéktalanul. (Esetleg jól jött volna, ha itt is mellékelnek szövegkönyvet, amint azt a másik (szerintem sokkal érthetőbb) korong esetében meg is tették.)

Lépjünk ki a sorból

Mondanivalójuk lényege viszont egyértelmű: kilépni a sorból, hangot adni a saját gondolatoknak, és mindenekelőtt megmutatni a valóságot mindarról, amiről a párt mást állított… Mindezt olyan nyíltan és kegyetlen őszinteséggel, amennyire csak tudták. A zenei forma pedig majdhogynem mellékes, a szó jó értelmében: eklektikus szerzeményeik tették egyedivé életművüket.

A punkba átcsapó Anyád az ítéletvégrehajtó, a rock and roll-paródiának ható Nem akarom elvenni a kedvedet és a Jonny (a punk idol Johnny Rottent éltető szám), a repetitív Annál jobb itt, vagy a „táncdal”-átértelmezés Holdfényes májusok mind árasztják az elemi erővel kitörő energiát, indulatokat – a szövegekről nem is beszélve. Ne feledjük, a felvétel ’81 januárjában készült, amikor az olyan sorok, refrének, mint pl. az „Utálom a rendőrt, kerülöm a munkát”, a „Te mégis ölni, ölni ölelve készülsz” vagy „A mi agyunk téves kódolás, a program szerint nincsen lázadás” kiváltották a vezetés haragját, és nem egyszer súlyosabb következményekkel is jártak mind a zenészekre, mind a koncertlátogatókra nézve…

Bár a sorozat másik Kontroll-korongja (mely szintén az egyszerűség jegyében csak a „Kontroll Csoport” elnevezést kapta) már a rendszerváltozás után, az 1991. június 21-én a Pálvölgyi katlanban megrendezett ingyenes Nap-Nap Fesztiválon került felvételre, aktualitásából szinte mit sem veszített. Kultikussá vált számaik (pl. A félelem háza; Eladom; Nem én vagyok; Ma háború van, holnap béke) viszont ekkorra már felkeltették a hivatalos kiadók figyelmét is, így a sokáig csak kézről-kézre, kazettáról-kazettára másolva terjedő repertoárjuk boltokba kerülhetett.

Aki esetleg a ’93-as első kiadáskor nem tudta beszerezni a hazai underground eme igencsak nagyhatású bandájának hangzóanyagát (utódzenekaraikból szintén nagyhírű alternatív együttesek alakultak: pl. Kampec Dolores, Sziámi-Sziámi, Ági és Fiúk), most pótolhatja ezt a hiányt. Hiszen akiknél értő fülekre talált annak idején a Kontroll Csoport üzenete, azok számára talán még most is jelentőséggel, jelentéssel bír.

– Fejes Anna –

[2010.04.02.]