Exkluzív fotók! Újabb botrány a magyar énekesnő körül? Nkuya Sonia ismét megdöbbentette az embereket
– Ezen a rocklemezen milyen előadók hatottak rátok?
– Bár a zenészem igazi rockzenész, és a Dream Theater és az AC/DC-szintű együtteseket szereti, azért nem ilyenre kell gondolni. Nem fogok headbangelni és hörögni a színpadon (nevet). De a technikásságára éppen azt értem, hogy nagy zenészektől leste el a dolgokat, és nem tingli-tangli zenét fog alkotni.
Én is csak rockot hallgatok, de az én kedvenceimet sem tudjuk a zenénkbe belevinni. Nem fogunk se Marylin Mansont, sem Nine Inch Nailszt, sem Perfect Circle-t, sem Sklipnotot belevinni a zenébe, mivel nem lehet, túl nagy zűrzavar lenne az emberekben. Olyan Soniás lesz az egész. A hangszínem marad rekedtes, visítós, morbid, ami miatt picit pimasz lesz az egész stílus. A dalszövegeket megint én fogom írni, így megint engem lehet majd fikázni, ha valami nem tetszik, várom is a kedves e-maileket (nevet). A dallamokat is én szerkesztgetem. Rockos lesz ez, módosan. Jópofa lesz.
– Mit érzel, mennyire segített neked a Megasztár? Mit szólsz ahhoz, hogy azóta már több műsorból is jönnek elő az újak?
– Hát elég nagy szívás (nevet). De igazából nem kell ezzel foglalkozni, mert addig, amíg nem lesz egy másik olyan extrém és polgárpukkasztó személy, mint én, aki egy rockot éneklő félig fekete lány, addig ez annyira nem tud megzavarni. Örültem a Megasztárnak, jó érzés volt, bár lehet, hogy megint nem mennék el…
Nagyon sok tehetséges ember van, és mindenkinek meg lehet és meg is kell adni a lehetőséget. Csak az a baj, hogy ezt nagyon gépszíjszerűen csinálják, és akit eddig behoztak, azt ellehetetlenítik. Kicsi országunk vagyunk, nem egy Németország vagy Franciaország, ahol lehet hatezer előadó. Nálunk is annyi van, és Dunát lehet velünk rekeszteni. Mindenki énekelni akar, még az is, akinek három hang jön ki a torkán. Sőt, annyi se.
– Említetted, hogy miket hallgatsz és milyen zenei szférákban kívánsz mozogni. Ezek után nagyon meglepő a zene stílusa a duetteteknek Szecsődi Karcsival…
– Az a szám, az indokolt volt. Mi azt olyan szinten terveztük el, hogy ha ketten vagyunk morbidak, akkor vagy alább adunk és csinálunk egy szép lírikus számot, hogy szerelmesek vagyunk, vagy mit tudom én, vagy pedig robbanunk egyet és ezt kihúzzuk ezzel. Most ötszázezernél jár és a három hónapja van fent a videó a Youtube-on. Ez pedig jelent valamit.
Én írtam a dalszöveget, direkt csináltam beastipopot, ez indokolt volt. A dallam is egyszerű, ez is indokolt volt. Meg kell nézni, hogy hány magyar előadó van, és százszor rosszabb dalok, amiket százszor jobban szeretnek, és nem húznak le. Ezzel a dallal akartunk valamilyen balanszot hozni a magyar popiparnak, hogy érezzék meg azt, hogy aki tényleg tudna énekelni és tud is énekelni, és ha nem gagyit csinál, akkor is le fogják húzni vagy nem foglalkoznak vele. Mert a jóval nem foglalkoznak, a gagyival meg igen, vagy lehúzzák vagy egekbe dicsérik. Az emberek rosszindulatúak, és ezt kellene megváltoztatni. Szakmán belül. Ne irigység legyen, hanem segítsen egyik a másiknak. Olyan rossz dolgok ezek…
– Hiányolsz egy összetartást a magyar zenei életben?
– Általánosságban is összetartást hiányolok. Nekem megvan a kis bandám, akivel összetartok. De hiányolom amúgy, érződik az, hogy sok
ember annyira el vannak szállva magától… Ahogy egyik a másikra néz… Meg olyan mondatokat hallottam én már más emberek szájából … Ha az ember nincs magánál, úgy elküldené őket a francba… De nincs értelme, mert azzal magamat adnám alább. De ha valaki nagyképű, és úgy nagyképű, hogy nem is ért semmihez, akkor nem neki gratulálok, hanem annak, aki megveszi a lemezét. Kik azok a mai magyar előadók, akik mainstreamek is, de annyira azért mégsem, és bár kapnak egy kis figyelmet, érdemelnének többet is? Kikre ehet ma felnézni a magyar előadók közül?
Tóth Vera, Tóth Gabi, Caramel… Általában ilyen téren mozgok én. Ezzel nem azt mondom, hogy csak Megasztárosok között. Csak ezek az emberek ők csinálják maguk a saját zenéiket, képesek arra, hogy jót adjanak és magukat adják. Nem pózörködnek. Mondhatnék bandákat is, de nem nagyon hallgatok magyar bandákat. Anima Sound System, Quimby, Kispál és a Borz is maguknak csinálták, amit csinálták… Sokan vannak, akik jók és nem feltétlenül kapják meg azt az elismerést, amit érdemelnének, mert a kis kakadarabok elveszik a piacot meg mindent. Ez ilyen. Sosincs igazság. (nevet)
– A jövőben hogyan látod magad magyarországi előadóművészként?
– Mainstream szeretnék lenni, de közben kell magam mögé egy banda. Ha ez valakinek ez nem tetszik, nem fog érdekelni. Én nem fogok elmenni cd-vel énekelni, mert az kamu. Az engem nem érdekel. Ha Péterfy Bori el tud menni zenekarral, akkor én is lemegyek inkább undergound vonalon és nem fog érdekelni az egész. Azt fogom csinálni, amit szeretek és rám ne húzzanak semmi skatulyát. Engem is felkeresett sok-sok menedzser, akik nekem is megpróbálták megmondani, hogy én ezt és ezt játsszam, én pedig megmondtam nekik, hogy nem. Ez a különbség ember és ember között. Valakinek vannak elképzelési, valakinek nincsenek. Ha van igény arra, amit én őszintén és tudással és profi háttérrel fogok játszani, és ha a magyarok végre fel fogják fogni, hogy mi a minőségi zene vagy mi a minőségi zenélés, akkor van itt helyem. Ez ilyen. Van vagy helyem, vagy nincs helyem. Ámen. Igazából persze mindent lehet csinálni, csak akarni kell. Kellő energia kell hozzá és kitartás. Ha ezek nincsenek meg, még egy eladói kurzusba is hülyeség belevágni.
Lapozz, mert a következő oldalon Vizi András fényképész gondolatait olvashatod és megnézheted a fotókat is.[2011.03.22.]
Hírek
