˝Nálunk a zene a szent tehén.˝- Exkluzív interjú!

Immáron kilencedik alkalommal kerül megrendezésre a Jazzforum Budapest, amely ezúttal is számos meglepetéssel, hazánkban eddig sosem látott módon összeálló zenészekből színpadra állított produkciókkal örvendezteti meg a fesztivál közönségét. A fesztivál idejére eső lengyel EU-elnökség tiszteletére, a fókusz ezúttal a lengyel művészekre irányul. Beszélgetés a rendezvénysorozat megálmodójával és főszervezőjével, a Budapest Music Center igazgatójával, Gőz Lászlóval.

A kilencedik évébe lépő Jazzforum Budapest hagyományos törekvése, hogy a kortárs dzsessz legszélesebb spektrumát mutassa be a mainstreamtől a kísérleti hangvételű produkcióig. A szeptember 07-10. között zajló négynapos rendezvénysorozat folyamán 23 koncert lesz hallható, amelyek a Művészetek Palotájában, a Budapest Jazz Clubban és a Trafó Kortárs Művészetek Házában, a Ráday utcai ingyenes koncertek pedig az iF Kávézóban és a Jedermann Kávézóban kerülnek megrendezésre.

Az előző két évhez hasonlóan, ezúttal is egy kiemelt téma adja a program gerincét: az idei fesztivál fókuszában a hazánkat 2011 augusztusában, az Európai Unió elnökségében váltó Lengyelország áll. A lengyel dzsessz hét produkcióval mutatkozik be.

A fő tematikával párhuzamosan, a Jazzforum Budapest programjában számos, főként nyugat-európai zenekar és szólista vendégszerepel, sokszor magyar muzsikusokkal, egyedi összeállításban.

– Kilenc év már házasságból is szép eredmény, nemhogy dzsesszfesztiválból. Mi volt a motiváció anno, és mi hajtja ezt a rendületlenül futó szekeret tovább?
– A Budapest Music Center egy zenével foglalkozó cég, többféle tevékenységgel: van egy százezer példányos, magántulajdonban lévő, zenei közkönyvtárunk; a Zenei Információs Központ a bmc.hu weboldalon a magyarországi klasszikus, kortárs és dzsesszzenészek adatait dolgozza fel (itt több millió adatról van szó); illetve az elmúlt 15 évben közel 200 lemezt adtunk ki, amiből kb. 100 dzsesszlemez. Ezek mellett 33 éve a dzsessztanszakon tanítok, illetve hitvallásunk, hogy szeretnénk képviselni a mai magyar és európai – nem mainstream – dzsesszt. Az alapvető törekvésünk mindig is az volt, hogy külföldi és magyar zenészeket hozzunk össze direkt erre a projektre. Ezekből a találkozásokból általában nemcsak egy koncert kerül megrendezésre, hanem egy lemezt is készítünk. Mindig van egy-két lemezbemutató koncert is. Egy kicsit saját magunkra formáltuk ezt a dzsesszfesztivált, miközben olyan kapcsolatokat létesítünk – s talán ez a legfontosabb –, amelyeknek van folytatása. Számos esetben ezek utazásokat, újabb kapcsolatokat és újabb fesztiválszerepléseket hoznak, amelyekhez nekünk effektíve már nincsen semmi közünk, csak megálmodjuk, hogy ez a bőgős ezzel a dobossal, ezzel a gitárossal és ezzel a szaxofonossal hozzon létre egy olyat, ahol ez írja a számokat, ez a koncepció, stb., ami hosszú, magyarországi és külföldi beszélgetések, találkozások következménye. Jelen vagyunk a European Jazz Networkben, amely nagyon sok találkozót szervez Európa-szerte fesztiválokon, showcase-eken. Ebből nyilván kiformálódik egyfajta fesztivál ars poetica, és a közönség megszokta, hogy nálunk szokványos, standard produkciókat nem nagyon hall, mert azokat az együtteseket az országban bárhol meg lehet hallgatni 12 hónap alatt. Éppen ezért sztárokat sem szoktunk meghívni. Ha mégis jönnek, akkor is magyar zenészekkel fognak játszani. Ennyiben különbözik a Jazzforum a többi fesztiváltól. Mint ahogy minden fesztiválnak van egy arca, mi ezt az arcot választottuk.

–  A fesztivál valamilyen űrt vagy hiányt próbál áthidalni?
–  Nem; új kapcsolatokat hivatott létrehozni. Az európai zenetörténetben számos példa akad: Bach elment Olaszországba megtanulni az olasz zenei stílust, és amikor hazament, már olasz zenei stílusban is komponált; így számos darabja azt mutatja, hogy ott járt. Ez a vándorlás a világ zenei életében – függetlenül attól, hogy klasszikus, kortárs, dzsesszzenéről, vagy akár world music-ról van szó – sokkal több inputot ad, s ezáltal az output is sokkal több lesz.

–  Mennyiben változott a fesztivál jellege az évek során?
– Nem nagyon. Picit talán kevesebb koncert lett. Azok a mondatok, amelyeket a műsorfüzet első oldalán lehet látni, azok kilenc évvel ezelőtt is hasonló mondatok voltak.

–  Személy szerint hogyan látja és értékeli a kortárs magyar dzsesszéletet?
–  Nagyra tartom. Rengeteg tehetséges magyar zenész van. Kicsit előrébb lennénk, ha a határok kulturális szempontból is erőteljesebben megnyíltak volna, de úgy gondolom, hogy a magyar dzsesszzenészek abszolút kompatibilisek a külföldiekkel. Sőt, Chick Corea és Pat Metheny arról mesélnek, hogy Bartók a kedvenc zeneszerzőjük; a magyar dzsesszzenészek Bartókot pedig már ötéves koruk óta hallgatják, mert benne van a levegőben. Azt gondolom, ilyen szempontból a magyar dzsesszzenészek egyáltalán nem maradtak alul, kifejezetten magas színvonalon játszanak.

–  Magyarországnak mennyire sikerül(t) bekapcsolódni a nemzetközi dzsesszvéráramba?
–  Ez egy lassú folyamat. A rendszerváltozás idején nagyon nehéz volt, most már jóval könnyebb. Számos zenész elkezdett keveredni a többiekkel. Mindannyian tudjuk, hogy ez egy vékony jégen járó műfaj, a gazdasági helyzet erőteljesen befolyásoló tényező. Annak nagyon örülök, hogy ma már nem elsősorban az amerikai dzsessz vezeti az európai színpadokat. Szépen engedik fel a dzsesszfesztiválok az új törekvéseket, a fiatalokat – a Jazzforum Budapest ennek egy kis esszenciája.
Az európai dzsessz több szempontból is sokkal érdekesebb – s ezzel nem az amerikaiakat degradáljuk –, mivel egy európai emberhez a feltörekvő, európai kortárs dzsessz közelebb áll. Van egy réteg amerikai, amelyik cirkuszi mutatványként átjön ide, mert amerikai és borzasztóan jól játszik; ez az egész tőlünk egy picit távol áll. A Montreux Jazz Festivalt tudom legjobb példáként mondani, ahol már nem dzsesszfesztivált tartanak. Montreux egy turisztikai látogatottságú populáris fesztivál lett – ami nem azt jelenti, hogy nincsenek benne jó programok –, miközben a legkeményebb kortárs dzsesszfesztivál volt, ahonnan nem kevés magyar –Pege Aladár, Ráduly Mihály – hozott el fődíjat.

–  Jazzforum Budapest 2027?
–  Biztosan lesz. Két éve Jazzforumra változtattuk a nevet, ezzel is jelezve, hogy ez egyfajta fórum, amely elérhetőséget biztosít. Nincsen ennek vége, szeretnénk minden évben megcsinálni. Kicsit olyan, mint a BMC: önfejű; nem akarunk igazságot mondani, vagy megváltani a világot; teljes mértékben távol állunk a politikától. Nálunk a zene a „szent tehén”, és ennél a műfajnál nem szeretjük bekeverni a profitszemléletet.

Bővebb infó a JazzForum programjairól, a fellépőkről az alábbi weboldalon található - klikk.
 

- Aigner Ivan -

[2011.09.06.]