Sisi, Rudolf és egy belső szabadságharc tragédiája - katartikus Elisabeth musical koncertshow volt, az eredeti szereplőkkel

Kevés musical képes arra, hogy a néző lelkének legmélyebb rétegeit ilyen erővel érintse meg. Az Elisabeth koncertshow a Budapest Arénában - Janza Kata, Szabó P. Szilveszter, Dolhai Attila, Molnár Piroska és a teljes szereplőgárda lenyűgöző alakítása révén - egy olyan belső utazásra vitt, ahol a Halál, mint végső szabadság, Sisi aranykalitkába zárt élete, egy toxikus házasság fájdalma, az anyós uralma és a belső gyermek tragédiája egyszerre szólalt meg.

Három évtized, egy legenda - és egy új élmény

Az Elisabeth musical lassan három évtizede kíséri a magyar közönség életét. Amikor 1996-ban Szegeden bemutatták, talán senki nem gondolta, hogy ez a történet a zenés színház egyik ikonikus darabjává válik hazánkban.

A mostani Aréna koncertshow azonban több volt, mint ünnep. Az eredeti szereplők visszatérése - élükön az ország Elisabeth-jével, Janza Katával - egy különleges érzelmi teret hozott létre. A közönség soraiban együtt ültek azok, akik az első szegedi előadások óta követik a darabot, és azok, akik most ismerkedtek vele először.

De ami a legfontosabb: az előadás nem csupán a nosztalgiáról szólt. Az alkotók új rétegeket nyitottak meg, mélyebb pszichológiai és történelmi jelentésekkel töltötték meg a jól ismert dalokat és jeleneteket.

Elisabeth Koncertshow képekben - klikk a fotóra

A belső gyermek tragédiája - Rudolf jelenete megrendített

Számomra az este egyik legerőteljesebb pillanata Rudolf történetéhez kapcsolódott. A gyermek Rudolf (Horváth Zsombor) jelenete, amikor fa “játék”kardjával ledöfi a felnőtt Rudolfot (Dolhai Attila), egészen megrázó volt.

Azt éreztem: itt a sebzett belső gyermek drámája tárul elénk. Az a gyermek, aki elhagyatottságában, magányában, dühében végül önmaga pusztulását idézi elő. Még erősebben hatott ez a szimbolika azáltal, hogy maga a Halál (Szabó P. Szilveszter) adta át a kardot - az is eszembe jutott, mintha a belső bántalmazó felettes én aktiválná a tragikus végkifejletet.

Ez a jelenet sokáig bennem maradt. Olyan mélységeket nyitott meg, amelyek túlmutattak a történelmi kontextuson - hiszen a belső gyermek sebeivel, önpusztító mintáival sokan szembesülünk életünk során különböző mélységekben.

Halál, mint végső szabadság - spirituális rétegek

A Halál alakja ezen az estén különösen mély spirituális jelentést kapott. Amikor a Halál Sisinek azt üzeni: „Szabad csak velem leszel”, számomra Perszephoné mitológiája is felvillant - a sötétségbe kényszerített nő, aki végül ott talál valamilyen formában szabadságot.

Sisi aranykalitkában élt. Császárnéként soha nem lehetett igazán szabad, még szerelmi házassága is mérgezővé vált az udvari intrikák és anyósa, Zsófia főhercegnő elnyomása miatt. Egész életét belső szabadságért folytatott harc hatotta át - és végül csak a Halálban találta meg azt, amit az életben soha nem kaphatott meg.

Ezt a mélységet Janza Kata egészen lenyűgöző színpadi jelenléttel és énekléssel közvetítette. A Hogyha kell egy tánc című dal alatt viselt hivatalos magyar koronázási ruha másolata (Czédly Mónika munkája) tökéletesen szimbolizálta: hiába a hatalom és a rang, a lélek szabadságát ez nem adhatta meg.

Egy anyós, aki egy birodalmat is befolyásolt

Az este másik mélyen megérintő rétege számomra Zsófia főhercegnő (Molnár Piroska) alakja volt.

A musical pontosan bemutatja, hogyan mérgezheti meg egy családi dinamika nemcsak a házastársi kapcsolatot, hanem egész történelmi folyamatokat is. Zsófia mérhetetlen hatalma és kontrollja, Ferenc József gyengesége, hogy nem állt ki felesége mellett - mindezek következményei a magyar történelemre is kihatottak.

Molnár Piroska, a Nemzet Színésze, idén októberben tölti be 80. életévét. Bár mozgásában korlátozott - jelenleg bottal jár, speciális mozgó trónnal oldották meg színpadi jelenlétét -, alakítása így igazán lehengerlő volt. Egy pillanatra sem engedte ki a karakter szellemi és érzelmi dominanciáját, játéka méltó volt egy színháztörténeti pillanathoz.

Zene, látvány, csúcspontok

Zeneileg a koncertshow a legmagasabb szintet hozta. Makláry László vezényletével a 28 tagú zenekar, a 35 fős kórus és a tánckar is fantasztikus teljesítményt nyújtott.

A legemlékezetesebb pillanatok közé tartozott Dolhai Attila és Szabó P. Szilveszter zseniális éneklése - elementáris erővel szóltak a dalok, a közel teltházas Puskás Aréna közönsége többször percekig teljes átéléssel figyelte a jeleneteket.

A jelmezekért Balázsfi Alexandra (Szása), a Szasenka Design tulajdonosa felelt. A történelmi hűség és a modern színpadi esztétika harmonikus ötvözete vizuálisan is méltóvá és egyedülállóvá varázsolta az estét.

Egy új fejezet kezdete?

Ahogy Szabó P. Szilveszter még a sajtótájékoztatón fogalmazott: „Van egy másik, teher rajtunk, hogy mi voltunk az origók, az ős. Magyarországon a néző, amikor találkozott ezzel a darabbal, még nem nagyon volt internet, szájról-szájról terjedt, mint a népdalok, a népmesék, amik nem torzultak széppé, hanem a valóságot tükrözték és valóban eljöttek több százszor."

Szilveszter ugyanis azon túl, hogy a Halál szerepében tért vissza erre az estére, rendezőként is gondolkodnia kellett, hiszen ennek az estének ő volt a rendezője. Olyan emberként, aki csaknem három évtizeddel ezelőtt már „kiharapta a csillagokat az égről”, ahogy ő maga mondta, és most érettebb felnőttként, sokkal több élettapasztalattal és új értelmezésekkel fordult vissza ugyanahhoz a történethez.

Elmondta azt is: Valójában az Elisabeth egy történelmi karaoke - olyan dalokkal, amiket sokan gyerek koruk óta ismenek, szeretnek. Ezek a dalok, ezek a karakterek azóta is kályhaként élnek sok ember lelkében ahonnan mindig lehet meríteni.”

Az Elisabeth nem egy szép mese, hanem igaz történetek lenyomata. A Halál, a veszteség, az elfojtás, a női szabadságharc, a családi trauma - ezek nem poros díszletek, hanem ma is élő érzelmi valóságok a hétköznapi életünkben is. Elisabeth történetében benne van a mi múltunk is.

Szabó P. Szilveszter azt is hangsúlyozta: „Nem egy új színházi adaptációval állunk szemben, amit csak átviszünk egy másik térbe. Ez egy örömkoncert, de közben ott van benne a harminc év önmagunkkal való szembenézése is.”
És ez bizony nagyon átjött mind a rendezésben, mind az előadásmódban.

Sok ember összehangolt és áldozatos munkája kellett ahhoz, hogy ez a csoda megvalósulhasson a Budapest Arénában. Nagyot álmodtak az alkotók és megvalósították, amiért igazán hálásak lehetünk, hiszen egy életre szóló élményt kaptunk tőlük.

A musical 30 éves jubileumához közeledve a csapat már a következő terveken dolgozik. A nyáron a Kapos Musical társulatával a Gödöllői Királyi Kastélyban musical gálakoncertre készülnek - méltó helyszín, amely nemcsak szimbolikusan, hanem történelmileg is Sisi egyik otthona volt. A hely, ahová Erzsébet császárné hazaérkezett.

Az Elisabeth musical harminc év után is él és hat. Mert az a történet, ami a belső szabadság harcáról, a kapcsolati traumákról és a lélek küzdelmeiről szól, mindig aktuális marad.

És ha van musical, amelyik képes ennyi év után is katartikus élményt nyújtani, az bizony Sisi története.

Talán bízhatunk abban, hogy jövőre, a 30. jubileumát ünneplő Elisabeth visszatér az ősbemutató helyszínére, a Szegedi Szabadtéri Színpadra. A közönség részéről egész biztos, hogy van rá igény, hiszen most is álló ovációval ünnepelték az előadást a koncert show végén. De ez most még csak egy vágy.

Hátha újra nagyot álmodnak az alkotók és az álom ismét valóra válik.

Suri Andrea
Fotó: Petró Adri

[2025.06.20.]