"Nagyon megrendültem…
Együtt indultunk. A ’68-as Ki Mit Tud?-on még egymással versenyeztünk, de a döntő után rögtön barátságot kötöttünk. Azt az éjszakát jól „megünnepeltük”… Attól kezdve bármikor összehozott minket a sors mindig újra „kezdtük”… Az utóbbi években bizonyos rendszerességgel összejártunk. Beszélgettünk, röhögtünk, „ünnepeltünk”… Zene, foci, az örök témák mindkettőnknek. És persze az állandó nevetés, jókedv. Amit ma elvesztettem. Vele együtt.

Isten áldása, békéje legyen Veled, Fecó!

Fenyő Miklós"