Eladósorba került a Zene.hu. Komoly érdeklődők: klikk a részletekért.
2019. június 17. | hétfő | Laura, Alida, nevenapja
    Zene.lap.hu
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
Smiling bar
 
Oldal.info


Zene.hu
 
 
Linkek
Pierrot- hivatalos honlap
Kapcsolódó cikkek
Pierrot (Marosi Z. Tamás)
Pierrot - Retrospektív
Zenerégész: Kalandra fel! - Pierrot játékra hív
Kapcsolódó Kiadványok
Pierrot: Presents his gallery of long lost treasures - part one
Pierrot: Retrospektív - Visszatekintés képekben 1990-2006
Kapcsolatok
Legnépszerűbb csengőhangok
Pierrot

Popipari válság - Pierrot szerint

- Te mikor kezdted érzékelni, hogy valami megváltozott a popipar körül?
- 2000 környékén feltűnt, hogy valami nem működik, illetve nem úgy megy, mint korábban. Természetesen senki nem gondolt még akkoriban globális válságra. Helyi megoldásokat kerestem magam is, és azt gondoltam, hogy egy olyan lemezkiadó, amely jól végzi a munkáját, sikeres lehet. Szakmabeliek „szupergrupjaként” hoztam létre a Private Moon Records kiadót, azonban két éven belül rá kellett jönnöm, hogy mindez kevés. Addigra a lemezeladások oly mértékben zuhantak, hogy érezhető volt, más probléma kell, legyen a háttérben. Időközben a kiadó operatív munkájából is kiszálltam.

- A többi szakmabeli hogy reagált a változásra?
- Meglehetősen hibásan. Ha reagáltak egyáltalán. Nyilván nehéz beismerni, hogy egy korábban jól működő gépezet egyszercsak hasznavehetetlenné válik, a korábbi tuningokkal mind rossz irányba fejlesztettük azt, és a megoldás minden bizonnyal a rendszer összeomlását és újraépítését követeli. Kínjukban nekimentek a másolóknak, a fájlcserélő hálózatoknak, de magának az Internetnek is. Mindent büntetnének és beszüntetnének. (Megjegyzem: jó későn jut eszükbe.) Aztán később kissé szelídült ez az indulat, és megpróbáltak tűzszünetet kötni az új helyzettel a pénzért letölthető fájlok frontján. Ez igazán minimális, mondhatni tüneti kezelést jelentett, de elég volt ahhoz, hogy a rendszer megnyugodjon kissé, és különösebb átszervezés helyett elfogadja, eltűrje ezt az új betegségét. Pedig aki kicsit gondolkodik, az láthatja, hogy nem ez a gyógyulás útja.

- Gondolkodjunk. Miért is nem?
- Az Internet csupán egy felület, amin kiütközött ez a régóta hordozott baj, és nem jelent hosszú távon megoldást, ha egy online zeneáruházban gondolkodnom kell, adok-e 1-2 dollárt egy Rod Stewart vagy egy noname zenekar felvételéért – főleg, hogy ugyanez, két kattintással odébb megtalálható ingyen is. És természetesen mindenki, a zenészek is a közönséget korholják, mert nem akar fizetni, és nincs bevétel. Arra senki nem gondol, hogy a bevétel máshol folyik el. Jelen állapotban a zenészek koloncként cipelnek egy náluknál jóval hatalmasabb, nehézkesebb, idejétmúlt szerkezetet, amely folyamatosan és kétségbeesve próbálja megindokolni saját létjogosultságát. Persze a gépezet okkal számíthat a zenészek nagyvonalúságára. Hiszen amíg a közönség mindig is csak zenét szeretett volna hallgatni, addig a muzsikus sem akart sosem mással foglalkozni, mint a zenekészítéssel. Csak az érdekek korábban közelebb voltak egymáshoz. A kiadó befektetett, szakembereket alkalmazott, törődött a művésszel, tehetséget kutatott, lépést tartott a trendekkel stb. A legtöbb előadó bátran elkényelmesedhetett. Mára már azonban ebből szinte semmi nem maradt.

- Miben lett más?
- A kiadó manapság jórészt valamiféle ügyintézővé minősült vissza. Maga a zenekar, vagy valamely támogatója az, aki a lényegi befektetéssel él, a kiadó csupán működteti a futószalagokat, amelyek a terjesztéssel és a sajtóval, rádiókkal kötik össze őket, immáron sok-sok éve. Szakemberek csak elvétve akadnak, az irodisták között jó, ha egy-egy megszállott zenerajongót találunk, a fluktuáció jelentős. Marketing költségvetés egy ideje szintén igen ritkán kerül terítékre, ha mégis, akkor nevetséges összegekről vagy szponzorok pumpolásáról szól a dolog. A felvételi költségek erősen csökkentek, annak ellenére, hogy a stúdiók óradíja az idők folyamán (messze nem inflációkövető módon) természetesen nőtt. Jelen körülmények között olyan produkciók születhetnek elsősorban, amelyek nagyon kevés zenészt alkalmaznak, házi stúdióban, nem ritkán illegális szoftverekkel zsúfolt, összetákolt számítógépeken készülnek, és felülnek a 99%-ban talmit sugárzó rádiók igényeinek. Van-e értelme csodálkozni ezek után, ha a hazai produkciók minősége erősen csökken, a reflektorfénybe legfőképp ultrakönnyű szórakoztató zenei produkciók, vagy külföldiek fénymásolt változatai kerülnek, ha azt érezzük, hogy nincs értelme lemezeket vásárolni, mert a zene, amit tartalmaz, egyszerűen nem éri meg a pénzt?

- A kezdő zenekarok mégis mindenáron arra törekszenek, hogy kiadjanak egy lemezt, a klubokban ugyanis mindig az az első kérdés, hogy "van-e már lemezed"?
- Érthető sajnos. Mind a klubok, mind a zenekarok még az agyukba jól beégett szisztéma szerint gondolkodnak. Nos igen: a változás nem megy majd végbe egykönnyen. Emellett a zenekar problémáját sem értem igazán. A fent említett képlet szerint már nem kell semmilyen kiadóhoz fohászkodniuk, hogy felvételeket készíthessenek, és hogy azokat CD-re írják. Apró befektetéssel – akár nem albumnyi, de egy EP-nyi, azaz 3-5 dalból álló – lemezt is készíthetnek, amely egyben bevételi forrás is lehet a rajongók körében, ha a koncertek alkalmával árulják azokat. Ezen túl pedig a sokat szidott Internet nagy segítségükre lehet: a MySpace - és a hozzá hasonló, ám talán még jobb, és magyar nyelvű HotBand - az amatőr zenészeket egy hatalmas, kielégítetlen, potenciális rajongó tömeggel várja. Csak a zenekaron áll a dolog. Tessék meggyőzni őket! Hagyományos módon. A kiadók már úgysem fogják a kezüket. Nem is kell.

- Mit szólsz azokhoz, akik külföldön szeretnének piacot találni?
- Egyes előadóknál ez megoldást kínálhat. Azonban nem mindenkinél. És egy dolgot nem szabad kihagyni a számításból: bár az ilyen kulturálisan eléggé izolált helyen, mint Magyarország, a szimptómák erősebben mutatkoznak, a probléma attól még világméretű.

- Szerinted hogy lehetne végleg kilábalni a helyzetből?
- Régóta foglalkoztat a kérdéskör, így vannak a fejemben utópiák, sőt olyan ötletek is, amelyek technikailag akár már most megvalósíthatók, de hiba lenne abban az illúzióban ringatni magam, hogy egyedül képes lennék egy ilyen roppant gépezet ellen háborút nyerni, és átvinni egy sokmillió embert foglalkoztató iparágon egy új elképzelést. Ellenben azzal kénytelen vagyok foglalkozni, hogy mi lesz velem, a hozzám hasonlókkal, esetleg az ország minőségi popzenéjével, mert ezek közvetlenül is érintenek, valamint a középtávú, lokális megoldások egy részét legalábbis elérhetőnek tartom. Egyelőre azonban még csak gondolkodom, és igyekszem távol tartani magam az örvénytől. Addig inkább játékfejlesztőként dolgozom.

- És az van akkora szerelem, mint a zene?
- Számomra is meglepő, de igen. Egyrészt talán azért, mert mindig is az összetett, nehéz feladatok vonzottak, és a kalandjátékok fejlesztését nemigen lehet felülmúlni ezen a téren. Másrészt a zene jelen van itt is, része a műnek, így nem kell teljesen megfeledkeznem róla. És ami nagyon fontos: nem itthon, de a világgal üzletelek, ahol egy picit könnyebb levegőt kapni még mindig. Ezen túl pedig egész komoly sikerélményeim vannak! (nevet) Szóval kétségtelenül nagyon élvezem.

Az új szerelem valóban képes mosolyt csalni az egykor szomorú bohócmaszkot viselő Pierrot arcára, s míg ő virtuális világába burkolózva csendben játszadozik, mi a régi dalokat hallgatva nosztalgiázunk. Közben lehunyt szemmel várjuk a csodát -  pedig ha körbepillantanánk, észrevehetnénk, hogy a "babaházban" már egyre többen ülnek. Titkon reméljük, hogy hamarosan ismét hallhatjuk őt - de mi lesz, ha végül mégis úgy dönt, hogy többé már "nem hegedül"?

- Pogonyi Nóra -

[2007.09.19.]

« előző oldal  (2. oldal)  

Megosztom:

Hozzászólások: Hozzászóláshoz, lépj be!
nagyM 2007.09.24. 18:19 • [9]
"Geszti Péter így fogalmazta meg nemrég a véleményét: ma sikk letöleni, lopni a zenészek munkáit. De eljön majd az az idő, amikor ez lesz a ciki, és sikk lesz mindenből az eredetit birtokolni."

Magyarországon (és az EU-ban is nagyrészt) NEM minősül lopásnak, ha letöltöd (magáncélra, nem kereskedelmi célra) bárkinek is a lemezét. Tehát NEM illegális és NEM büntetendő. Ez biztos sok embernek nem tetszik. Ez van. "Néha az ember a medvét, néha a medve az embert....."

Ezt a Geszti is - mint a liberális értelmiség egyik jól tájékozódott tagja. - tökéletesen tudja.
toromon 2007.09.24. 01:19 • [8]
Azért azt se szeretem, ha lenéznek egy műfajt. Az operettet példéul nyugaton dalokra bontva operai stílusban adják elő, de bármilyen vidáman adják elő itthon azt, hogy "Ta rongyos élet" én bőgök, mint a szamár.
csudalyany 2007.09.23. 14:16 • [7]
Tény, hogy a produkciók minősége fokozatosan romlik. Tény, hogy sokan ezt nem tartják tragikusnak, mert zenei képzettség hiányában ez a színvonal is maximálisan kielégíti az igényeiket. Sajnos az is tény, hogy az emberek ahelyett, hogy fizetnének érte, mindent megtesznek azért, hogy ingyen jussanak hozzá az élvezetekhez.

Lehet vitatkozni azon, hogy miért és hogyan juthattunk el idáig. Átbeszélhetjük százszor a válságot kiváltó okokat. Ha csak a dalok letöltésére gondolunk – ugyan miért fizetne bárki is horribilis összegeket egy albumért, hogyha ő csupán egyetlen dalt szeretne meghallgatni róla? Tény, hogy a magyarok előszeretettel potyáznak, de valószínűleg ebben az esetben bárki más is az ingyenes letöltés mellett voksolna. Nem gondolom, hogy mindenért egyedül az Internetet kellene hibáztatni. Számos egyéb ok együttesen váltotta ki a kialakult helyzetet.
Mivel a zeneiparban egyre inkább az üzleti érdekek dominálnak, sajnos odáig jutottunk, hogy a művészet és maga az alkotó léte anyagilag is egyre inkább függ a közönségtől. Talán ennek másként kellene lennie. Talán észre kéne venni, hogy az értékteremtés nem a művész, hanem mindannyiunk érdeke.

Reagálva az utolsó felvetésre:
Hogy sikk lesz-e valaha is „mindenből az eredetit birtokolni”? Meglehetősen valószerűtlennek tűnik, hogy ebben a tekintetben csak úgy magától végbemenne a változás az átlagemberek gondolkodásában. Ha erre várunk, minden bizonnyal egy napon azt vesszük majd észre, hogy az értékes alkotások helyett giccshalmaz vesz körül minket.
mirci 2007.09.23. 09:45 • [6]
Tökéletesen egyetértek azzal, hogy válságban a magyar popipar, de én két oldalról érzem a válságot:
-egyrészt egyre igénytelenebb produkciók is helyet kapnak, mi több, nagyon erős a reklámjuk, a játszottságuk (ld. Pákó, Bridge zenekar, Josh és Jutta....)
-másrészt a magyar ember érzi azt mindenről mostanában már, hogy az neki jár, nevetve beszélnek fiatalok-idősebbek arról, hiogy "ugyanmár, már csak nem fogom megvenni, hogy tömjem a zsebét az előadónak, simán letöltöttem 5 perc alatt!" - szóval amíg a lopásra büszke a magyar, addig nagy gáz van. Ennek si van egy szociológiai háttere: a magyar nem érzi jól magát a bőrében, ezerfelé fizet mindent, a tisztelet kiveszett, amit lehet lopni, azt el is lopja, pont.
Senkit nem lehet azzal meghatni, hogy a zenét, dalt szerezte valaki, benne van a munkája, tudása, tehetsége, ezért jár neki a szerzői-, előadói jogdíj, ami ugyebár a lemezeladások függvénye IS.
Ebben az országban kb. 10-15 olyan produkció, együttes, énekes van, aki tisztán a zenélésből, tehát a koncertgázsikból megél. A többinek mind szüksége van a jogdíjakra,amelyeket a szerzeményei után, illetve az általa feljátszott művek után kap.
Nagyon sok együttesben játszó zenész dolgozik másokkal, ír másoknak dalokat, hangszerel zenét ennek-annak, szöveget ír, vagy feljátszik lemezeket a saját hangszerén.

És hogy a népünnepélyekre, falunapokra, roadshow-kra miért Pákót meg a többi igénytelenséget hívják meg? Mert az ilyen eseményekre kilátogató honpolgár nem igazán a túlképzett-művelt néprétegből tevődik össze, hanem a zeneileg egyszerűbben művelt rétegből, akit mással nem lehet elkápráztatni, mint a bulvár- vagy botrányhősökkel, mert igényesebb zenét/műfajt egyszerűen nem képes befogadni a füle, mert nem tud benne eltájékozódni.
A gagyi viszont könynen érthető, fülbemászó, könnyen beindul a táncika is rá, a második refrént már az előadóval tudja énekelni, annyira egyszerű, ez kell az operett-népnek!
A magyar nem jazz-en, soul-on, funky-n nőtt fel, mint az amerikai, hanem nótákon.

Geszti Péter így fogalmazta meg nemrég a véleményét: ma sikk letöleni, lopni a zenészek munkáit. De eljön majd az az idő, amikor ez lesz a ciki, és sikk lesz mindenből az eredetit birtokolni. Ehhez el kell telni pár évnek, fel kell nőni az embereknek agyilag-mentalitásban ahhoz, hogy tisztelje a szellemi alkotókat is.
juhasz-nikolett 2007.09.21. 16:54 • [5]
Van benne valami!

Teljes fórum »»»

lap teteje
 
Swan 2000 Beatles Roadshow menedzser zenekar [2019.06.12.]
Billentyűst keresünk! zenész » billentyűs [2019.06.03.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu
Fabrik

Satöbbi zenei csemegék Budapesten!
Minap úgy hozta a sors, hogy egy Satöbbi koncertre...

Punnany Massif "kompon-állva" nyitotta meg a fesztiválszezont
Az évszakok mostanság folyton...

Beszámoló: Újra Budapesten járt a Muse!
Csúcs volt a Chris Botti koncert Budapesten - képekben
Kísértetjárás az Operettben - Musical készült a Pendragon legendából
Hány ember lakozik Dóka Attilában?!
Kiderült milyen lesz a Budapesti Operettszínház következő évada
beszámolók még
cdbolt.lap.hu
koncert.lap.hu