Jó hírünk van a musicalbarátoknak, musicalrovatunk elnyerte végleges formáját. Ezentúl hétről-hétre egy-egy közkedvelt muzsikát ajánl az Operettszínház kiváló művésze Siménfalvy Ágota.
A Rocky Horror Picture Show már több mint 25 éve készült, és mit sem veszített frissességéből. Műfaja szerint horror-komédia-musical.
Harmincöt évvel ezelőtt történt, hogy Tim Curry neccharisnyában, kirúzsozott szájjal, ellenállhatatlan léptekkel bevonult a filmtörténetbe. Harmincöt éve annak, hogy Richard O’Brian és Jim Sharman megteremtette a Rocky Horror Picture Show-t, mely azóta is szüntelenül borzolja a kedélyeket a színpadon, moziban, DVD-n, és a mostani évforduló alkalmából már blu-rayen is. A film a Rocky Horror Show című musical adaptációja, mely a filmváltozatéhoz hasonló népszerűségnek örvend: nincs olyan színházi évad, hogy ne bukkanna fel a világ valamely színpadán. Éppen a napokban látott napvilágot a hír: Amerika egyik legnépszerűbb új televíziós sorozata, a Glee is külön epizódot szentel neki a következő évadában.
Richard O’Brian először 1973-ban vetette papírra a musical ötletét. A Jézus Krisztus Szupersztárt sikerre vivő ausztrál színházi rendező, Jim Sharman ekkortájt ismerkedett meg az éppen munkanélküli színész O’Briannel, aki megmutatott neki néhány számot a készülő musicalből. A rendezőt azonnal meggyőzte a merész koncepció és a rockos hangzású dallamvilág, így hamarosan együtt kezdtek el dolgozni a – Sharman javaslatára Rocky Horror Show-ra keresztelt – színdarab szövegkönyvén.
Még abban az évben megtartották a darab premierjét egy alig hetven férőhelyes londoni színházban. A kritikai sikernek köszönhetően nemsokára fél London ott tolongott a pénztáraknál, az alkotók pedig alig győzték egyre nagyobb és nagyobb befogadóképességű színházba költöztetni a produkciót.
A nagy érdeklődés persze nem kerülte el a tengerentúli producerek figyelmét sem: alig egy év múlva már Los Angelesben debütált a show. Nemcsak a közönséget, hanem a 20th Century Fox stúdió főnökét is meggyőzték a látottak, így 1975-ben – O’Brian és Sharman közreműködésével – megszületett a filmes adaptáció, a Rocky Horror Picture Show. A rendezői széket ezúttal is Sharman foglalhatta el, O’Brian pedig nemcsak papíron, hanem a filmvásznon is nagyot alakított: az általa játszott antagonista komornyik (Riff Raff) méltó párja Tim Curry Frank N. Furterének.
A siker titka a zenén kívül valószínűleg a teljesen új és a régi elemek vegyítése. Mert az RHPS alapvetően egy meghökkentő horror és sci-fi paródia. Olyan klasszikusokat figuráz ki, mint a Dracula, a Flash Gordon vagy a King Kong.
A RHPS egy – főként fiatal értelmiségiekből álló – szubkultúra ünnepelt „sztárjává” vált. Ebben a tekintetben persze nem kevés irónia rejlik abban, hogy a film hosszú diadalmenete végén a szubkultúra „fenegyereke” a main-stream klasszikus alkotásává válik.
A RHPS kultuszának igazi megteremtője nem a megszállott Frank N. Furter, hanem a még nála is fanatikusabb közönség lesz. A vetítések alatt ugyanis sokan közülük maguk is „felkötik” a harisnyatartót/aranyalsót, és egy-egy szereplőnek öltözve, a legkülönbözőbb kellékekkel teszik élővé (és hamisítatlan posztmodern jelenséggé) a show-t.
A hivatalos rajongói oldal eligazítása szerint a következő tárgyakat kell beszerezni a vetítés előtt: rizs, újságpapír, vízipisztoly, gumikesztyű, vécépapír, szendvicskenyér, kártya, konfetti és virsli. A felhasználásnak azonban pontos koreográfiája van, kifejezetten tiltott például a virsli szakszerűtlen vagy idő előtti felhasználása.
A nézők a vásznon látottakkal összhangban, az eseményekre reagálva folyamatos párbeszédet folytatnak a filmmel. Az igazi látvány és élmény az, amikor az egész mozi együtt énekel a szereplőkkel. Amikor Brad lerobbant kocsija kerekét vizsgálgatja, mindenki azt üvölti a szereplőnek, hogy "Rúgj bele!", és Brad tényleg belerúg. Amikor szomorú jelenet jön, akkor mindenki hüppög, majd meggyújtja az öngyújtóját. És ez megy egész végig. Nem csoda, hogy hétvégente most is több mint húsz országban teltházzal játsszák a filmet, ami híressé tette Tim Curry-t, Susan Sarandont és Meat Loafot. Még mindig ezrek kíváncsiak arra az alkotásra, amelyik új fejezetet írt a musicalek könyvébe.
A film nem akar több lenni, mint ürügy a film musical részeinek összekötésére. A zenés részek nélkül a RHPS nem állná meg a helyét, az egész filmet is nyilvánvalóan a könnyűzene, elsősorban David Bowie és Freddy Mercury inspirálták. Itt a zene és a tánc valóban fergeteges: a Science Fiction Double Feature, a The Time Warp és a Sweet Transvestite a pop-kultúra igazi klasszikusait használták fel a filmkészítők. Az biztos, hogy ebben a filmben semmi és senki sem szent: a nyomorék professzor ugyanúgy táncra perdül, mint az ártatlan vőlegény, vagy a vérszomjas szobalány.
A történet elején egy átlagos pár lerobban kocsijával az éjszaka kellős közepén, és egy közeli, vészjósló kastélyban keres menedéket. Janetet és Bradet az ijesztő külsejű komornyik, Riff Raff és húga, Magenta tessékeli beljebb. Nem telik sok időbe, és megjelenik gazdájuk, az őrült tudós is. Csakhogy Dr. Frank-N-Furter nem szokványos őrült tudós: kirúzsozva jelenik meg, bőrszoknyát, melltartót visel, ami nem csoda, hiszen ő igazából egy űrlény, a távoli Transszexuális bolygóról, amely a Transzilvánia galaxisban található.
A világ legsikeresebb, legtöbbet játszott Rock'n Roll musicalje egy borús, esős, teliholdas éjszakán játszódik. Nem véletlenül.
Dr. Frank-N-Furter egy szörnyön - vagyis egy emberen dolgozik -, akit Rocky Horrornak nevez. Arra is szakít időt, hogy beavassa titkaiba Janetet és Bradet. Hirtelen azonban előtör a fagyasztóból Eddie a vad motoros. Frank-N-Furter kicsapongó életstílusa nem tetszik a többi transzilvániainak. (Az "erdélyi" elnevezés nyilván Draculára utal), ezért Riff Raff és Magenta összeesküvést sző gazdájuk ellen.
Magyarországon legutóbb a Belvárosi Színházban játszották olyan művészek felléptével, mint Kishonti Ildikó, Feke Pál, Kálloy Molnár Péter, Gerendás Péter, Fehér Adrienn, Pintér Tibor, Tunyogi Bernadett, Jantyik Csaba.
Az én legutóbbi élményem a művel kapcsolatban Siófokon, a Szabadtéri Színpadon volt idén nyáron, amikor Dolhai Attila partnereként elénekelhettem a Time Warp című dalt.
Hírek
Richard O’Brian először 1973-ban vetette papírra a musical ötletét. A Jézus Krisztus Szupersztárt sikerre vivő ausztrál színházi rendező, Jim Sharman ekkortájt ismerkedett meg az éppen munkanélküli színész O’Briannel, aki megmutatott neki néhány számot a készülő musicalből. A rendezőt azonnal meggyőzte a merész koncepció és a rockos hangzású dallamvilág, így hamarosan együtt kezdtek el dolgozni a – Sharman javaslatára Rocky Horror Show-ra keresztelt – színdarab szövegkönyvén. 
