Magyar klip készült az öngyilkosságról - interjú Grag Velvettel
Paul McCartney tavaly azzal lepte meg a közönségét, hogy új albumát teljes egészében, ingyenesen letölthetővé tette. Valamivel később, ez év elején a United is követte példáját. Kevesen tudják azonban, hogy van a hazai zenei életben egy előadó, aki mindkettejüket megelőzte a reformban. Beszélgetőtársam Grag Velvet, a Plazmabeat formáció megálmodója, zeneszerzője, szövegírója, énekese, menedzsere, stylistja, producere és még sorolhatnánk, hogy mi minden, egy személyben.
- Miért az ingyenesség? Te nem szereted a pénzt? - Elsősorban nem azért született meg a Plazmabeat formáció, hogy pénzt keressek vele, így számomra egyértelmű, hogy ingyenesen teszem közzé a produkcióimat. Persze, ha olyan ajánlatot kapnék, ami jövedelmező lenne, természetesen nem utasítanám vissza.
- A napokban jelent meg a Plazmabeat első videoklipje, „A hegyeken túl” része a hamarosan megjelenő albumnak, vagy egy különálló darabja a kollekciónak? - Először úgy terveztem, hogy ez lesz a következő maxim, de aztán rájöttem, hogy manapság egy maxi cd-t kiadni nem túl nagy dolog. Ha ki akarok tűnni (amire folyamatosan törekszem), valamivel mindig előrébb kell járnom a többieknél. Ennél a dalnál éreztem azt, hogy több van benne, mint egy sima dal esetében, amiből kell készíteni 4-5 változatot. Ez ihlette meg a klipet és egyben ez a dal az előszele a hamarosan elkészülő első Plazmabeat albumnak.
- Velem együtt valószínűleg sokan felcsavarták a hangszóró gombját a klip elején, majd felszisszenve kaptak a fülükhöz, amikor váratlanul megcsörrent a telefon. Szándékos volt ez? Azt akartátok, hogy mindenki kapja fel a fejét, ha a Plazmabeat megy a tévében?- A telefon fontos része az egész klipnek, hiszen pont erre van ráépítve a közel sem egyszerű történet. A hangeffektus a klip készítőjének az ötlete volt, de tényleg úgy van, ahogy mondod, valóban meg lehet ijedni tőle, és ez szerencsésen visszaadja az én ijedtségemet is, ami aztán beindít egy folyamatot…
- Ám ezen kívül is van még néhány figyelemfelkeltő, már-már meghökkentő momentum a kisfilmben. Formailag ott van például a színes és fekete-fehér képek váltakozása, az elhagyatott környéken való barangolás… Hol forgattatok?- A Plazmabeat egyik fontos célkitűzése, a régi szinti-pop zenékből kölcsönzött elemek becsempészése a mai zenei elemek közé. Aki valamelyest ismeri ezeket a régi zenéket és klipeket, az jól tudja, hogy a régi nagy előadók és egyben kedvenceim, pl: Depeche Mode, Kraftwerk, vagy a többször emlegetett Bonanza Banzai, sokszor nyúltak hasonló környezetekhez, ipari telepekhez stb…akár videó, akár fotók esetében és a fekete-fehér színvilág is innen ered. A klipet Szombathely és környékén forgattuk, próbáltuk a város valamennyi fontos és nevezetes épületét, helyszínét becsempészni. A színezése és képi világa szándékosan filmszerűre lett készítve, nem tipikus klip hatása van. Ez nem megszokott, főleg magyar viszonylatban. Érdekességként még annyit hozzáfűznék, hogy a forgatás 2 napján közel 500 km-t autóztunk, amire megtaláltuk a legalkalmasabb helyeket.
- Miről szól a történet?- A klip első kockáiban az látszik, hogy egy hídról készülök leugrani, talán öngyilkos akarok lenni. A kezemben egy fénykép, amin egy lány körvonalai rajzolódnak ki. A kérdés megválaszolatlan: miatta tenném mindezt? Vagy éppen más miatt, de még utoljára Őt szeretném látni? Hirtelen megcsörren a zsebemben a telefonom, ami megtöri a csendet, mire én megijedek és elvesztem az egyensúlyomat. Ettől kezdve, ez a titokzatos „hívó” valahová elvezet, miközben minden telefonáló embert gyanúsan nézek, hiszen ez a „valaki” látja, hogy én merre járok, irányít, de én nem tudom ki ő, és mit akar tőlem. Ezért pásztázom a szememmel a környéket, az épületeket.
A történet lényege akkor bontakozik ki, amikor egy monitoron több öngyilkosságra utaló képet követően, önmagamat látom holtan a híd alatt. A titokzatos hívó – akivel egyébként egy pillanatra összeütközöm a liftben – tulajdonképpen azt próbálta megértetni velem: meghaltam.
- Ez elég hátborzongató…- Igen, ugyanakkor bizakodásra is okot ad, hiszen a halálommal egy feladatot is kaptam: folytatni a láncot, felhívni minél több „híd szélén állót”, hátha valakit sikerül megmentenem. Ettől kezdve ismét a nézőre van bízva, hogy mi történne tovább, talán felhívnék valakit, talán megmenthetném, talán elvezetném ide, és újabb láncreakció lépne életbe. Ez az élet és az idő múlására utal, senkit nem biztatok ezzel az öngyilkosságra, sőt, itt a megmentés és a megelőzés a cél, a szövegben is erre utal a 2. verse utolsó sora: „de bízok még”…
- Nem féltetek egy ilyen témához hozzányúlni? Gondolok itt arra, hogy a rajongóid elsősorban tinédzserek, akiknek a lelki világa amúgy is labilis egy kicsit. Ha azt látják, hogy a kedvencük leveti magát a mélybe, talán arra asszociálnak, hogy nincs is más lehetőség a bajban. - Nem félek ettől, hiszen ahogy az előbb is mondtam, én nem erre ösztönzöm a közönséget. Ma egy átlagos tv sorozatban ennél sokkal rémisztőbb dolgok vannak és amúgy is ezt egy szerepnek, egy színjátéknak kell értelmezni, akár egy film esetében is. A klip témája azért ilyen, mert nem szerettem volna beállni a sorba, hogy pl.: mű lányok rázzák, mű testi adottságaikat, egy mesterségesen felépített, computer által megrajzolt környezetben. A lelki problémákat, többek között pont ezek a művi dolgok is szülik a tinédzsereknél. Sokakat feszélyezhet, hogy miért nincs neki drága autója, miért nincs sok pénze, miért nem olyanok a testi adottságai, mint a klipekben, a tv-ben stb.
[2008.02.19.]
Hírek
