Így búcsúzott az EFOTT - képekben

Ennyi volt a móka mára, holnap kapuit az EFOTT zárja. Addig viszont csavarjuk az élet levét, álljunk az utolsó patronok elé.

Mivel a nevetés a legjobb orvosság, így szokás szerint humorral indult a (utolsó) nap, méghozzá a sztendapos műsor kiötlőjével, Litkai Gergellyel. Kevesebben ismerik őt, mint a többi friss húst, de az apuka elég jól nyomta, mesélt a kislányáról, telefonos élményeiről, és a munkahelyéről is.

Utána volt szerencsém bemenni a Dunába, ami egyébként tilos a résztvevőknek, úsztam a boldogságban, pontosabban eveztem kb. húsz társammal, hiszen kenus versenyt rendeztek a fiataloknak. Ezt csak azért mondom, hogy árnyaljam az EFOTT lehetőségeinek tárházát.

Itt nem a kocsik parkoltak

Utam innen a zenébe vezetett, a The Moog-hoz. A csapat a második lemezét Amerikában készíti, angolul énekelnek garázs stílusban. Magas színvonalon produkáltak, bár igazából két ismert számuk van, de a többi sem rossz, látszik, hogy tehetségesek és képzettek. A bandából kiemelkedik szerintem a dobos, ezen érzésem főleg az utolsó dalnál erősödött fel, amely végén egy több perces csendkirály volt, csak a hangszerek szóltnak. Ebben hátborzongatóan nyomták a srácok, jellemző színpadkép, hogy a fináléban a három gitáros, és az énekes is a dobos emelvénye felé fordulva játszott, kicsit behódolva, mint Az oroszlánkirályban.

Ezt az élményt muszáj voltam levezetni egy sétával, nem lehet csak úgy töményen önteni a dolgokat. Ahogy kerülgettem a kempingeket, megcsapta a fülem a nagyszínpados 30Y koncertje. Először nem tetszett, de utána elkapott a fiataloknak szóló szöveg (kicsit Petőfis beütéssel), a mondanivaló, az, hogy ez más, mint a többi. Remélem, ezt a cirka kétezres nézősereg is megfogta.

Ez a menyasszony nem eladó

Bevallom még egy másodpercet sem hallottam az Amber Smith-től, de jókat mondtak róluk az ismerőseim, belenéztem. Tényleg nem rosszak, az előbbiekhez hasonlóan ők is azon a vonalon mozognak, csak talán kevésbé divatosan. Azért az egyik tag full irodai dolgozónak öltözött, séróval, nyakkendővel együtt, ez azért népszerű hullám mostanság.

Sokat nem tudtam náluk időzni, mert jött egy füles, hogy a Pepsin a Belga előtt lesz egy kis meglepetés. Hát mindenre számítottam, de erre nem: az egyik szervező felhívta a párját a színpadra, és a tömeg előtt megkérte a kezét. A hölgy természetesen igent mondott, a lányok sírtak, a fiúk pedig merengtek egy sort az élet nagy dolgain.

Labdák nem csak Tibi bácsinál vannak

Ezt követte a négy srác, Még, Bauxit, Tokyo és Titusz (lemezlovas). Nagyon nem kell szerintem részletezni, hogy mekkora hangulatot csináltak, jöttek a jól ismert nóták, ’Magyar nemzeti hip-hop’, ’A gyaloglás vége’, ’Kavboj’ és a többi. Áltatában mindig előrukkolnak valami extrával a fellépéseiken, most éppen szó szerint rózsaszín sátrakat állítottak a stagen, aztán focikapu alakzatot formáltak belőlük és gumilabdával lövöldöztek, enyhén benyesve.

Nem nagyon csípik az interjúkat, de mázlim volt, és készségesen álltak rendelkezésemre, igaz a hosszadalmas szervezés végett, de ez nem az ő hibájuk. Leírhatatlan volt lazán és kötetlenül beszélgetni velük azok után, hogy e téren még csak rosszat hallottam róluk. Azt gondoltam, nagyképűek és flegmák, de kiderült, hogy ez csak abból adódik, ahogyan sok újságíró viszonyul hozzájuk.

- Az emberek az alapján ítélik meg az ismertebbeket, amilyennek be vannak állítva a médiában. Titeket is olyannak hisznek, mint amilyenek ott fent vagytok.
- (Titusz) Néha úgy viselkedünk, de inkább úgy fogalmaznék, hogy olyanok is vagyunk.

- Akkor nektek is megvannak a dolgaitok, szerelmi csalódások, kudarcok, nehézségek?
- (Még) Ez így van, mi is éljük a hétköznapokat a pitiáner nyomorunkkal, akár csak más.

- Szerintetek mások is ezt gondolják rólatok?
- (Még) Ezt nem szokták gondolni rólunk, nem értjük, miért. Mi is fizetjük a számlákat, hó végén nekünk is kevés a pénz, van egy normális állásunk, bár most éppen munkanélküliek vagyunk Bauxittal. Ő is eljött az előző helyéről, szóval jelenleg keresgélünk.

A teljes interjút hamarosan olvashatjátok.

Belga a zárónapon - képekben

Már csak egy attrakció volt hátra a sziget főterének, fő helyén, a Tankcsapda. Hozták, amit tőlük várunk, mondjuk szerintem tüzesebb hangulatot teremtettek a Hegyalján, de ez főleg az ottani rockosabb közönségnek köszönhető. Nem volt semmi meglepő, a slágereket üvöltötte a tömeg, a kevésbé ismerteket pedig úgy dúdolgatták. Ők egykor befejezték a zenélést, de azért volt még mit hallgatni a fesztiválozóknak, az elektronikus vonal csak hajnalban ért véget.

Képek a zárónapról

Az EFOTT ezzel elbúcsúzott Dunaújvárostól, a sziti pedig az egy hetes ramazuritól, jövőre Győrben gyűlnek újra össze az egyetemisták és főiskolások. Reméljük annyiban semmi sem fog változni, hogy a sok kommerszből ott is tudunk majd minőségit választani. Addig is feel the sunshine.

Kollegáink naponta sok-sok fotóval, hírekkel, beszámolókkal jelentkeztek az EFOTT-ról. Kövesd figyelemmel.

-Fábián Tamás-

[2008.07.20.]