Ezért kellett meghalnia a legendás magyar zenésznek

A Hungária együttes alapító tagja, 1967-től 1971-ig töltötte be a dobos felelősségteljes posztját. Két éven keresztül játszott egy zenekarban Magyarország egyik legkarakteresebb gitárosával, Barta Tamással. A két zenész barátsága a szó szoros értelmében a halálig tartott, ugyanis a Sors Amerikában is összehozta őket. A tragikus körülmények között elhalálozott Barta Tamás 2011. július 7-én töltötte volna be 63. életévét. A 60 éves évforduló kapcsán Tóth József 2008-ban elevenítette föl a gitárossal kapcsolatos emlékeit.

- Mikor és hol ismerted meg Barta Tamást?
- 1969-ben, a Hungária együttes akkori gitárosának, Matlaszkovszky Miklósnak sikerült Németországban munkát találnia, így elhagyta a bandát. Az utódlási gondokat Fenyő Miklós oldotta meg úgy, hogy egykori Syconor-beli zenész-kollégáját, Barta Tomit hozta be a zenekarba. Egyébként ők régebbről, gyerekkoruktól kezdve ismerték egymást. Nagyon hamar komoly barátság alakult ki kettőnk között, hiszen zenei ízlésünk is teljesen megegyezett. Barátságunk nemcsak a színpadra korlátozódott, szabadidőnkben is gyakran lógtunk együtt.

- Milyen volt az a bizonyos Hungária együttes?
- Nagyon ment akkor a zenekarnak. Mi öten mind különbözőek voltunk, mégis kitűnő csapatmunka alakult ki közöttünk. Tomival ketten elég sok zenei anyagot dolgoztunk ki. A kislemezek mellett két nagylemezzel is büszkélkedhettünk, a „Koncert a Marson” és a „Tűzveszélyes” albumokkal. Több klubunk is működött az országban, ezek közül a Láng Művelődési Ház volt a legismertebb. Egyik bulink alkalmával itt látogatott meg minket Presser Gábor és Laux József. A két jólöltözött zenész nem kis feltűnést keltett, hiszen abban az időben nem igazán jártunk le egymás klubjaiba.

- Hogyan vált ki Barta a zenekarból?
- Éppen a „fehér album”, a „Tűzveszélyes” stúdiómunkái folytak a Hanglemezgyárban, mikor Frenreisz telefonon hívta Bartát. Ekkor ajánlották föl neki az LGT gitáros posztját. A telefonbeszélgetés után Tomi félrehívott, és kikérte a véleményemet. Természetesen megerősítettem elhatározásában, hiszen Magyarország első szupergruppjának tagságát kár lett volna kihagyni az amúgy is bomlófélben lévő Hungária miatt.

- Ezek után fel is bomlott ez a Hungária-formáció.
- Igen, Fenyőn kívül mindenki elhagyta a zenekart. Két hungáriás társammal, Csomival (Csomós Péter – a szerk.) és Sipos Péter basszusgitárossal csatlakoztunk a Pápay-Faragó László-féle Juventus- együtteshez. Itt velünk játszott Tátrai Tibor is. Sokat próbáltunk, már ki voltak plakátolva az Ifjúsági parki fellépések, amikor végre megkaptam az útlevelemet.

- Mikor hagytad el az országot?
- 1971-ben. 22 év után, ’93-ban tértem haza végleg.

- Az LGT ’74-es amerikai turnéja után Barta Tamás úgy döntött, hogy nem tér haza a többiekkel. Állítólag ebben közrejátszott vendéglátásod magas színvonala is.
- Az LGT Angliában, abban a Rainbow-klubban lépett föl, ahol valamikor a Beatles is játszott. Nagyon jó volt a banda, angolul is, magyarul is énekeltek. Aztán Londonból átrepültek Los Angelesbe. Tomi közben összejött azzal a Carol nevezetű hölggyel, aki a túravezetőjük volt, ekkor már eldöntötte, hogy kint marad. Pont ott voltam, mikor bejelentette a többieknek, ami elég kellemetlenül érintett. Ugyanis azt hitték, hogy én beszéltem rá.

- Te hogyan fogadtad a hírt, hogy disszidálni készül? Próbáltad megismertetni őt a realitásokkal?
- Mikor először meglátogatott Kaliforniában, elájult attól, amit ott látott. Ültünk az úszómedence szélén a verőfényes napsütésben, körülöttünk pálmafák, és ittuk a hideg sört. Közölte, hogy ő többet nem fogja a lepusztult Izabella utcai bérház nem tudom hányadik emeletére a hátán felcipelni a tüzelőt.

Próbáltam lebeszélni: ilyen bandát, mint az LGT, többet úgy sem fog találni; ilyen gitáros, mint ő, tucatszámra „terem” az Államokban; amit én odakint elértem, az nem pottyant az ölembe, nagyon keményen meg kellett küzdenem mindenért. De hiába: nem hallgatott rám, nagy volt a csábítás.

- A kitűnő magyar gitárost (hiedelmével ellentétben) valóban nem várta tárt karokkal az amerikai zenésztársadalom; ahogy jelezted is neki, olyan kvalitású muzsikus, mint ő, egyáltalán nem volt ritkaság az Egyesült Államokban. Hogyan tudott ezen a téren érvényesülni?
- Egyrészt stúdiózenészként dolgozott, de megfordult a Johnny Rivers együttesben is. Ez a banda nagyon jó countrymuzsikát nyomott. Las Vegasban is játszott, de igazán sehol nem tudott úgy érvényesülni, mint Magyarországon. Próbáltam őt segíteni, hiszen odakint egy ideig én is zenéltem. Játszottam hard-rockot, zenéltem bárban is. Sőt, az akkori feleségemmel vettünk egy bárt, Tomi ott is kapott fellépési lehetőséget.

- Ezek szerint tartottátok egymással a kapcsolatot.
- Majdnem egymással szemben laktunk. Mivel az egyik legjobb barátja voltam, ragaszkodott hozzám. Sajnos Carol belevitte a kábítószerszívásba, majd a marihuána rabja lett. Később Caroltól elvált, megismerkedett egy másik lánnyal. Vele sem járt sokkal jobban, mert ő a kokainra szoktatta rá Tomit. Halála előtti utolsó négy-öt hónapban már nem találkoztunk, pontosan a kábítószer-ügyletei miatt. Én soha nem éltem semmilyen „anyaggal”.

- Mi lehet igaz Tomi esetleges maffia-kapcsolatairól?
- Többféle legenda tartja magát ezzel kapcsolatban. Tény, hogy a „papír-bizniszben” dolgozott, mint telefonos értékesítő. Vagyis telefonon megrendelték tőle az árut, ő pedig kiszállíttatta. Később önállósította magát, pontosabban egy Fekete Barna nevű társával együtt közösen folytatták ezt a tevékenységet. De nem ezért „kellett” meghalnia.

- Ismered halálának körülményeit?
- Tomi sajnos kábítószer fogyasztó volt. Egyre többet szívott, ami egyre több pénzbe is került. Nem volt elég pénze, nem tudott fizetni. Amerikában ez úgy működik, hogy a behajtók először felszólítanak, még másodszor is megteszik, de harmadik esélyed már nincs. Akkor lőnek.
Éppen egy klubban voltam, mikor értesítettek, hogy Bartát agyonlőtték. Kocsiba ültem; épp’ akkor hozták ki a holttestét a házból. Felhívtam Carolt, a volt feleségét, a rendőrök kérésére együtt azonosítottuk Tamást.

- Fenyő Miklós szerint egykori gitárosa nem szimplán zseniális zenész volt, hanem kreatív alkotóművész. Szakmailag és emberileg te hogyan látod őt, huszonhat év távlatából?
- Mikinek tökéletesen igaza van, fantasztikus zenészt ismertünk meg benne. Nem véletlenül lett 1970-ben „Az Év Gitárosa”, az Ifjúsági Magazin olvasóinak szavazatai alapján. Egyébként pont a kreativitása miatt elég sok nézeteltérése támadt Fenyővel. Miki a dallamosabb muzsikát szerette, Tomi inkább a rock-, és a blues felé húzott, én pedig igyekeztem egyensúlyt teremteni közöttük. A két zenész különböző elképzelése okán mindkét hatás érvényesül utolsó, közös lemezünkön. Tamás nehezen kezelhető, öntörvényű ember volt. Barátságunkból kifolyólag mi jól kijöttünk egymással, igaz másokkal is toleráns vagyok. Viszont robbanékony természetét más nem mindig tudta elviselni. Egy igazi jó barátot és zenésztársat vesztettem el.

További részletek Barta Tamás pályafutásáról

- Hegedűs István -

[2010.07.07.]