Pörgés és lazulás: elindult a Balaton Sound

Igazi stíluskavalkáddal nyitott az idei Balaton Sound csütörtökön. Jegyet még lehetett kapni, de nagyon sokan voltak már tegnap is. A szervezés elég gördülékenyre sikerült – legalábbis én nem találkoztam semmilyen negatívummal. Az árak a megszokott fesztiváláraknál egy kicsit drágábbak, de ezt előre lehetett tudni.

Még az idő is megkegyelmezett

Ahhoz képest, hogy reggel még esőben indultunk, mire a sátrat állítottuk, addigra kisütött a nap is. Minden adva volt egy jó fesztiválhoz. A délutánt lazulással, sörözéssel töltöttük, kihasználva, hogy a zenei programok csak este 5-6 körül indultak. Volt időnk még egy bicikliversenyre is – lásd a képek között, ami után azért egy kicsit nehezebben szedtem a levegőt…

Időutazás a Dub Pistolsszal

A Nagyszínpadon az angol Dub Pistols kezdett nagyzenekari felállásban. Nem egy mai zenekar, de kezdésnek nem volt rossz. A hangosítás mondjuk nem volt túl jó, a rengeteg basszuson kívül sok mindent nem lehetett kivenni, ami azért elég zavaró. A Dub Pistols egy kis reggae-vel, hip-hoppal kevert dubot játszik, néha egy kis AC/DC-vel is megspékelve. Így – mármint zenekaros koncerttel – nem lett volna rossz, ha a hangosítást eltalálják…

Volt fúvós, tekerőlant, és több MC is, akik közül az egyik egy magyar srác volt, egy másik pedig egy raszta, aki nagyon jól nyomta a megjelenéséhez természetesen passzoló raggát. Egész jól beindították a közönséget is; mivel még erősen sütött a nap a Nagyszínpad előtt, mindenki félmeztelenül vagy bikiniben ugrált. Közben megtaláltam az igazi „pole positiont” is a fesztiválon: a Nagyszínpaddal szemben a jobb oldalon van egy cigis stand és ennek fel lehet menni a tetejére, ahol is székek és asztalok vannak kitéve, árnyék van és nagyon jól látszik a Nagyszínpad. Itt hallgattuk végig ezt a bulit, azért nem volt rossz. 

Új hullám, ami annyira azért már nem is új…

A Dub Pistols után a francia Nouvelle Vague lépett színpadra az átszerelés után. Kicsit tartottam ettől a koncerttől, a félelmem részben be is igazolódott. Eddig mindig kisebb helyen láttam-hallottam őket, és ez elég meghatározó volt számomra. Aki még nem hallotta őket – mondjuk egy kis klubban –, annak biztos így is 100 százalékos kielégülést okoztak, nekem már nem annyira. A csajok – egy szőke és egy barna – dögösek voltak, a zenekar tette a dolgát, de már nem tudott annyira magával ragadni az egész, mint pár évvel ezelőtt. Nyilván nem lehet mást várni egy olyan zenekartól, akik csak feldolgozásokat játszanak. Majdnem pontosan ugyanezt a műsort nyomták le februárban a hajón is.

A koncert hangosítása jó volt, bár néha az énekeken lehetett volna egy kicsivel több hangerő. A hangulat azért így is magával ragadó volt, nagyban köszönhetően a két énekesnek, akik már a megjelenésükkel is tiszteletet váltottak ki a koncert férfi látogatói között. Ehhez még hozzájött a színpadi mozgásuk és a hangjuk, szóval nem unatkoztunk. A barna énekesnőnek volt egy magánszáma is: felhívására mindenkinek fuck-olni kellett, persze nem tevőlegesen, csak úgy orálisan… Ezt is hallottam már, elsőre még nem volt rossz, másodszorra viszont azért annyira már nem ütött.

A legnagyobb slágereiket játszották – Guns of Brixton, Manner of Speaking, Master and Servent - de hallhattunk sokat az új albumukról is. A számok egymásutániságára sem lehetett panasz, amikor egy kicsit már kezdett lelassulni a koncert – pl. a Love will tears apart után – , akkor bedobtak valami pörgős slágert: Too Drunk Too Fuck, Just Can’t Get Enough. Összességében egy szórakoztató koncertet kaptunk, csalódást nem okoztak, de azért a katarzis is elmaradt.

Levezetés: Mad Professor

Az Underworldbe belehallgattam, de be kell valljam: nem lettem nagyobb rajongójuk, mint eddig. Néha kifejezetten érdektelennek és unalmasnak tűnt, de ízlések és pofonok. Az est zárásaként egy kis reggae-vel búcsúztam a csütörtöktől: a Pesti Est sátorban Mad Professor nyomta 1 óra után. Ő egy őskövület, elég megkerülhetetlen jelenség ebben a műfajban. Jó hangulatot csinált, klasszikus reggae-t játszott, azzal nagyon nem lehet melléfogni.

Ma sajnos esik… viszont jegy még van az üzéreknél

Nem kegyesek hozzánk az égiek, a mai napon – pénteken – eddig egész nap esett az eső, és sok jóval nem bíztatnak bennünket. Akinek nincs jegye, az elvileg nem tud már bejutni, gyakorlatilag viszont egész normális áron lehet szerezni még a mai napra is belépőt, és még pár bérletet is láttam, amit a rendes áráért – vagy még annál is kevesebbért árultak. Szóval aki bírja a hideget, nyugodtan elindulhat még.

Ajánljuk! Szénsavmentesítéssel egybekötött laza jazz: Singas a Balaton Soundon

-Aretuska-

[2009.07.10.]