Ötcsillagos volt a MTV Icon záróbulija - fotókkal

Tudjuk, mi az az MTV Icon? Fogunk egy előadót/zenekart, aki letett már valamit az asztalra, aztán csinálunk nekik még életükbe egy tribute bulit, a mai kedvencekkel. Mindezt betoljuk a Balaton déli partjának szórakoztató centrumába, a siófoki Coke clubba, és jó nagy felhajtást csinálunk. Megjegyzem, megéri a hónapokon át tartó szervezkedés. Minden profi volt! Példát vehetne pár szervező innen. Jó, oké, ilyen zenekarokkal nem nehéz jó bulit csinálni, ilyen dalokkal meg pláne! Na fussunk végig a koncerten!

Két színpadon zajlik az esemény, amíg az egyiken megy a koncert, addig a másikon pakolnak ezerrel. Idén ez volt az utolsó Icon buli, amin Edda Művek dalok kerültek terítékre. Korábban már ikonokká avatták a Tankcsapdát, a Neotont, az LGT-t, a Hungáriát, és Demjén Rózsit. Mucsi Zoltán és Scherer Péter volt az est két házigazdája, akik kegyetlenül tudták a hangulatot fokozni.

Fel is konferálták az est minden fellépőjét, alkalomhoz illően, így elsőként a Nyers zenekar utódjaként számon tartott Belmondót is. Nem könnyű dolog beindítani egy ilyen bulit, de a Czutor-bandának sikerült: a "Keselyű" felszállt, majd az "éjjel érkezem" csendült fel! Aztán a legkeményebb felvidéki banda, a Rómeó Vérzik keltett Szélvihart. Lényegében túl sokat itt nem kellett eltérni az eredeti daltól. Mondjuk azt, hogy "metálabb lett" a "szélvihar, ami támad utánunk..."

Ezt követte egy fantasztikus audio-vizuális élmény: egy hölgy és negyven férfi! Harcsa Veronika a Honvéd férfikarral. Én csak a számat tátom. Egyszerűen zseniális! Kristály tiszta férfihangok, kiegészülve egy tündérien mosolygós, csillogó szemű, aranyhangú hölggyel, és felcsendül a "Hűtlen"... Hihetetlen jó volt, én csak nyelek nagyokat, törnek elő az emlékek, a gyerekkor még nagyon sokáig tudtam volna hallgatni ezt a párosítást. Remélem lesz még mód rá, hogy a Honvéd férfikarát Harcsa Veronikával együtt lássam színpadon!

Ezt követte a Zuboly. Mit is kell róluk tudni? Behatárolhatatlan a zenei világuk, és Busa Pista rapbetétei még jobban kiszínezték a népzenével fűszerezett elektro-popot... A Supernem következett utánuk akik egyfajta húzós punk lüktetést adtak az ördögi körnek.

Pont az kötötte le a figyelmemet, ami az egész mókának a lényege volt: a zenekar formálja a saját arcára ezeket a dalokat. A Supernemnek pedig olyan stílusa van, amit nagyon könnyű befogadni. Pont ezért volt jó. Odett és a go girls: megnyerő volt a Vörös tigris, hozzá a tigrismintás cicanadrág, teljes átéles. Érdekesnek találtam, bár nem az én világom a műfajuk.

Jöttek a gengszterek. Ahogy élsz - szigorúan vigyáz állásban, rabruhában, metál... Ganxsta Zoleeékra soha nem lehetett azt mondani, hogy nem formabontóak. Ezt most is igazolták, bár a refrénben a duplázott lábdobon meglepődtem, a végeredmény itt is jól sikerült. Viszont a "Gyere őrült" olyan igazi kartel ízű lett. Nagyon fejbe csapott az átdolgozott refrén. Kedvem támadt ugrálni. Jön is egy kis interjú velük a későbbiekben!

Egy tehetségkutató kapcsán került a képbe a Fuwdo zenekar, akik elmondása szerint fogalmuk sincs nevük jelentéséről. Mindenesetre a ne tépj szét nekem pont azt sugallta ebben a NuMetal köntösben, hogy valamit szét kell, hogy szaggassak! Ügyes banda! érdemes lesz odafigyelni rájuk!

Back II Black következett. Tömör leszek: Profik! Annyira sikerült a saját stílusukba átvinni, a dalokat, hogy közben szinte én is "Álmodtam egy világot magamnak". Bebe teljesen átéli a dalokat, neki teljesen mindegy, hogy milyen műfaj... együtt él a dallal!

A Váczi Eszter Quartett következett. Hozták a kifinomult formájukat! Igazából Eszter egy cseppet mintha fáradt lett volna, de ez mit sem rontott a produkción. Az érzés, és az elérlek egyszer megkapta a füstös jazz hangulatot, kellemes volt.

És hogy a tempó maradjon ezen a finom lüktetésen, következett egy kis blues, a műfaj királyától, egy legendától Deák Bill Gyuszi Bácsitól. Na itt volt az a pont, ahol Pataky Attila nem bírt tovább a páholyban ülni. Leszaladt a színpadra, majd egy kis nyilvános barátkozás, közös éneklés, Billel. Egész más miatt volt jó ez a produkció, mint a többi. Mondjuk, az Elhagyom a várost és az Egyedül bluest nem igazán kellett átformálnia Gyuszi Bácsiéknak, de mégis valami egyedi volt benne, amitől érezni lehetett, hogy ez nem a megszokott.

180 fokos fordulat. egy nagy adag őrültség a végére. Soerii és Poolek nevét bevallom őszintén, nem ismertem, de most egy életre sikerült megjegyeznem, furcsa ruhákban, maszkokkal, egy artista törpével, nyuszifülekkel, gogo táncosokkal álcázott Supernem tagokkal. Ez a produkció az, amire nem lehetett nem tombolni, holott a "Mi vagyunk a rock" című dalból csak a refrén első két sorát tartották meg, helyette viszont az artista törpe, aki kézenállva fekvőtámaszozott, mindenféle felfujhatós dolgokat ajándékozott a közönség tagjainak. Ez egy őrült banda, rajongó lettem! A táncoslányoknak meg üzenem, hogy mielőbb jelentkezzenek!

Zárásképp pedig az egyik legnépszerűbb magyar banda, a Subscribe lépett a színpadra. Hatalmas egyveleg, profin! Tökéletes showműsor! Majd a Kölyköd voltam, frenetikus dinamikával, ahztán hírtelen átcsap reggae-be, a közönség pedig tombol! De itt a vége. Finálé képpen a Subscribe szolgáltatja a zenei alapot, és a minden sarkon című számmal megkoronázták az estét. Végül megjelentek a színpadon az Edda Művek tagjai is, majd féktelen örömzenélés vette kezdetét! De sajnos véges volt.

Képek a koncertről - klikk a fotóra

Nagyon jó koncertet láttunk. A hangosítás kiváló volt, minden rendben zajlott, a rendezvény ötcsillagot érdemel! Hogy valami negatív is szóba kerüljön: volt még az Eddának pár olyan slágere, amit szívesen meghallgattunk volna idegen köntösben.

A Coke Club – MTV Icon koncertsorozat véget ért ugyan, a képernyőn azonban július 30-án, csütörtökön láthatja a közönség az Eddáról készült dokumentumfilmet és koncertfilmet egyaránt.

-SitganBoy-

[2009.07.27.]