Adókedvezmények a jogdíjra
Mint arról beszámoltunk 2009. július 1. napjától változnak a jogdíjkifizetéssel kapcsolatos adószabályok. Nézzük az erre vonatkozó szabályokat.
Ezzel jól járnak a zenészek! A változások az adózásban: személyi jövedelemadó
Az adózás előtti eredményt csökkenteni lehet az adóévben jogdíj címén kapott bevétel 50%-ával. Az adózás előtti nyereség e tétellel, valamint a kamat és a tőzsdei ügylet nyeresége címén csökkentő tételekkel együtt legfeljebb a felére csökkenthető.
Jogdíjnak minősül a felhasználó által a szerzői mű és a szomszédos jogi (pl. előadóművészi, hangfelvétel előállítói) teljesítmény felhasználásáért fizetett díj. Ebből következően a Tao-tv. szempontjából adóalap csökkentő bevételnek minősül az az ellenérték, amelyet a szerzői mű felhasználási jogának jogosultja a felhasználás harmadik személynek való engedélyezéséért a felhasználótól kap.
A társasági adóalap csökkentés alanya tehát mindig az lehet, aki az adott műre vonatkozóan a felhasználás engedélyezése iránti joggal rendelkezik, s azt a bevételt számolhatja el adóalap csökkentő bevételként, amelyet a felhasználásért részére a felhasználó fizet.
Külön kérdésként szokott felmerülni az, hogy miként lehet a díjbevétel keletkezésének és elszámolásának feltételeit adójogi és számviteli szempontból elfogadhatóan megteremteni.
Mérlegelj és dönts, de légy reális
A kialakult és elfogadott megoldás az, hogy a felhasználási szerződésben a felek megosztják, azaz kétfelé bontják a díjat: a mű (előadás) létrehozásának munkadíjára (más néven a személyes tevékenységért járó rész) és felhasználási jogának ellenértékére (jogdíjra). A felhasználási szerződésben természetesen jól el kell választani, vagyis két külön tételként kell feltüntetni a munkadíjat és a jogdíjat.
A felek az összes körülményt mérlegelve, maguk határozzák meg a megosztás arányát, nem sértve azt a fő elvet, miszerint mindkét díjelemnek reálisnak kell lennie. A kialakult gyakorlat alapján a munkadíj mértékét 20-30%-ban, a felhasználási jog ellenértékeként fizetendő jogdíj mértékét pedig 70-80%-ban szokták meghatározni. Ez az arány bizonyos esetekben korrekcióra szorul. Amennyiben a jogosult nem kizárólagos, hanem időtartamra, területre és felhasználási módra stb. korlátozott mértékű felhasználási jogot enged át a felhasználónak, úgy nem kifogásolható, ha a felek a teljes díj 50-60%-át munkadíjnak, míg 40-50%-át jogdíjnak tekintik.
A szerződéskötés időpontjában már meglévő, kész mű (előadóművészi teljesítmény, hangfelvétel stb.) felhasználására, vagy a jövőben létrehozandó művek további (ismételt) felhasználására kötött szerződések esetében munkavégzés már nem történik, így az ilyen műért a felhasználó által fizetendő ellenérték a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértéke, ezért az teljes egészében jogdíj bevételnek minősül.
- zenészbázis -
[2009.08.16.]