Woodstock 40 éve - érdekes sztorikat meséltek magyar zenészek, szakértők az évszázad bulijáról
Hegedűs István, a Rockinform szaklap és a zene.hu oldal munkatársa: ’69 őszén harmadikos gimnazistaként az órák szüneteiben már beszélgettünk a woodstocki fesztiválról, de sokat nem tudtunk róla. A hivatalos tájékoztatás akkor nem igazán működött Magyarországon. Hallgattuk a Szabad Európa Rádió Forgószínpad c. műsorát, amit Cseke László vezetett, és a Radio Luxembourg adásait, ezekből igyekeztünk információkat elcsípni. Volt Komjáthy Györgynek is egy „könnyűzenei” műsora (a SZER ellensúlyozására), de nem tartozott a „gyors reagálású hadtestek” közé. A Creedence Clearwater Revival egyik számát kérte valaki egy Cseke-műsorban. Érettségi előtt kaptam egy kis kazettás Philipset, arra vetem föl Joe Cocker Little Help From My Friends c. Beatles-feldolgozását. Egyetlen kazettám volt (Magyarországon akkor nem lehetett kapni a kereskedelemben), ez volt a B. oldal kezdőszáma. Ami a „nyugati országokban” történt, torzan köszönt vissza a hazai híradásokból.
A koncertekről olyan beszámolókat közöltek, hogy kábítószeres mámorban fetrengő fiatalok őrjöngnek vadállati zenére, ez nem fért össze az akkori szocialista erkölccsel. A hatalom a hippi-mozgalmat kapitalista csökevénynek minősítette. Amikor az első bakelitlemezeket magnóra rögzíthettük, ráébredtünk: micsoda esemény lehetett ez. A lemezt hallgatva érintett meg valami a fesztivál hangulatából. A nyolcvanas évek elején olvastam erről az első elfogulatlan szakirodalmat egy ma is publikáló szakírótól.
Több stílus mérette meg magát, nehéz összehasonlítani a Blood Sweat & Tears fúziós zenéjét a country-rockot nyomó Creedence Clearwater Revivallel, Janis Joplin és Jimi Hendrix zsenialitását, a Ten Years After I’m Goin’ Homejával. Talán ezek voltak a kedvenceim, megjegyezve, hogy soha nem szerettem a feldolgozásokat, de Joe Cocker áttörést jelentett. a Beatles dalból újabb világslágert alkotott. Nem tudom, volt-e nagyobb esemény, mivel nem voltam ott és csak a leírásokra támaszkodhatom. Amikor később a képanyagot megnézhettem, nem hatott az újdonság erejével, hiszen személyes koncertélményekkel gazdagodtam.
Azt tartom, hogy a személyesen, a helyszínen átélt élmények képesek maradandó nyomot hagyni. Nem jó az összehasonlítgatás, mert minden koncert, vagy esemény másképp fejti ki hatását. Ez függ a saját lelkiállapottól, vagy más egyéb körülményektől.. Nem hinném, hogy komoly irányváltás lett volna Woodstockban más előadó belépésével. Egyet értek azokkal, akik szerint bár a fesztivált egy új korszak kezdetének szánták, végül egy nagyon jelentős időszak lezárásaként tartják számon. Amit lehetett kihoztak Woodstockból,a kiadványok újabb adalékokkal egészülnek ki. Nem csak a legenda ápolásáért, hanem üzleti szempontból is megéri.
Himer Bertalan, a Rockinform főszerkesztője: A fesztivál idején 5 éves voltam, akkor nem eszmélhettem a dolog jelentőségére. Amikor konkrétan a zene felé fordultam, hallottam a rendezvényről, de a ’70-es évek végén még nem nagyon lehetett sok információhoz jutni. Hallomásból, az 1-2 akkori ifjúsági lapból jöttek az értesülések. A fellépők zenéit 1980 körül hallgattam, de nem a fesztivál felvételei voltak, Hendrix és a Ten Years After, Santana vonzott zeneileg. Amikor 1979 körül hallottam Woodstockról, tudtam, hogy ez volt az eddigi legnagyobb fesztiválja.
Ennyi sztárfellépő egy helyen, akik a rock legendái lettek. Joplin, Hendrix, Ten Years After, Santana volt a kedvencem a fesztiválon, főleg életművük nyűgözött le. Szellemiségével, összetartó erejével elképesztő hatást ért el. Az elüzletiesedés miatt később minden másról szólt Talán a Live Aid fölmutatott valamit az összefogásból és a zene mozgatóerejéből. Más irányba nem hiszem, hogy bárki olyan, aki nem lépett fe ott, elvihette volna a fesztivált: volt elég sztárfellépő, csak ízlés kérdése, hogy kinek milyen összeállítás szimpatikusabb. A Rolling és a Beatles fellépésével még nagyobb tömeg és még nagyobb káosz lehetett volna. Amit előástak, közreadtak a fesztiválról, elegendő anyag volt. Egy könyv jól jönne magyarul is.
BlackBirds: érdemes idézni a Beatles tribute zenekarként 5 éve működő együttes 30 évvel később született tagjait, akik szerint példaképük nem hiányzott az évszázad fesztiváljáról. Mindannyian nagy fesztivált látnak Woodstockban. Derecskei Zsolt énekes-gitárosnak és billentyűsnek a Ten Years After, Jimi Hendrix és Joe Cocker, Hoffman György dobosnak Hendrix, Dobos László gitáros énekesnek John Sebastian jutott az eszébe a fellépők közül.
Mi a véleményed a woodstocki eseményről? - Mondd el az észrevételeidet ITT!
– Kovács Miklós –
[2009.08.24.]
Hírek
