Woodstock 40 éve - érdekes sztorikat meséltek magyar zenészek, szakértők az évszázad bulijáról
Jávorszky Béla Szilárd, zenei újságíró, rockról szóló könyvek szerzője, Sebők János „tettestársa: Woodstock idején négy éves voltam, apámékat meg egyáltalán nem érintette meg a pop-rockkultúra, csak tizenévesen olvastam róla. S persze Sebők János 1981-es könyvében. Tizenöt éves lehettem, amikor gimis osztálytársam megkapta szüleitől a tripla LP-t. Mindjárt átmásoltuk kazettára, gyorsan csináltam is belőle egy kb. egyórás, számomra élvezhető kivonatot. Egyértelműen Jimi Hendrix volt a kedvenc fellépőm.
Felesleges hasonlítgatni, hogy volt-e nagyobb fesztivál. Előtte is, utána is volt hozzá hasonló tömegrendezvény, de Woodstockot kétségkívül jó időben, jó helyen rendezték, így lett belőle egy kor sűrítménye, ráadásul széleskörűen dokumentálták. Nyilván sokan hiányoztak Woodstockból, nekem a leginkább Dylan és a Doors, de talán jobb volt így, nem lett belőle megasztárparádé. A Woodstock-film elég felületesre, az LP zeneileg egyenetlenre sikeredett,de mindkettő kordokumentum.
Hegedűs László koncertszervezőként otthonos a sztárok világában: A fesztivál hete után pár nappal a New Musical Expresszből szereztem az első értesüléseket, a lap járt az Ifjusági Magazin szerkesztőségébe, bibliaként olvastuk. Írtam is egy összefoglalót, amit durván meghúzva, hoztak le egy Hendrix fotóval. Az amerikai követség könyvtárában hallottam először a lemezt, házi vetítéseken itt láttam a filmet is. Meghatározó élmény volt. 73-ben megvettem első saját jugoszláv lemezemet, gyenge préselés volt, de azt is csak a csempészárut forgalmazó maszeknál lehetett kapni, pult alól. Első hallásra Hendrix és a The Who volt a legátütőbb, aztán Joe Cocker és Janis Joplin "feeling"-je is reveláció volt. Végül szerettem mindenkit, főleg a Crosby, Still Nash&Youngot és a Blood Sweat and Tearst. Méretben lehet, hogy volt nagyobb fesztivál, de a rock itt vált életformává, minden értékével és veszélyével együtt egy generáció szellemi manifesztációja lett s kitörölhetetlen nyomokat hagyott azokban is akik csak távolról figyelhették.
Aki nem volt ott, mindenki hiányzott, de a Woodstock feelingen egyikük sem változtatott volna, A távollévők közül a Beatles keményebbé vált volna, és megértette volna, hogy nem istenek egy elefántcsonttoronyban, létezik konkurencia,fel kell lépni élőben, hogy lépést tarthassanak. A Stones kapcsolatba került volna új áramlatokkal és évekkel korábban kilépett volna abból az izoláltságukból amit az angol bulvár hisztéria nyomására kialakítottak maguk körül. Bob Dylan egy évtizeddel korábban túllépett volna a beat-generáció (Kerouac, William S. Burroughs, Ken Kesey- Ginsberg ) korszakán és jó hippi lett volna belőle megtermékenyítve tehetségével a hippi természetet. A kiadott lemezeket szerettem, a film egy kicsit hosszú és unalmas.
Nemes Nagy Péter újságíró, rádiós műsorvezető rock- és blues szakíró: Valószínűleg Artner Miklós nevű barátom beszélt erről a fesztiválról hetekkel korábban. A Melody Maker című angol zenei hetilap előfizetője volt, és járt az amerikai és az angol követségre is. Én a Népszabadságban olvastam egy-két soros híradást, és a Szabad Európa Rádióban is hallottam a hippiként aposztrofált fesztiválról. Az első zenét Komjáthy Györgytől hallottam, aki háromnegyedórányit lejátszott az egy évvel később megjelent tripla albumról. (lengyel gyártmányú ZK magnómra fel is vettem.)
A már ismert előadók Jimi Hendrix, Santana, Joe Cocker és a Canned Heat, a Ten Years After zenéje tetszett, másokra akkor figyeltem fel. Azt hiszem Woodstockot jelentőségében azóta sem múlta felül egyetlen egy hasonló rendezvény. Akkor nekem nem hiányzott senki, az is ámulattal töltött el, hogy annyi előadót össze tudtak terelni. A Beatles 3 éve inaktív volt, azt a zenei vonalat, amit a Stones vagy Dylan képviselt, többé-kevésbé pótolták mások, fellépett a Who és Joan Baez. Nekünk egy-egy röpke hangfelvétel vagy filmrészlet csodaszámba ment. A mai napig a csehszlovák nyomású tripla albumom van meg. Nem voltam a helyszínen, Közép-Európából nem tudom eldönteni, hogy az esemény dokumentálása mennyire adta vissza az ottani hangulatot, életérzést.
A koncertekről olyan beszámolókat közöltek, hogy kábítószeres mámorban fetrengő fiatalok őrjöngnek vadállati zenére - további véleményekért keresd a következő oldalt.[2009.08.24.]
Hírek
