Mese, nem csak gyerekeknek

Rendkívüli színes forgatagba, és egy igencsak tanulságos történetbe repít a Magyar Színház frissen bemutatott Koldus és Királyfija – és hiába lehet a sztori már réges-rég ismerős, ez egy olyan klasszikus, amit érdemes újranézni – főleg örökérvényű tanulsága miatt, amit most Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi magával ragadó zenéje turbóz fel, és tesz még emlékezetesebbé.

A Koldus és Királyfi talán Shakespeare darabjai után az egyik legtöbbet feldolgozott sztori, 1881-es megjelenése óta – csak egy gyors netes keresésre alapozva – minimum 10 nagy filmes adaptáció született világszerte – az első, és mindmáig a leghíresebb ezekből Hollywood aranykorának eszméletlen ikonja, Errol Flynn főszereplésével robbant. Funfact, de a mozit stílusosan éppen VIII. Edward 1936-os koronázásával egy időben szerették volna bemutatni, de végül, mire a film apróbb csúszással, egy évvel később megjelent, a botrányhős király már rég le is mondott a trónjáról, és árkon-bokron túl járt a feleségével.

Koldus és Királyfi képekben - klikk a fotóra

Amúgy színházi feldolgozás már sokkal hamarabb is készült, hiszen Tom és Edward meséje nagyon is színpadra kívánkozott. Az ősbemutatót 1920-ra datálják, ezt pedig megszámlálhatatlan (de komolyan, erről nincs pontosabb adat, csak, hogy sok), újabb előadás követte, Európán innen és túl. Ilyen múltra tekintve keményfába vágja a fejszéjét, aki valami újat szeretne mutatni Mark Twain legendás regényét színpadra álmodva - a Magyar Színház előadása mégsem unalmas, sőt, egy nagyon bájos, szerethető, és üde színfolt lett a Koldus és Királyfi idővonalán.

Aki nem ismerné a sztorit, egészen egyszerű a recept: keverd össze az alapvető emberi kíváncsiságot egy csipet véletlennel – így csöppen a nyomornegyedben királyi udvartartásról ábrándozó koldusfiú egy csapásra az elkényeztetett, gumibelsőben élő, a világot abszolút nem ismerő királyfi helyére, cserepartnere pedig a koszos utcán találja magát. Kalandokkal teli, izgalmas kirándulásuk a másik, éppen ugyanannyira releváns valóságába rengeteg kérdést vet fel, emberségről, barátságról tanít, és egyértelműen nem spoiler-bűn, ha elárulom, happy end lesz a vége.

Nagy Viktor darabja pedig még egy fordulatot visz az amúgy sem szürke mesébe: Mark Twain klasszikusa ezúttal musical formában kel nagyon sokadik életre, nem akármilyen zeneszerzők, hanem Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi fülbemászó slágereivel. Nem csoda hát, ha már az első pillanattól, sőt, első hangtól magával ragad a két fiú utazása, hiszen mind a zene, mind a rendezés, élethű díszlettel, és egy rakás gyerekszereplővel, hatalmas, színes forgatagba repít, és az előadás végéig el sem engedi a nézőt. Így élhetjük át a történet részeseként Tom és Edward utánozhatatlan kalandját, na meg természetesen az elmaradhatatlan ármányt, cselt és veszedelmet – szerelem most nincs.

A klasszikus regényen csavarva egy kicsit, itt mégsem a két fiút említeném főszereplőként, hiszen Mészáros Árpád Zsolt duplázása mindent visz, királyként és koldusvezérként is megkérdőjelezhetetlen, szájtátós, eszméletlenül zseniális játéka egy pillanatra sem enged vissza a jelenbe. Ennél kicsit erőtlenebbnek éreztem Ember Márkot, aki – bár flegmaságát a szerepe is indokolhatná akár, végig olyan, mint egy életre kelt rajzfilmfigura, ami semmiképp nem passzol a darabba. Társát a kalandban pedig, a kissé idegesítő, de mégis szerethető herceg figurát Fülöp Kristóf hozza – ő az, akinél nehéz eldönteni, hogy jobb ötlet híján magát adja csak, vagy tényleg nagyon jól játszik, de mindenképpen meggyőző a nyeglesége – a hangja viszont kevésbé, sajnos.

Ám ezek - a bár most kiemelt, de amúgy nüansznyi és némileg nyilván szubjektív - „bakik” ellenére a nagy egész egyértelműen viszi a pálmát, mert a lényeg: pár óra a 16. században (a darab az 1500-as években játszódik), egyértelműen más emberré tesz, még ha Mark Twain klasszikusát a Wikipedia is (ami tudjuk, szentírás) ifjúsági regényként sorolja be. Szerintem a Koldus és Királyfi - és főleg a Magyar Színház friss előadása - bőven túlmutat ilyesmi korosztályi skatulyázásokon, sokkal inkább egy örökzöld társadalomkritika ez, amibe még a humor is elfér, vagy ha úgy tetszik, mese, ami bárkinek, és mindenkinek szól – micsoda váratlan klisé: az életről.

Jegyvásárlás

KO
Fotó: Petró Adri

[2024.12.27.]