"Hátat fordítottam egy társaságnak 11 éve" - interjú a Republic egykori tagjával, Tóth Zoltánnal

"Hátat fordítottam egy társaságnak 11 éve" - Tóth Zoltán (Republic 1990-2013) interjú

Üdítően robbant be a köztudatba, hogy visszatértél Zoli. A Kék és Narancssárga Produkcióval zsúfolt nyári turnén vagytok, újra egyre többet szerepeltek a sajtóban is, ha pedig valaki a Facebook oldalatokat bogarássza, könnyedén felismeri, hogy a régi nagy hangulatú bulikat idézitek meg az új formációval. Milyen a turné? Hogy érzed magad a színpadon az új formációval?

- Először is a Kék és Narancssárgáról néhány általánosságot mondanék.
 Ma Magyarországon egy érdekes „háló” alakult ki a hajdani-eredeti Republic együttes nyomán, melynek – értelemszerűen - nincs, és nem lehetséges utódja, és örököse. A Republic-nak „leszármazotti produkciói” maradtak a jelenben, amennyiben azokban régi, eredeti tag-tagok vesznek részt. Az egyik ilyen az a zenekar, amelyik folytatólagosan alkalmazza magára a régi nevet, a másik a Kék és Narancssárga Produkció, melyben jómagamon kívül most már állandó tag-várományos a régi Republic hegedűse, Szabó Bundás András. És a jövőben még tervezzük az ilyen irányú lehetséges bővítéseket (erről később). Szándékosan hívjuk „produkciónak” a Kék és Narancssárgát, mert nem csak zenekarnak, hanem valamiféle „intézménynek” is tekintjük, ami a múlt hangulatát, emlékeit és „sound”-jait autentikus formában próbálja megőrizni.
- Itt jegyzem meg, hogy szép számmal vannak  Republic-dal játszó, úgynevezett tribute zenekarok is (KisCipő band, Mohikán, Republika, Republic-tribute band, stb.) mind itthon, mind a határon túli magyar területeken is- tudomásom szerint.

-A klasszikus értelemben inkább koncertsorozat ez a miénk, ma már ritka, hogy a fellépés után nem jövünk haza, hanem ott is alszunk, onnan megyünk a következőre (nekem a „turné” még ezt jelentette). Az autópályák miatt általában éjszakára már hazajövünk. De minden más vonatkozásban – és ez érdekes – ugyanúgy érzem magam, mint a hajdani legendás formációban. Valamiféle önmagamra idézett „de-ja-vu” – szerűség ez, biztosan benne van, hogy erőltetni akarom még a múltat. Aztán mondja meg valaki, hogy üdvös-e ez, mindenesetre én valamifél folytatásnak élem meg, olyan értelemben, hogy még mindig keresem a „még jobbat, még tökéletesebbet”. De persze a „nagy idők” megtörténtek már, ezt tudni kell.

Gyakran hangot adsz annak, hogy Te vagy az egyetlen tag, aki tartotta a szavát és Cipő tragikus elvesztésével kiszálltál a legendás Republic zenekarból. Mennyire nehéz teher Neked előadni a Cipővel közösen írt dalokat? 

- Nem igazán kell ennek hangot adni, tudják rólam, hogy hátat fordítottam egy társaságnak 11 éve.

- Volt ugyan számos közös dalunk is Cipővel, de ha közös művészeti munkáról beszélünk, az főként abban nyilvánult meg, hogy a dalainak elsősorban én adtam meg a hangzó formába öntését és stílusát, mint a zenekar hangszerelője, zenei rendezője. Az egyedül írt dalaimat valamelyest egy kissé különvaló szigetként érzékelhették a korabeli nyomonkövetőink, ám ez csak részben igaz, mert jómagam úgy éltem meg, hogy ugyanaz a „gondoskodó szellem” jelen volt születésükkor, mint ami őnála is mindig.
- A Kék és Narancssárga produkció koncertjein természetesen meghatározó módon vannak jelen a klasszikus nagy Cipő slágerek, és ezeket nagyon-nagyon szívesen játszom. Örömöt visznek kifelé és öröm áramlik ránk visszafelé.

Méltón nyúltál hozzá kettőtök örökségéhez, hiszen mindenki számára evidens, hogy Cipővel Ti ketten alkottátok meg azt a zenei esszenciát, amelyet Republic-nak hívtak. Mi alapján válogattad össze a Kék és Narancssárga Produkcióval azokat a dalokat, amelyeket élőben előadtok? 

Itt a bevált, klasszikus receptet tartjuk. A műsor gerincét a jól ismert örökzöldek alkotják, bizonyos részében pedig cserélődnek a dalok. Ebben ekkora „szabadsági foka” kevés más előadónak van, hiszen egy 318 dalból álló életműről beszélhetünk.

Hogyan látod a közönség visszajelzéseit? Melyek voltak azok a kiemelkedő pillanatok, amelyekre nagy szeretettel gondolsz vissza az elmúlt koncertekről?

-A közönség visszajelzésekről még mindig csak hálával tudok beszélni. Van, hogy nagy tömeg előtt játszunk, van hogy kisebb helyeken, de a vége szinte mindig ugyanaz – követelve marasztalják ráadásra a csapatot. Mindezt úgy, hogy nálunk nemigen jellemzőek az erőltetett hangulatkeltések, kézmozdulat-vezénylések, stb. Csak és kizárólag természetes párbeszéd van.
 Jó- hogy kérdezted, itt el is tudom mondani a legutóbbi érdekes élményt. Van a bizonyos speciális egyedül-játszós pizzicato-s gitárbetétem a 67-es út c. dal vége felé. És 34 év alatt először fordult elő most a legutóbbi bulin, hogy a közönség (felkérés nélkül és „önhatalmúlag”) hangosan túlénekelte a melódiát! Hát- nekem ennél nagyobb élmény nem kell…

Hol láthat Benneteket legközelebb a közönség, készültök-e budapesti nagykoncertre?

- Baráti csapatunkkal a Dirty Slippers zenekarral lépünk fel október 4-én az Aquarium-ban, Budapest központjában. Régi ismeretségünk ez, valamikor régen a Republic előzenekaraként töltöttek velünk közösen egy szép időszakot, mára itthon egy országos hírű, és nemzetközi „berobbanás-reményű” csapat lett. A koncertet együttesen határozzák meg az ő saját slágereik, valamint a jól ismert Republic örökzöldek. És ami fontos: a teljes eseményt Bódi László-Cipő emlékének ajánljuk!

[2024.08.15.]