Vissza a jövőbe - Nick Carter elbűvölt minket a Barba Negraban

A nap, amikor gyerekkori kedvencem Nick Carter visszatért hozzánk.

A  Backstreet Boys legfiatalabb tagja, aki(ke)t hatodikos korom óta követek, szeretek, imádok harminc éve, az internet, a Facebook, az Instagram, a Youtube, a Tiktok és bármi hasonló világa előtti idők óta, amikor a kettő hetente megjelenő Bravo és a havonta megjelenő zenei magazinokból tájékozódtunk. Amikor a legnagyobb problémánk az volt, hogy kétszer kell megvenni az újságot, ha két kedvencünk a poszter két oldalán van egyszerre. Mellé én még minden zsebpénzem a német Bravokra tettem félre (vagy kazettákra), amik hetente jelentek meg és sokkal több infó volt bennük, mint a magyar változatban, illetve minden létező német, angol nyelvű zenei magazinokat is megvettem, informálódás gyanánt, szóval Nick újra ellátogatott hozzánk, jelen esetben egyedül, szóló turnéjával.

(Egyébként az archív pop zenei gyűjteményem a mai napig megvan egy külön szekrényben, több ezer poszter, cikk, mappákba, füzetekbe rendezve, lefűzve, több tucat könyv, a Google világa előtti korból).

Nos, igen, fenti okokból elfogult is vagyok, egyben, ellenben pont ugyanezen okból vagyok (lennék) rendkívül kritikus is, amennyiben lenne rá ok (nincs).

Még mindig a koncert (és Nick #childhoodhero) hatása alatt vagyok, vissza akarok menni végtelenszer Nick Carter „időszigetére” (hogy kedvenc magyar előadóm egyik albumát is megidézzem ezzel a hasonlatommal).

Nick Carter, Krisz Rudolf és DJ Dominiqe koncert képekben - klikk a fotóra

Kicsit kacifántosan indult ugyan a sztori, mert Nick honlapjára már április 23-án kikerült a budapesti dátum, hivatalosan azonban júliusban kezdődött a jegyértékesítés, három helyszínmódosítással (első verzió Hungexpo, második Vasúttörténeti Park- ahol a közhiedelemmel ellentétben nem csak mozdonyok vannak, hanem rendezvény-koncerttermek is), aztán végül a Barba Negra Red színpad lett a végleges helyszín.

Meglepőnek meglepő volt számomra is, hogy egy rock-metal sátorban lép fel Nick Carter, de nekem ez nagyon nagy flash volt, mivel huszonnégy éve hallgatok heavy-power-symphonic-gothic-viking-thrash-groove és egyéb metalokat (ettől még a gyerekkori, kamaszkori pop kedvenceim nem fogom kevésbé szeretni, „that’s all folks”).
Szóval, nagyon tetszett, hogy kedvenc metal helyszínemen a kedvenc pop előadom lép fel. Mondhatnám én ezt már tavaly manifesztáltam, amikor meghirdette Nick a turnéját Európában (akkor még nem volt magyarországi dátum). Pár plusz infóval is szolgálnék, ha már megvettem a „vip meet and greet upgrade„ jegyet (közös kép, korai bemenetel, soundcheck, ajándékcsomag - tartalmában), arról is mesélek. Ezt kizárólag Nick hivatalos honlapján lehetett megvásárolni szokásosan, limitált mennyiségben.

Mike - Nick testőre, jóbarátja, jobb keze - miután kiosztotta a vip passokat mindenkit „irányba tett”, hogy haladjunk libasorba a kis Barba Negra helységbe fotóra. Ezt mondjuk furcsállottam (nem csak én), mert ilyenkor nyáron nincs nyitva és sötét is. Nos, meg is ismételtük a fotózást, miután lement a sor, újra sorba álltunk a nagy Barbában (teljesen indokoltan), itt már elég világos volt a háttér is, mindenki üdvözölte szépen sorban Nicket, elkészült a hivatalos fotós (Justin) által készített közös fotó, mindenki a kívánt pózba vághatta magát Nick mellett pár perc erejéig, minden jó, ha a vége jó.

Ezután felsorakoztunk az első sorba, hogy megnézzük a próbát (soundcheck) és rövid kérdezz - felelek beszélgetésbe elegyedjünk Nickkel. Többen is kérdeztünk, én filmekről, sorozatokról faggattam röviden, mert tudom, hogy imádja a témát. A próbán Nick olyan dalokat is előadott, amik nincsenek a setlistben pillanatnyilag (sajnos) – „80th Movie” például, ami az egyik kedvencem az új dalai közül, illetve dobolni is láthattuk teljes életnagyságban (funfact: kamasz kora óta imád dobolni, a korai BSB turnékon is bepattant egy-egy dal erejéig a dobok mögé).

A Soundcheck és a Questions and Answers videóim itt megtekinthetők.

Kettő előzenekar is volt.

Az első hangulatfelelős nem más volt, mint Várkonyi Attila alias DJ Dominique, aki biztosak lehetünk benne, hogy mindig, minden helyzetben vidám hangulatot varázsol összeállításaival mindenhol. Nem volt ez másképp ezen az estén sem, énekeltetett minket, beszélgetett velünk, visszarepített minket a nyolcvanas-kilencvenes évek zenéivel a gyerek-tinédzser korunkba, és imádtuk.

A következő fellépő Krisz Rudolf volt, aki véleményem szerint az egyik legkiemelkedőbb hangú énekes a stílusán belül (is). Önazonos ezekben a szerelmes, romantikus dalokban, amiről ő ismeretes. Nosztalgiáztunk is vele a régi már negyed évszázados korai szerelmes dalaival, amit annak idején rogyásig játszottak a rádiók, szóval a mi korosztályunknak ismernie kell mindet. Új dalokat is hozott nekünk, illetve néhány feldolgozást is előadott a hangulat fokozásaként, sokan énekeltük vele közösen a dalait. Természetesen élő zenekarral játszik, ahol a testvére (bátyja) is tag, mint basszusgitáros, a gitárost pedig Szikora Robi mellett is sűrűn láthatjuk koncerteken.

Remek hangulatot varázsolt Rudi és csapata az este hátralévő részére.
Videók

Elérkeztünk a várva várt pillanathoz, este kilenckor elsötétült a Barba Negra, a kivetítőn pedig elindult az intro, ami nyolcvanas éveket és Nick lelkivilágát idéző montázs video, ami végig igazodik a koncert dalaihoz később is nem mellesleg. „Vissza a jövőbe” vége főcím felirat, az MTV logóban az „M” betűt nemes egyszerűséggel „N” - re cserélte Nick „NTv” (imádom), és „Nick Tv” ben nézhettük Nick „adását”.

Ahogy ezt a dalok közötti szünetben is elmondja nekünk, a saját világát láthatjuk a színpadon viszont, azaz, azokat a zenéket, amiken felnőtt, akik a példaképei, a nyolcvanas évek filmjeit is megidézve sokszor, ezen kívül az elmúlt huszonhárom évben megjelent szóló lemezei dalaiból is hozott nekünk jó néhányat, valamint természetesen nem maradhattak el az életét szintén meghatározó Backstreet Boys slágerek sem. Ezeket kiválóan váltogatta. Kezdett egy BSB dallal (Larger Than Life), itt megjegyezném, hogy minden dal át van hangszerelve gitárcentrikusabb pop/rock verzióra. Ugyanis Nick gyerekkori kedvencei között olyan előadók sorakoznak például, mint The Journey, REO Speedwagon, Foreigner, Bon Jovi, Bryan Adams, teljesség igénye nélkül.

Mindemellett azon személyek kedvéért, akik nem tizenhárom éves koruk óta követik, mint én, a felesége, akivel tíz éve élnek együtt boldog családi életet három gyerekkel, nos, Lauren kő metal lady, Disturbed koncertre is elcipelte például Nicket.

(úgy találkoztak, hogy nem tudta Lauren kicsoda Nick Carter..., mert hát ő honnan tudná, ő csak metalt hallgat, ez imponált Nicknek...
Laurennek egyébként sokat köszönhetünk, Nick mentális egészségének, ép elméjének megőrzését például, a sok családi és egyéb tragédia ellenére... de erről majd egyszer máskor, máshol, vagy esetleg Nick Instagram oldalán tájékozódhat, akit érdekelnek a részletek.)

Tehát, kezdve egy BSB slágerrel berobbant Nick, letáncolt a színpad közepén mértani pontossággal elhelyezett lépcsőn, magenta színű zakó, fekete nadrág szettben, egyik kedvenc szettem volt rajta az este folyamán. A hangja élőben is egyedi, utánozhatatlanul „szenvedős”, nincs még egy Nick Carter.

Nincs „autotune”, nincs effekt, csak a nyers ének. No és imádom, ahogy táncol hol komolyan, hol kikacsintósan parodizálva is régi önmagát, mégis önazonosan.

Két feldolgozás következett, ebből az egyiket nincs ember, aki ne ismerné, hiszen „Mindenki meg akarja hódítani a világot” ugye? A következő feldolgozásnál a dal címéhez illően feltolta Nick a menő napszemüveget, és abban táncolta, énekelte végig a dalt. A sikítozás és az ováció minden dalnál leírhatatlanul volt, a mögöttem álló lánnyal versenyt sikítoztunk és imádtam.
Három feldolgozás dal után következett az első 2001-ben megjelent „Now or Never” szóló albumáról a kedvenc dalom, „I got you”. A dal felvezetéseképp részletezte először, mi vár ránk valójában ezen az estén, dalok a mi életünkből, az ő életéből, a „mi közös” életünkből. 1980.01.28-án született, és a gyerekkorában hallgatott kedvenc előadói, dalai inspirálták, hogy énekes legyen, aztán tizenhárom évesen került a Backstreet Boys-ba, a többi pedig már történelem. Harmincegy évet próbált meg besűríteni nekünk két órába.
Újabb BSB sláger következett, amit rendkívül frappáns humoros szójátékkal vezetett fel, a dalszöveg részleteit beillesztve saját életébe, következett a „Shape of my Heart”. Ezalatt mi fanok készültünk ám, és sok piros, papír szívecske emelkedett a magasba „We love you Nick” felirattal.

Következett az akusztikus rész.

Nick átöltözött, farmer szettet vett fel, majd leült a színpad közepén egy székbe, hogy elénekelje nekünk a „Millenium” BSB lemez egyik dalát, ami az ő első szóló dala volt „I need you tonight”. A dalt már 1998-ban is énekelte koncerteken, de csak a Millenium lemezen jelent meg egy évvel később. A dal eredeti változatának a címe egyébként „Heaven in your eyes” volt, aztán mégis a már fent említett ismert címmel jelent meg. Ezt szintén egy másik akusztikusan induló, de tempósan végződő, 2001-es szóló dala követte „Do I have To Cry For You”.

Következett egy új dal, amit szintén kis monológgal vezetett fel. Mi vagyunk a második legfontosabb dolog az életében, hálás nekünk hogy ennyi évtizede vele vagyunk, kitartunk mellette, neki a családja az igazság, és mi vagyunk fontosak...

„Akad, aki érti”...

Következett a „Superman” című dal, ahol második „fan action”-ünkel is megleptük, „You are our Superhero” szöveggel tartottuk lapjainkat a magasba. Ugyan Nick zárkózott a külvilág felé érzelmileg, amit teljesen megértek, meghatotta a kis akciózásunk, Mike le is fotózta a jelenetet, ahogy a lapokat egyszerre a magasba tartjuk.

Első szóló lemezéről következett akusztikus gitárral kísért dala „Help Me” – saját magát kíséri gitáron.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy élő zenekarral játszik Nick, egy gitáros, aki egyben a szintis is, illetve egy dobos oldalán.

Következett egy Oasis feldolgozás, amit a zenekar adott elő, ameddig Nick átöltözött bőrdzseki, farmer szettbe, hogy előadhassa nekünk kedvenc Bon Jovi dala átdolgozását.

Ezt követte a gitárcentrikus BSB dal „I just want you to know” aminek az eredeti klipjében mindegyik tag egy korai glam rock sztárt alakít. Imádom ezt a dalt egyébként is, de így szólóban Nickel és a zöld fehér gitárjával most még jobban.

A „Blow your mind” dala ugye az élősködő érdek cicababákról szól a múltjában, szándékosan nem fogalmazok szebben, és ennek rögtönözve a színpadon az egyik sorát át is írta „I’m a girlfriend of a star„ helyett „Girlfriend of a BACKSTREET BOY” -ra.

Nos, szerintem értjük, aki meg nem, felesleges is magyarázni.

Ezt olyan BSB dal átdolgozások követték, hogy besírtam. A lassú lírai „Show me the meaning”- ből lett élőben egy gyors rockos verzió, egybemontázsolva az első We’ve got it goin on sláger szintén „turbósított” változatával. Ezután Nick megszabadult a bőrdzsekitől és maradt egy szál fehér pólóban és farmerban.
Következett szívem csücske dalom „19 in 99”. Ez a legutolsó szóló lemezének nyitó dala, egyszerűen imádom, a refrént, fülbemászó dallamát, tapsolós részt, és a szövege is zseniális (igen, Nick írja a dalokat a szóló lemezein, lassan negyed évszázada).

Kis szójátékkal felvezette nekünk a következő kettő korai BSB slágert és miután „abbahagyta a játszadozást a szívünkkel ameddig még szeretjük” jöhetett a vége főcím, persze egy minimális átöltözéssel.

Előkerült az egyedi dzsekije Nicknek, ami erre a „Who I Am” turnéra készült, egyszerűen imádás, hogy megidézi a korai 90-es éveket, de mégis egyedi. Tombolhattunk az „I want it that way” és „Backstreet’s Back” slágerekre. Ez utóbbi szintén rock verzióba áthangszerelve.

Azt nem kell mondanom (írnom) szerintem, hogy végig énekeltük (és sikítoztuk) az egész koncertet, egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen... Nem is lett vége, mert másnap ismerős, haver lányokkal, összesen majdnem húszan szedtük a lábunkat és mentünk Nick után Bécsbe. Természetesen ez már tervezett volt, ugyanis előbb vettük meg a bécsi jegyeket, mint hogy lett volna magyarországi dátum. Így hát nincs mit tenni, ugye, tudtuk, hogy dupláznunk kell, nem hagyhattuk ki. (Természetesen „vip meet and greet-ből is). #soselegyélnormálismertmegbolondulsz

A bécsi koncerthelyszín nagyjából akkora befogadó képességű volt, mint nálunk az Akvárium (Simm City Hall).

Ott kb. 900-an lehettünk, ámbár ott 900 ember teli torokból üvöltve énekelt végig. Ne feledjük, hogy Németországgal és Ausztriával kicsit elfogult Nick, mert ott futottak be először harminc éve Európában.

Kivetítő ott nem volt, illetve előzenekar sem, viszont „vip meet and greet-en” majdnem 100-an voltunk, itthon 40-50-en, összességében viszont nálunk voltunk többen.

Ott is volt „kérdezz-felelek”/ soundcheck, de rövidebbnek tűnt, lehet azért, mert nem kérdeztem.
Soundcheck Bécs videó.

A setlist természetesen ugyanaz volt, mint Budapesten.

Tehát életem élményei között Nick Carter szóló koncertje. Nagyon örülök, hogy dupláztam, megismételhetetlen élmény volt, amit másnap azért megismételtünk. Azóta vége a turnénak. Remélem, Nick csinál még ehhez hasonló szóló turnét, imádtam, hogy kicsit családiasabb közegben lehettünk vele, mint amikor a nagy zenekarral, stábbal van. Idén pedig elvileg ősszel érkezik az új szóló lemeze.

Gyerekkori álmom újra - most már összesen negyedszer – vált valóra ezzel a koncerttel.

Önazonos maradt, szólóban a saját lelkét is beleviszi picit a dalaiba, imád dalokat írni, gitározni, dobolni, imádja a nyolcvanas éveket megidézni, mégis haladni a korral és megújulni.

Várunk vissza Nicholas Gene Carter minél hamarabb!

Balázs Adrienn
Fotó: Petró Adri

Videók: 
Budapest
Bécs

Setlist:
1. Larger Than Life (Backstreet Boys song)
2. Everybody Wants to Rule the World (Tears for Fears cover)
3. Sunglasses at Night (Corey Hart cover)
4. Get Over Me
5. Don't You (Forget About Me) (Simple  Minds cover)
6. I Got You
7. Shape of My Heart Backstreet Boys song)
8. I Need You Tonight (Backstreet Boys song)
9. Do I Have to Cry for You
10. Superman
11. Help Me
12. Wonderwall (Oasis cover)
13. Wanted Dead or Alive (Bon Jovi cover)
14. Just Want You to Know (Backstreet Boys song)
15. Show Me the Meaning of Being Lonely Backstreet_Boys song)
16. We've Got It Goin' On (Backstreet Boys song)
17. 19 In 99
18. Quit Playing Games (With My Heart) Backstreet Boys song)
19. As Long as You Love Me (Backstreet Boys song)
20. I Want It That Way (Backstreet Boys song)
21. Everybody (Backstreet's Back) (Backstreet Boys song)

[2024.08.28.]