Rapül az idő - Geszti elő-Sixty koncert Pécsen

Ifjúkorom szószátyár példaképe, generációm számára valami új, valami friss megalapozója, egy egészen új zenei stílus (a rap) (itt)honi meghonosítója. Zenésztársaival együtt a magyar zenei élet megbolondítója. Ő Geszti Péter. Péter, az éter réme – ahogy önmagát jellemezte egykor, még rádióműsorvezető korában (kazettára felvettem, hoppá!). A kert káptalan – Geszti meg képtelen, ezek is a kedvenc szövegmondó kisiparosom szavai – amelyek múlt héten a pécsi Káptalan kertben hangzottak el. De Geszti egyáltalán nem képtelen, hanem nagyon is képes, még hozzá elképesztően sok mindenre.

„A 2024-as jubileumi évében Geszti Péter „végigrapüli” az országot” – ez állt a beharangozóban, hogy aztán augusztus 2-án valóban landoljon is a pozitív energia frontembere, az egykori-mindenkori „MC Gesztenye” a pécsi Káptalan Kertben. Időgépbe kerültünk arra a több mint másfél órára, melynek során Geszti Péter korábbi zenekarainak repertoárját idézte fel – és ezt nézőtársaimmal együtt kimondhatatlanul élveztük.

Elhangzottak a kedvenc Rapülők dance slágerek, Jazz+Az „funkyságok”, Gringó Sztár- és Létvágy-, valamint teljesen új Geszti-dalok is. A setlisten túlmenően, a színpadtechnika és a látványvilág sem hagyott semmi kívánnivalót maga után.

A műsor és a zenészcsapat is egyaránt profi és igényes volt, Geszti pedig – a (mindig) ügyeletes ceremónia- és mókamester – még hatvanévesen is fitt és lehengerlő energiabomba. Motivátor, moderátor, ordibátor és animál animátor egy személyben. Aki feldob, lenyűgöz, szórakoztat, bíztat, erőt ad és irányt mutat. Akinek tényleg elhiszem, hogy nem adom fel (míg egy darabban lát…), és akinek a kedvéért, ha kell, elringatom magam – az LGT után szabadon.

A koncertet könnyed de pontos koreográfiák tarkították és magas fokú muzikalitásban tobzódott. Bevallom, én néha picit túlzottan megkoreografáltnak, centiről centire megkomponáltnak éreztem a táncot, a folyamatos mozgásban levést a színpadon – de nem vitathatjuk: a mozgás az élet, az élet mozgás. És igenis voltak nyugvópontok, úgyhogy nem leszek túlságosan kritikus. Valamint voltak improvizált sziporkák és poénok, (ún. ’Geszticizmusok’), obligát szóvicceskedések, amelyek pedig végképp nem lehettek teljességgel előre megírtak.

Imádtuk és végigénekeltük a Túr dö flanc-t, az Ájlávjút és a Mit tehet a sejt-et, vagy az A Hungarian in Europe-ot. Régi slágereket követtek újabbak, vidámabbakat komolyabbak: a Noé-n is elmélázhattunk és elgondolkodhattunk a közös jövőnkön. Ha lesz olyan. Jó volt hallani, hogy Gesztinek még van benne hite – ezáltal nekünk is egy hangyányival több lett. Vagy több hangyányival…

A Ne vitatkozzál hülyékkel arra próbált tanítani minket – még ha némileg ’egyszerűnek’ hangzik is az üzenete -, hogy igenis igyekezzünk megérteni egymást, akkor is, ha nem mindig tudunk egyetérteni egymással. Ez lehet a békés együttélésünk alapja ebben az országban, ahol Geszti Péter szerint nem könnyű ’normálisnak’  - azaz józannak, épeszűnek - maradni. És ezt nehéz is vitatni – ámde mennyivel könnyebb ezt egy dalon keresztül (Vagyok, aki voltam) megemészteni. Éljen a muzsika, éljen a művészet!

Természetesen Péter zenésztársai is brillíroztak az este folyamán: a basszusgitár, a gitárok, a ritmusszekció és a billentyű is csodásan szólt, Kiss Enikő és Zabos Regina pedig elképesztően énekelt, például a Beléd szerettem-ben (Péterffy Bori helyett) vagy az Akárhova mész, ide találsz-ban.

Tagadhatatlan: Geszti legalább kétéletnyi szöveget ledarált már ez alatt az egy élete alatt (de lehet, hogy többet is…) és még messze nincs vége! Ezt kívánjuk neki: éljen még nagyon sokáig és hasson, alkosson, gyarapítson! Hála az eddigi munkásságáért, hogy nem hagyott minket, magyarokat elpunnyadni, hanem mindig készenállt egy kis jókedvre-derítésre, energialöket-adásra, zenei lehengerlésre.

Köszi, Geszti!

Remélhetőleg találkozunk a Geszti Sixty születésnapi nagykoncerten 2025. január 25-én az Arénában.

Írta és fotózta: Zsenilia

[2024.08.23.]