Robbie Williams óriási bulit csinált Budapesten - képekben

Elképesztő show az MVM Dome-ban!

A Lottery Winners volt az előzenekar, akiknek az a hálátlan szerep jutott, hogy megmozgassa a helyszínre éppen megérkező embertömeget. Meg kell mondani, le a kalappal előttük! Frissen, energikusan zenéltek, megalapozták a hangulatot. Az egyáltalán nem frontember kinézetű főhősük, Thom Rylance vicces és zenei értelemben is szórakoztató volt egyszerre, a dalokat jól passzolnak az estéhez, a visszafogott,  minimalista hangszerpark pedig jelezte nekünk, hogy azért ez mégis csak az előzenekar.
Egyszer szívesen végignéznék tőlük egy teljes bulit!

Na de ami ezután jött, az tényleg lélegzetelállító volt! A fődíszlet egy anyalszárny szerű képződmény volt, amelyik egyszer csak rakétává alakult. Sokféle kivetítő fokozta a vizuálesztétikai élményt, nagy örömömre akkor láttuk a képet, amikor a hang szólt (nem volt tehát látencia a kettő között, ami sok koncerten aláássa a szórakozást).

Robbie csúcsformában van, azt meg kell hagyni. Energikus és úgy mozog a színpadon, hogy az ember alig hinné, hogy elmúlt húsz éves. Ami talán furcsán hatott, az az, hogy kifejezetten sokat beszélt két dal között.

A hangzásra sem lehetett panasz, bár a Dome nem a jó hangzásáról híres, de azt éreztem a buli alatt, hogy minden rendben van. A három csodálatos,  elképesztő vokalista hölgy (akik a Destiny's Child Survivor-jét is stúdió minőségben tolják a színpadon), a három fúvós (akik a Rock Dj alatt libabőröztettek meg minket), a két gitáros (egyikük a profi szólói, másikuk a Hey, Jude klasszikusa miatt volt felejthetetlen), a billentyűs, a dobos és az önmagában is óriási showman basszusgitáros is garantálta, hogy minden a legnagyobb rendben legyen a színpadon.

Érdekes íve lett a koncertnek, szokatlannak is mondhatnám, ugyanis a buli/zúzda/fanfár/katarzis zenei élményt Robbie ezúttal nem a végére tartogatta, hanem rögtön a koncert első negyedében elsütötte azokat. Itt elsősorban a Rocket, a Let me entertain you és a Rock dj dalokra gondolok. Be lett rúgva a ház ajtaja, tény. Mégis jól felépített koncertet láttunk. Kiélhette magát az egó:

"Az én nevem Robbie Kib*szott Williams, ez itt a bandám, ez pedig a s*ggem!"

Mindezt olyan környezetben, ahol a dobbőrtől a táncosok es zenészek ruhájáig, vagy a főhős fülmonitorjáig mindenhol úgy virított az RW monogram, mintha most kapkodták volna össze a mörcs pultból.

De Robbie az egoizmus csúcsra járatásán túl folyamatosan adagolta a poénokat is és észrevétlenül feltett minket az érzelmek hullámaira, így a koncert végére a féktelen partyk, az ego trip és a humor után a lelket megérintő zenei vizekre evezhettünk, tulajdonképpen leképezve ezzel a főhős valódi életívét.

Megszámolhatatlanul sok dal feldolgozást adtak elő, számtalan korból és stílusból és egyik zeneművet sem játszották végig. Így fordulhatott elő, hogy Frank Sinatra, Beatles, Ozzy Osbourne, Bon Jovi, Take That és még számtalan zenehős dala felcsendült, bár utóbbihoz mégiscsak volt valami köze.

A Feel felcsendülése jelezte számunkra, hogy a show végén járhatunk, majd az Angels feltette az i-re a pontot. Hiányérzetünk nem maradhatott.

Robbie Wiliams koncert képekben - klikk a fotóra

[2025.09.20.]