Punk-kavalkád a Trafo-ban

Illusztris kvartett adott fergeteges koncertet pénteken a gödöllői TrafoClub-ban. A baranyai hétköznaPI CSAlódások és SKA-Pécs mellett színpadra lépett a Szlovákiából érkező, mára már legendássá lett KONFLIKT, valamint egy három fellépéses nosztalgia turnéra újra összeállt 193. Cella is.

Az Örs vezér tér azóta a fővárosi punk közösség egyik kedvelt találkozóhelye, mióta az IKEA bővítéssel a korábbi beton placcot füves park váltotta fel. Délután fél ötkor már nincs olyan pontja a térnek, ahonnan ne tarajok kandikálnának ki. A boltok előtt tömött sorok - mindenki a hangolásra gyúr, olcsó borral és tekert cigarettával.

Hate, örök útitársam, ha koncertekről van szó, egy buszmegállóban vár rám türelmesen, bár némiképp feszengve. Túlöltözöttnek érzi magát a láncos, Anarchy medálos, lángoló mintás és zöldre festett hajú társaságban. Sokáig nem is időzünk itt, csak egy gyors helyzetfelmérés; már itt látszik, sokan lesznek ma este.

A HÉV-vel Gödöllő felé zötyögünk és lassan magunk mögött hagyjuk a város zaját. A punk műfajról beszélgetve mindkettőnkből régi emlékek szakadnak fel. Hate szerint mindenkinek van egy szakasz az életében, amikor a világtól elvonultan, mindenfajta rendszer vagy törvény nélkül akar létezni. Nekünk is volt és a PICSA volt az isten - gondolunk vissza gimnáziumi éveinkre, a hajnalig tartó iszogatásokra és bulikra. A SKA akkor jött divatba, mikor már kezdtem kinőni a lázadó korszakomból - idézem fel emlékeimet és barátom némán bólogat, majd megjegyzi: azért táncoltunk már mi is félmeztelenül SKA-P-re. Nevetés, aztán csönd. Gödöllő-Palotakert következik.

Aki járt már ott, tudja, a TrafoClub pont a megállóval szemben áll. Mellette fás, bokros rész, igazából távol van a hagyományosan vett lakóövezettől. Elnézve az itt összegyűlt arcokat, ezt aligha bája bárki is. Jó egy óra van még a kapunyitásig. Kis klikkekbe gyűlve megy a trécselés és iszogatás. Sétálunk, miközben elfeledettnek hitt dalszöveg-foszlányokra bukkanunk az emlékezetünkben, ami igen csak terhes most az olcsó bor szagától. Hétkor, elkerülendő a sorban állást elsőként megyünk be a Trafoba, ami nagy meglepetésünkre már most tömve van. A pultnál a HétköznaPI CSalódások tagjai iszogatnak, hátul tinédzser srácok lökdösik a biliárdgolyókat, megint máshol korsó söröket döntögetnek, amúgy jól szituált családapák. Színes, sokféle társaság jött össze, hogy élőben láthassák kedvenceiket.

A koncert a 193. Cella fellépésével veszi kezdetét és a Club alatti koncertteremben mozdulni sem lehet a tömegtől. Régi, jól ismert számok csendülnek fel és a hangulat valóban nosztalgikus, ami hamarosan a SKA-Péccsel frenetikusba vált. Aki nem fért el lenn, fenn tovább iszogat és a hangszórókból élvezi a muzsikát, amit olykor elnyom egy-egy jóízű kacaj. A kerthelység félreeső sarkaiban szerelmek köttetnek és érnek véget. Kinn az eső csöpörög; hűl a levegő, a hangulat viszont egyre forróbb!

Óriási taps és üdvrivalgás fogadja a Konfliktot. Voltak, akik Felvidékről és Kárpát-aljáról érkeztek, hogy belevessék magukat a legvadabb pogóba, így felejtve el a hétköznapok szürkeségét. A punk arról szól, amiről a latin mondás is oly bölcsen megemlékezik: Carpe Diem, avagy élj a mának - magyarázza egy becsípett lányka az egyik asztalnál ücsörögve. Az élet rövid, ki kell élvezni minden pillanatát - folytatja majd kér még egy Gin-Tonic-ot.

A HétköznaPI CSalódások azokat is felrázza, akik eddig ücsörögtek. A Club földszinti része szinte kiürül és egymás hegyén-hátán, tolongva ömlik le mindenki a lépcsőkön. A masszává sűrűsödött punk áradat gyakorlatilag egy emberként mozog, ordít, énekel és emlékezik József Attilára, a Költészet napjára. A régi számokat nincs, aki ne tudná kívülről, még mi is velük daráljuk a szöveget és rajtunk is eluralkodik az eufória.

Éjfél után azonban, Jim Morrisonnal élve, a zenének vége. Bár a levezető testgyakorlatokról még gondoskodnak a figyelmes szervezők, de a közönség inkább csak iszogat és a hajnalt várja. Álmos tekintetek, lekonyult tarajok lesik az első HÉV-et, ami a szürkületből kibontakozva lassan elő is kúszik és a társaság szétszéled. A Trafo előtt, egy vaskos fa alatt egy fiú és egy lány megcsókolják egymást, de összerezzennek, mikor a bokrok alól előkúszik egy nagydarab srác, aki enyhén szétcsúszva feléjük kiált: Hé, nem tudjátok mikor jön a PICSA? Hová ment mindenki?

Nagy Áron

[2008.04.17.]