Alanis Morissette új ízei

Bevallom, félve tettem be Alanis Morissette új lemezét, ami a Flavors Of Entanglement címet kapta, mert az utóbbi 1-2 évben kedvenc együtteseimnek, előadóimnak nem sikerült olyan albummal jelentkezniük, ami maradéktalanul elnyerte volna a tetszésemet.

Ráadásul Alanis, Tracy Chapman és egy csodálatos magyar énekesnő miatt kezdtem el komolyan foglalkozni a zenével (és az akusztikus gitár iránti mély szerelmemet is nekik tulajdonítom). Bezártam hát az ajtómat, kirekesztve a külvilágot, hogy kettesben maradhassunk a kisasszonnyal…

Elindult a Citizen of The Planet. Rögtön elmosolyodtam, ahogy meghallottam a 'hungarian' szót, és kihúztam magam, hogy igen, én is magyar vagyok. Aztán jött a refrén, ahol a 'torzítós gitár és a hegedű' egy kisebbfajta hangulatváltás következtében leviszi az ember haját. Ez a páros mindig perverz, őrült vigyort csal az arcomra, és megbizseregteti a hallójárataimat.

Következik az Underneath című szám. A megszokott stílus, szöveg. A szó legpozitívabb értelmében. Talán nem véletlen, hogy ebből készült az első klip is. Straitjacket. Bárki bármit mond, nekem tetszik. - Aki Björk és Madonna hangzást vél itt (is) felfedezni, hát nem véletlen…

Ez hátborzongató

A Version Of Violence egy nagyon jól sikerült darab. Az énekdallam hátborzongató… ahogy mélyen énekli a verseket, felsejlettek bennem az egyházi énekek. A zenéje, pedig zseniálisan támasztja meg a szöveget. Mellékesen jegyzem meg, hogy szerintem bármelyik horror film betétdala lehetne. Ijedősek éjfélkor ne hallgassák egyedül, mikor a tükörbe mondogatják, hogy kampókéz, kampókéz!

Képzeletben még épp a koncerten tomboltam, amikor felcsendült a Not As We. Térdre borultam. De komolyan. Egy szál zongora, és Alanis lélekbe markoló gondolatai, érzései. Úgy tálalva, ahogy azt csak ő tudja. Kitépi a szívedet, ugrál rajta, megsimogatja, majd visszahelyezi kedvesen.

„But this time I as I and not as we" és „If God's taking bets I pray He wants to lose" – ezekkel tessék együtt élni! 4 perc 45 másodperc alatt megváltja a világot. Nekem ez a kedvencem, és lassan már eléri az ezredik lejátszást. Bármilyen körülmények között hallgatható, végtelen sokszor egymásután. Függőséget okoz, tessék vigyázni!

In Praise of The Vulnerable Man az esti sörözésekhez, nagy beszélgetésekhez remek aláfestő zene. Röviden összefoglalva Alanis szavaival: „This is a thank you for letting me in".  Moratorium. Én nagyon szöveg centrikus vagyok, és nem bírok meghallgatni egy olyan dalt, aminek csak a zenéje jó, de nincs semmi mondanivalója. Ennél a dalnál, pedig sikerült megtalálni a tökéletes összhangot. Félelmetes, ahogy erősítik egymást… „I declare a moratorium on things relationship"

Nagyon szerelmes, nagyon emberközeli

Torch. Nagyon szerelmes… nagyon mosolyogtató, nagyon „emberközeli". Olyan mintha Alanis mellett ülnénk a zongoránál, és miközben mi esetlenül pötyögünk a hangszeren, addig ő mesélne arról, hogy mit szeret a Múzsájában, hogy mi hiányzik neki, amikor nincsenek együtt. Nagy sóhajok közepette boldog irigységgel hallgatjuk. (Ha valaki akadékoskodni akar, akkor ráfoghatja, hogy hasonlít a These are the thoughts-ra.)

Giggling Again For No Reason. Ki ne érezte volna már, hogy milyen jó lenne elszökni minden elől egy kis időre? Hát ő megtette, és rímekbe szedve nekünk átadta ezt az élményt. Tapes. Ha valaki próbálta már meggyőzni az embereket arról, hogy ő nem szerethető, akkor ez lesz a kedvenc dala… Incomplete. A helyes kis triolák a dalban elringatják az embert, és elmereng azon, hogy egy napon talán ő is révbe ér, ahogy Alanis mostanra. Megtalálja a békéjét, letelepedik, családot alapít, és megpróbál boldogan élni, míg meg nem hal. Méltó befejezése a lemeznek.

Negatívumként amit megemlítenék az az, hogy nekem kicsit sok benne a „gép" a hangszerek helyett. Ellenben nagyon kíváncsi vagyok hogyan fog szólni élőben. Augusztus 13. Sziget első sor… stipi-stopi.

Összefoglalva: kezdeti félelmem alaptalannak bizonyult. Nagyon jól sikerült album. Az Unplugged cd-m kicsit pihenhet. „Thank you" Alanis Morissette. Ismét tanultam valamit, több lettem, azzal hogy meghallgattam.

- Bartha Barbara  -

[2008.06.22.]