Művész hazai pályán… - interjú Lajkó Félix-szel

Miért éreztem elveszettnek magam ebben az új, monumentális, modern térben? Nem tudom. Hangulatos szobát, kávéházi szegletet, kocsmaasztal melletti találkozást vártam volna, ha felidézem a koncerteken látott, a zenén átsugárzó embert. Mindegy, ez csak a háttér a pillanatfelvételhez.

Mit vártam a találkozástól? Az információkat, a január 21-én, szombat este 8-kor a Nemzeti Hangversenyteremben sorra kerülő koncertet, az új lemezt, a fellépő zenésztársakat és vendégművészt már beharangozta a meghívó. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen benyomást tesz rám a felnőtté vált csodagyerek, a nem befutott zseni, renitens hegedűművész, underground komolyzenész, műfajmixer, virtuóz hegedűs, hogy csak néhányat soroljak a lehetséges meghatározásokból, amellyel Lajkó Félix-et szokták egybekötni.

- Tervezel új lemezt?
- Nem tudom hogy lesz-e új lemezem. Nem érdemes kiadni, ha nem hozza be saját magát. Lehet, hogy nagyobb példányszámban megéri, de így nem.

- Mennyiben változik a stílusod az új lemezen, ha mégis kiadás mellett döntesz?
- Lesznek rajta lassúk és gyors számok is.  Szeretnék egy duettet énekelni Michael Babinchak-kal, aki amerikai, de Barcelonában élő csellista.

- Hogyan megy nálad a zeneírás, milyen az alkotás folyamata?
- Adott egy téma és azt körberakja a zenekar, körberakjuk…

- Leírod?
- Nem, nem, vagy fejből megy, vagy a helyszínen kitaláljuk... általában az utóbbi a jellemző. Ezért van, hogy elég sokáig tartanak a próbák. Van olyan, hogy főz a feleségem, lehozza a próbahelyre, akkor szinte egész nap dolgozunk.

- Milyen gyakran van koncerted?
- Havonta egyszer-kétszer, nem szeretem túlzásba vinni. Föl lehetne vállalni, hogy bejelentkezünk egy koncertirodához, és akkor 365 koncert lenne egy évben, de nem szeretném.

- Mennyire tudod előre, hogy mit fogtok játszani a koncerten?
- Nagyjából igen. Megvannak számok, azokon belül vannak improvizációk.

- Zenélés közben figyeled, hogy tetszik-e az embereknek, vagy ilyenkor csak a hangszer van meg te?
- Amikor játszom, akkor csak a hangszer, de vannak közben szünetek, amikor tapsolnak, és akkor kiderül, hogy tetszett-nem tetszett, de azért a végére úgy csináljuk, hogy tetsszen.

- Van valami, amit ezzel a koncerttel kapcsolatban kiemelnél?
- Jönnek a vendégek, és jó lesz.

Keze végig az ölében fekvő hegedűtokon babrál, kibámul az ablakon, egy-egy pillantást vet csak ide-oda. Kíváncsi lennék, hogy hol jár közben, de inkább másról kérdezem.

- Szoktál jammelgetni? Én a Trafóban hallottalak először, amikor a felújítás előtt volt egy buli, ahol egy este vagy ötször belefutottam abba, hogy más és más színpadon, különféle zenészekkel játszottál.
- Persze, persze, de hát ez az egész valójában jammelésről is szól. Dresch-sel majdnem teljesen improvizációról szól a zenélés. Van, akivel lehet jól improvizálni, van, akivel kevésbé, van akivel egyáltalán nem lehet, attól még, akivel lehet, azzal persze, lehet jó improvizálni.

- Kivel szeretsz zenélni, kik hatnak rád?
- Most például a Dresch-sel, de nem szeretnék senkit kiemelni külön.

- Elégedett vagy azzal, ahogy Téged elfogadnak, elismernek?
- Azt hiszem, hogy igen. Sztár nem leszek úgysem, de nem is akarok.

- Elég nagy szeretet vesz körül, amerre mész?
- Ja, igen, ilyen normális légkör van. Ez jó. Ez így még igazi tud lenni.

- Csak a zenével telik az életed, vagy foglakozol mással is?
- Természetesen csinálok egyebet is, nézek tévét, olvasok, van gyerekem, vele elég sokat elvagyok.  Ő hHárom és fél hónapos.

- Mik a terveid, mi az, amit még nem csináltál, és szeretnél csinálni? A zenében, meg egyébként is.
- Repülni, még nem repültem életemben úgy magamtól (nevet), de azt szeretném csinálni. A zenélést, azt szeretném csinálni.

SzG

[2006.01.28.]