Bohémélet Hooligans módra

Hozzávalók: egy kellemes kora nyári este, minimum ötezer néző, három kitűnő zenekar és rengeteg élő rockzene, slágerekkel teletűzdelve!

Ha fantáziálunk, és egy étteremhez hasonlítanánk a honi zenei élet szereplőit, akiket étlapról lehet rendelni, bizonyára mindenki a fenti összetevőkből, hozzávalókból készült „zenei ételt” választaná a „Bohémélet Hooligans”-módra.

Kijelenthetjük: jó döntés volt a PeCsa vezetése részéről, hogy a Hooligans turnéval nyitotta meg az idei szabadtéri koncertek sorát. Este hatkor nyitották a kapukat és már akkor nagy tömeg várta, hogy bejuthasson a szabadtéri küzdőtérre, és jó helyet kapjon az első sorokban.

A bemelegítést két előzenekar végezte, a Carnia és a Wall Street, így jó hangulatban és jó zenékkel telt az idő, majd nyolc óra előtt pár perccel –némi átszerelést követően - lépett színpadra a Hooligans együttes, megújult a színpadkép, új és nagyobb lett a digitális hátfal, ahol a hátteret adó animációk futottak.

Nem spóroltak a pirotechnikával sem és most sem hiányozhattak a színpadképből azok a csövek, amelyekből a hatalmasra felcsapó lángnyelvek törtek fel a koncert során több alkalommal is.

A koncerten a fő cél az új album bemutatása, de természetesen a régebbi slágereket szeretők sem maradtak „éhen”, hiszen minden jelentős dal elhangzott a két órás koncert alatt. Talán nem árulok el nagy titkot: nem hiszem, hogy lett volna olyan néző, akik ne tudta volna kívülről az új album dalait is, hiszen a nemrégiben megjelent, immáron hatodik lemezük bearanyozódott! A koncert tízenkettedik dalát követően került sor az aranylemezek átadására egy rögtönzött kis ünnepség keretei között.

A másik érdekessége a bulinak az volt, hogy amikor a vip bejáratnál a passomért álltam sorba, feltűnően nagy volt a kortárs és a nagy elődök, zenésztársak aránya, tehát akiknek épp aznap nem volt fellépésük, azok bizony mind ott buliztak a koncerten, ami nem véletlen: ez a négy fiatal zenész, valamint a „management” olyan elementáris erőt és energiát sugároz és maximálisan nyugati színvonalú, évtizedes tapasztalatokkal rendelkező, profizmussal teszik a dolgukat, amit nagyon sok, húsz-huszonöt éve létező zenekar sem tudott elérni!

Ezek a srácok - bátran mondhatom - karizmatikus egyéniségek mind a színpadon, mind a magánéletben; nagyon közvetlenek és nyitottak. Tudnak egy nagy titkot: a sajtó képviselői felmehettek a színpadra fotózni, a koncert után együtt mentünk az öltözőbe - nem korlátozták a munkánkat, nem voltak tiltott zónák, tehát egy maximálisan szabad és nyitott könyv volt az egész buli, hiszen tudják, hogy életük minden pillanata promóció, azaz hír is egyben.

Eme kis kitérő után visszatérve a koncerthez: nem maradhattak el a vendégzenészek sem a buliról: Havasi Balázs zongoraművész és Fehér Attila gitáros, illetve voltak csodálatos táncoslányok is a színpadon.

Volt még egy talán szomorú – vagy szükségszerű - momentuma is a koncertnek, hiszen ezen a PeCsa bulin búcsúzott „hivatalosan is” a zenekartól Norbi, aki néhány szám erejéig közreműködött a koncerten és természetesen Csipa itt mondott köszönetet a nyilvánosság előtt Norbinak az együtt eltöltött évtizedekért, közösen elért sikerekért.

A közönség női szekciója transzparenseket lobogtatva skandálta: „Gyere vissza Norbi”, de vannak folyamatok az életben, amit már nem igazán lehet visszaforgatni. Valamint bemutatkozott az új basser: Késmárki Zsolti is.

A koncert fantasztikus volt, de minden jónak egyszer vége kell, hogy legyen. A buli viszont folytatódott a VIP teremben, amíg Endiék átöltöztek és rendbe szedték magukat, majd a csapat átment az „afterparty”-ra a Rolling Rock nevű szórakozóhelyre, ahol hajnalig buliztunk.

-BK-

[2007.05.06.]