Az egykori és jelenlegi szereplők A próbáról

A két felvonásos balettet az 1982-es, szintén Erkel Színház-beli ősbemutatója után még tizenhárom évig tartották színpadon.
Bemutatója 2005. október 5-én, 18 órakor lesz az Erkel Színházban. Az egykori és jelenlegi szereplők így emlékeztek "A Próbá"-ra.

Keveházi Gábor (Júdás /1982/ – az Üldözők főnöke /2005/):
„Pályafutásomban annak idején jelentős fordulatot jelentett Júdás eltáncolása, tudniillik addig minden szerepemben pozitív hőst formáztam. Ez volt az első olyan főszerepem, melyben negatív figuraként kellett színpadra lépnem. Ma már visszagondolva, elmondhatom, hogy az egyik legkedvesebb szerepemről beszélünk. Most, huszonhárom év után újra elvállaltam a darabban egy negatív figura eltáncolását: az üldözők főnökét. Két olyan nagyság után táncolhatom el, mint Eck Imre és Fülöp Viktor. Eck Imrét, úgy látszik, sok mindenben követem, hiszen ő alapította azt a Pécsi Balettet, melynek az elmúlt 4 év során igazgatója voltam. Igyekszem méltónak bizonyulni elődeimhez!”

Szakály György (Júdás /1982/ – az Üldözők főnöke /2005/):
„A bemutató idején, még Júdásként, csodálkoztam a balett merészségén, a hatalom engedékenységén, és persze örültem, hogy egy fantasztikus sikersorozat részese lehetek. Ma már az üldözők főnökeként kicsit szomorúan figyelem, hogy szűk környezetünkben is egyre élesebben érzékelhető, hogy az intolerancia, a kirekesztés, a másik ember különbözőségének elutasítása mennyi tragédiát gerjeszt a világban. Szeretném hinni, hogy a magunk művészi eszközeivel képesek vagyunk felébreszteni a közönség figyelmét, hogy egymás elfogadása, a másik ember iránti tisztelet még a megoldhatatlan helyzeteken is átsegíti a közösségeket.”

Dózsa Imre (Jézus /1982/):
„Nagyon szerettem A próba című balettet, öröm volt táncolni benne. Az emberiség örök problémáját, küzdelmét, a jó és a rossz harcát fogalmazza meg a tánc nyelvén, és én lehettem benne az örök jó és a szeretet megszemélyesítője. Zenéje és nyelvezete miatt olyan rétegekhez is eljutott, akik e darab kapcsán találkoztak először a bibliai igazságokkal. A témához ihletten nyúlt Fodor Antal koreográfus és Presser Gábor zeneszerző. Az ősbemutató szereplőiként nagyszerű lehetőséget kaptunk a darabbal, amely nemcsak az Erkel Színházban, hanem sportcsarnokban, országos turnén nézők tízezreihez eljutva bizonyította, hogy egy magas színvonalú táncszínházi produkció igazi közönségsikerre számíthat.”

Pongor Ildikó (Mária Magdolna /1982/):
„Nagy öröm volt számomra, hogy Fodor Antal A próba című balettje női főszerepének eltáncolását rám bízta a premieren. Pályám első 10 évében túlnyomó részben klasszikus baletteket táncoltam, és így méltán mondhatom, hogy ez a szerep azonban több volt, mint technikai feladat. Mária Magdolna megformálásához komoly hangsúlyt kapott a művészi kifejezés ereje. Fodor balettje mély emberi kapcsolatokról és konfliktusokról szól, amely izgalmas szituációkban manifesztálódik. Egy előadóművész mindig nagyon boldog, ha összetett művészi feladatok elé állítják.”

Nagy Tamás (Jézus /2005/):
„Fodor Antal Próbájának Jézusát eltáncolni nagy öröm, és talán még nagyobb kihívás. Tíz évvel ezelőtt, a főiskoláról frissen kikerülve egy régi álmom vált valóra, amikor az Erkel Színház színpadán ebben a szerepben mutatkozhattam be. Most, hogy az Operaház vezetése ismét műsorra tűzte a darabot, remélem, hogy Jézust táncolva sikerül egy tíz évvel érettebb és teljesebb produkciót nyújtanom a közönségnek.”

Keveházi Krisztina (Mária Magdolna /2005/):
„Azt mondják, az ember minden egyes szerepével gazdagodik. Én különösen igaznak érzem ezt A próba női főszerepe esetében. A Mária Magdolnát játszó táncos szerepe nemcsak a balett színpadon ritka, drámai feladat miatt jelent sokat nekem. Megérint a 2000 éves történetbe ágyazott bárhol, bárkivel megeshető jelen találkozása. Az önzés, közöny, erőszak, elnyomás világában a közösség, szeretet, szerelem, összetartozás, áldozat olyan érték, ami mellett az emberiségnek újra és újra hitet kell tenni. Nagyon örülök, hogy - akárcsak édesanyám, Bán Teodóra – én is találkozhattam ezzel a szereppel, melyben minden fontos és mély emberi érzelmet átélhetek és átadhatok a közönségnek. Fodor Antal koreográfiája, Bach és Presser zenéje nagy találkozás. Remélem, az Operaház által ismét műsorra tűzött előadás a bemutató óta felnőtt új generációt sem hagyja közömbösen.”

ifj. Nagy Zoltán (Júdás /2005/):
„Júdás legkedveltebb főszerepeim egyike. Mindig kedveltem azokat a figurákat, melyek hétköznapi énem ellentétei. Ilyen Júdás, vagy például Jágó az Otellóban, melyek negatív szereplők. Szintén érdekessé teszi a szerepet Fodor Antal dramaturgiája, hiszen a mű cselekménye két párhuzamos szálon fut. Szerepem szerint a balettegyüttes szólistája vagyok, aki a passiójáték próbáira megkapja Júdás szerepét. Természetesen a cselekményben a két jellem hat egymásra, idővel keveredik is. Úgy gondolom minden elkészült mű, koreográfia, szerep premiere, szereposztása etalon, szerepmegformálása, egyéni stílusjegyei komoly hatással vannak a szerepbe, szerepekbe később beálló művészekre. Ez így volt A próbánál is. Keveházi Gábor Júdása komoly hatással volt valamennyi későbbi Júdásra, így rám is.”

[2005.09.26.]