St. Martin hallotta a természet hangját?

Éjfélkor egy erkélyen, vagy háztetőn volt, és kis közönség előtt trombitált a tizenöt éves St. Martin.

Ha St. Martin a barátaival bulizik, biztosan valami jó sül ki a dologból. „Volt olyan, hogy Andris barátom (egy festő) félrevonult, mert valamilyen hatással volt egy beszélgetés a lelkére, és olyat készített ott az est folyamán két óra alatt, hogy csak szikrázott a szemünk” – mesélte a szaxofon királya, majd a hagyományos értelemben vett bulikra tért át.

Martin tizenötéves kora óta a barátaival töltötte a szilvesztert. Kevesen tudják, de akkor még trombitált. „Az éjfélt valamelyik háztetőn, vagy valamelyik erkélyen töltöttem. Onnan játszottam egy-két dalt, amit nagyon szívesen fogadott a közönség: a szomszédok, a baráti társaság.”

Pozitív hidegrázás

Partizni szerencsére több értelemben is lehet, így egy nagyon megható történetet olvashatunk Martintól. A zenész kis időutazást tesz. „1985. június 5-én fiam született.” Ezt követte első albumának magyarországi megjelenése is. „Katartikus élmény volt” – ahogy a szaxofonos fogalmazott.

Ezután jött a muzsikus első külföldi útja, ami egy csodás élményt nyújtott. „1990. január 13-án Amerikába utaztam. Első alkalommal a télből a nyárba. Szinte felfoghatatlan érzés volt. Aztán a Luganói tó, amikor megláttam azt a csodát, vagy a Comói tó… Megérkeztem, lesétáltam a partjára és üvöltő néma csendet hallottam, valami észveszejtően különleges hangzást, a természet hangját."

"Amikor az Aggteleki cseppkőbarlangba legelőször látogattunk el koncertet adni, otthagytak engem negyven percre egyedül… Ott elgondolkodtam dolgokon… Most is kirázott a hideg, ahogy beszélek róla.”

- FT -
 

[2009.01.04.]