Élt egyszer egy özvegyasszony, akinek volt két lánya: az egyik szorgos, a másik lusta. Az özvegy sokkal jobban szerette a lustát, mert az édeslánya volt. Minden munkát a másiknak kellett végeznie. Ott ült szegény napestig a kút mellett, és font, egyre font, míg csak a vér ki nem serkent az ujjából. Le akarta mosni a kútnál, de az orsó kicsusszant a kezéből, és beleesett a vízbe. A lány hazaszaladt a mostohájához, s elpanaszolta neki, mi történt. Az meg, ahelyett, hogy megszánta volna, kegyetlenül ráripakodott: „Ha beleejtetted, szedd is ki belőle!” Mit volt mit tenni, a szegény lány összeszedte minden bátorságát és az orsó után ugrott… Így kezdődik a szorgalmas és a lusta lány évszázadok óta újra- és újramesélt története.