Gunson innen, Gunson túl

Kérdés nélkül felkerülhetne a soha nem múló rockzenei vitatémák toplistájára Slash GNR utáni vagy éppen melletti léte, de akárhogy is döntsön az aktuális ítészbizottság, egy biztos, Slash hatvantól egy hajszálnyira is bőven el tudja még vinni a show-t – a többi pedig már csak nüansznyi részlet.

Ha a fejemhez szegezné valaki a pisztolyt, hogy most azonnal foglaljam össze három percben, milyen volt a budapesti Slash buli, rögtön kétféle választ is tudnék neki adni. Az egyiket a múlhatatlan Guns ’n Roses rajongó szajkózná belőlem üveges szemmel: Saul Hudson akárhol is jár, csak arany folyhat a kezei közül. De lássuk be, hajlanék a másik, kicsit kritikusabb énem felé, amelyik azt mondaná: „biztosan lehetett volna ebbe többet is adni fiúk” – és az vesse rám az első követ, aki úgy gondolja, hogy az áprilisi budapesti két órában benne volt minden, ami a nagybetűs rockzene.

Slash feat. Myles Kennedy & The Conspirators és MammothWVH koncert képekben - klikk a fotóra

Mert az egy dolog, hogy persze, élvezhető volt, és eléggé le tudtak kötni a profi riffek és a néha kicsit talán túltolt szólóknál is csak öt perc után kezdtem volna feszengeni, de sokkal inkább tudnám ezt az egészet koppról pöccig betanult előadásnak nevezni, mintsem egy őszinte rockkoncertnek. Mindezt úgy, hogy tisztában vagyok vele, hogy manapság ezeknek a showk-nak a világát éljük, és tényleg kihívás olyan bulit fogni, ami nem átszámolt forgatókönyv után fut, de én mégis valami sokkal hitelesebb, spontánabb, szabadabb dologról álmodtam, amikor elindultam erre az estére. Ezzel pedig nem azt mondom, hogy ez egy rossz buli lett volna, sőt, nyilván teljesen oké megmozdulása volt ez a Guns’ egykori fenegyerekének a négyoktávos Myles Kennedyvel és az évek alatt egészen szupergroup hangulatúvá nőtt csapatával karöltve – nekem a tűz mégis hiányzott. Na meg hangosítás témában is dejavűm volt, amikor sokan panaszkodtak, csakúgy, mint a kábé egy évvel ezelőtti Mötley hangversenyen.

De a lényeg talán megvolt: a washingtoni csávók legnagyobb alapnótái az April Fool-tól kezdve, a Starline-on át, akár a The River is Rising-ig rendben elhangzottak, ráadásul sok egyéb nyalánkság is helyet kapott a nevezetes papírlapon. Legalábbis engem, aki legutóbb még 2016 tájékán hallottam a mestert ezzel a csapattal muzsikálni, még egészen sokkolt a már 2022-től az állandó setlisten lévő Lenny Kravitz cover, az Always on the Run, ami amúgy alapból egy klasszik Guns nótának készülő Slash szerzemény, valahogy a kilencvenes évek legelejéről. Csak mivel Steven Adler túl nehéznek találta, Slash összeült – állításuk szerint csak egyetlen napra, és jó pár vodkára Kravitzzel, hogy átgyurmázzák a dalt neki. De hasonlóan nagy durranás volt Elton John Rocket Man-jének újragondolása is, ami ebben a formában a 2018-as díjnyertes Kaszkadőr (Stuntman) című filmhez készült – Eddie Braun ugyanis, vagyis maga a kaszkadőr, akiről a mozi szól, Slash közeli jóbarátja. A tűzijáték számomra mégis az a tény volt, hogy az előző turnékkal ellentétben, ahol sokak bánatára a GNR dalok száma leginkább a nullával volt egyenlő - gyaníthatóan az akkor már készülődő Axl turné miatt - most azért egyetlen nóta be tudta furakodni magát a műsor kellős közepére: a Todd Kerns által elénekelt Perfect Crime minden izzadtságcseppet megért, hibátlan volt. Ahogy Slash játéka összességében is, még ha kicsit sok is volt benne a cécó néha. De talán neki még ez is megbocsátható.

KO
Fotó: Petró Adri

[2024.05.03.]