Bob Marley & The Wailers

Robert Nesta Marley 1945, február 6-án született a jamaikai St. Ann településen, jamaikai édesanyától és angol édesapától. Apja 51 éves volt, anyja pedig csak 19, amikor világra jött Bob, aki tizenévesen otthagyta az őt egyedül nevelő édesanyját, hogy zenészként Kingstone-ban szerencsét próbáljon. A zene és az éneklés alapjait a rastafari vallást követő Joe Higgs-től tanulta.

Első kislemeze 1962-ben jelent meg Judge Not címmel, amit Leslie Kong jegyzett producerként. 1963-ban gyermekkori barátai Peter Tosh, Bunny Livingstone, Junior Braithwaite, Beverly Kelso és Cherry Smith közreműködésével megalapította a The Teenagers nevű vokális csapatot. A fiúk Kingstone szegénynegyedében gitározás és focizás közben ismerkedtek össze. Az együttes nevét később The Wailing Rudeboys-ra, majd végül The Wailers-re változtatták.

Első kislemezüket I'm Still Waiting címmel rögzítették a legendás Studio One-ban. Miután Braithwaite és Smith kilépett a csapatból, Bob Marley lett a vezető énekes. Az 1964-ben készült Simmer Down kislemez már a jamaikai toplista első helyéig jutott. A hatvanas évek első felében közel hetven kislemezt rögzítettek, majd 1966-ban a The Wailers egy időre feloszlott. Ugyanebben az esztendőben Marley feleségül vette Rita Anderson-t (4 gyermekének anyja) a Soulettes egyik énekesnőjét. (Rita később az I-Threes tagja lett.)

Bob egy ideig fizikai munkával próbálkozott a Chrysler autógyár futószalagja mellett az Egyesült Államokban, azonban amikor megkapta vietnámi behívóját, visszaköltözött Jamaikába. Újra összeállt a The Wailers, és kiadták a Bend Down Low című kislemezt. A fiatalok a rastafari vallás elkötelezett híveivé váltak, ami rányomta bélyegét művészetükre.

1968-ban kezdetben a The Upsetters oldalán számos, ma már klasszikusnak számító slágert vettek fel, olyanokat mint a Soul Almighty és a My Cup. Az Upsetters baszsusgitárosa, Aston 'Familyman' Barrett és testvére, Carlton Barrett 1969-ben csatlakozott a Wailers-hez. Számos kislemezt jelentettek meg, majd 1972-ben lemezszerződést kaptak az Island Recordstól.

Kiadójuk révén végre a karibi szigetországon kívülre is eljutott a zenéjük. 1973-ban adták ki a Catch A Fire című nagylemezt. A csapat elindult a siker felé vezető úton. A második, Burnin' című lemezen szereplő I Shot The Sheriff című dal Eric Clapton révén 1974-ben igazi világsláger lett. A sikerek ellenére Livingstone és Tosh is kilépett a Wailers-ből, és szólóban folytatták. A csapat ekkor egészült ki az I-Threes nevű női vokálcsapattal. Az új felállásban készített 1975-ös Natty Dread meghozta végre a nemzetközi áttörést, főleg a No Woman, No Cry című szerzeménynek köszönhetően.

A londoni koncertjükön felvett anyag Live! címmel jelent meg. Hazájában sokan prófétakánt tekintettek Bob Marley-ra, aki a nemzetközi hírnév révén széles hallgatósághoz jutatta el erősen politikai tartalmú dalait. Ezt a politikai vezetés természetesen nem nézte jó szemmel. 1976. december 3-án ismeretlen elkövetők megpróbálták meggyilkolni Marleyt, és bár túlélte a merényletet, szülőhazáját egy időre elhagyta.

1977-ben tért vissza legismertebb alkotásával az Exodus című koronggal, melyen a szintén híres, a béke himnuszának tartott One Love című dala is hallható. 1980-ban fantasztikus hangulatú koncerteket tartott az afrikai Zimbabwéban, ahová a kormány meghívására érkezett. Marley azonban nem élvezhette maradéktalanul a sikereket, hiszen ebben az esztendőben derült ki, hogy gyógyíthatatlan súlyos beteg.

Halála előtt nem sokkal átvehette Jamaika harmadik legnagyobb kitüntetését, a Szolgálatért Érdemrendet. A rák 1981. május 11-én, 36 éves korában győzte le. A Egyesült Államokban, Miamiban hunyt el. Mauzóleuma egy kis trópusi kunyhó a Jamaikai Kingstontól két órányira fekvő Nine Mile dombon, kingstoni szülőházát pedig a jamaikai kormány nemzeti emlékhellyé nyilvánította.

Halála után számos posztumusz albuma jelent meg, köztük az 1983-as Confrontation és az 1984-es Legend, amely talán a legnagyobb példányszámban eladott Marley lemez lett. Gyermekei tovább folytatják a családi hagyományt, számos reggae-előadó jelent meg Marley családnévvel. Közülük a legismertebb Ziggy Marley, aki a Melody Makers nevű csapattal viszi tovább apja örökségét.

A The Wailers azóta is a reggae utolsó, a gyökerekhez máig hű együttese. A reggae-é, mely rhythm'n' blues és népzenei gyökerű, és a ska, illetve a rocksteady stílusokból vált ki. Leginkább dob és basszus alapokra támaszkodik, lassú lüktetésű, hogy elősegítse a rastafárik meditációját. Gyakori témája az egyenjogúság, a politikusok kritikája, a társadalom bírálata, és persze a szerelem. Természetesen a reggae jóval több ennél, egy életérzés, egy életstílus.

Az idők folyamán többen kikoptak a régi bandából. Peter Tosh gitáros és Charlton Barrett dobos 1987-ben, Junior Braithwaite pedig 1999-ben hunyt el, Alvin Seeco Patterson már nagyon öreg, az I Threes tagjai szólókarrierjüket építik. De Aston 'Familyman' Barrett mellett a zenekarban találjuk a hetvenes években Bob Marley-val felejthetetlen koncerteken és lemezfelvételeken szereplő orgonista Earl 'Wya' Lindo-t, a szaxofonos Glen DaCosta-t és a trombonon játszó Vin Gordon-t. A zenekar énekese Gary 'Nesta' Pine, akit Bob Marley óta a Wailers legjobb frontemberének tartanak, s aki korábban a City Heat nevű zenekar tagja volt.

A Time magazin Bob Marley és a The Wailers Exodus című lemezét 1999-ben "Az évszázad lemezének" választotta. A Spin magazin „A világ 50 legjobb zenekara” listájának negyedik helyén találjuk a The Wailers-t.

[2008.09.16.]