"Hunyd le a szemed, nézz szét belül!" Év- és önértékelő beszélgetés Lukács Lacival
- Most ősszel pedig kijött egy teljesen új lemez, ami egyébként megint csak nem jellemző egy jubiláló zenekarra. Huszadik születésnapjukon azok a bandák, akik egyáltalán megérik azt, jellemzően best of lemezekben és különféle válogatásokban gondolkoznak és nem egy új anyaggal állnak elő.
- Ti azért tettétek mégis ezt, mert az utolsó stúdióalbum megjelentetése óta eltelt idő során összeállt egy olyan ütős anyag, annyi nóta, ami már kikívánkozott belőletek, vagy konkrétan az ünnepi év hívta életre a lemezt?
- Ha a zenekar ebben az évben nem ünnepelne jubileumot, akkor is kiadtunk volna már egy új lemezt. Három és fél év telt el az ezt megelőző stúdióalbum óta, ami azért elég sok idő. Szóval mindenképpen lett volna új lemez. De abban is volt némi tudatosság, hogy ha egy ilyen alkalommal mindenki válogatás lemezben gondolkozik, akkor mi azért sem azt csináljuk. Nem szeretjük az ilyen teljesen kézenfekvő dolgokat követni, sokkal inkább a saját fejünk után megyünk. És bár most még csak az elején tartunk a történetnek, ezért nehéz lenne ezt objektíven megítélni, úgy gondolom, jól döntöttünk.
- Három és fél év alatt íródott ez az album, vagy rövidebb idő, egy-másfél év alatt?
- Inkább az utóbbi. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy nálunk a dalszerzés soha nem áll le. Nem úgy működik ez az egész, hogy másfél vagy két évig turnézunk egy lemezzel és utána másfél hónap alatt írunk tizenkét számot, hanem folyamatosan jönnek az ötletek. Zenében és szövegben egyaránt. Ezeket aztán menet közben rögzítjük valamilyen formában. Vagy egy diktafonba mondjuk őket, vagy a turnébuszban felgitározzuk, estleg csak egy cetlire felírjuk azt a három sort, ami épp eszünkbe jut. A múzsa csókja az embert bárhol és bármikor utolérheti. Éppen ezért nem tudunk úgy megírni egy lemezt, hogy van két hónap, ma elkezdjük és akkor hatvan nap múlva mehetünk vele a kiadóhoz. Kényszerűségből nem tudunk dalokat írni. Az más kérdés, hogy az effektív munka, amikor az összegyűlt ötleteket összegereblyéztük és ezekből dalokat formáltunk, amikor a skicceket, összefércelt darabokat komplett nótákká alakítottuk, az a tavalyi év elejétől tartott a felvétel befejeztéig, azaz idén őszig, tehát jó másfél év volt.
- Gondolom, a Sziget koncert volt az idei év, ha nem az egész pályafutásotok csúcspontja számotokra. Meg tudnád jelölni, hogy mi volt az ünnepi év második legnagyobb élménye?
- Éppen ma reggel beszélgettünk arról az egyik barátunkkal az egyik tavaszi koncerthelyszín, Csíkszereda kapcsán, hogy olyan, mintha az a buli egész legalább négy évvel ezelőtt lett volna. Annyi minden történt idén a zenekar háza táján, hogy nehéz lenne csúcspontokat kijelölni. A Szigetet azért lehet mégiscsak kiemelni, mert ahogy te is utaltál rá, az nem csak ennek az évnek, hanem az egész húsz évnek egyfajta koronája volt. Jóllehet, a korona sok szempontból nem is annyira a mi fejünket illeti, sokkal inkább a közönségét. Lehetnénk mi bármennyire lelkes és céltudatos srácok, ha senki nem lenne kíváncsi arra, amit csinálunk, akkor legfeljebb egy pincében pengethetnénk magunknak és játszhatnánk egymás idegein. Éppen ezért úgy gondolom, ha a zenekar népszerű – márpedig hála Istennek az – akkor az legalább annyiban a közönség érdeme, mint a miénk. Ebben a tekintetben volt a Sziget egy kiemelkedően fontos koncert, egy közös ünneplés. Egyébként pedig most nyilván lehetne említeni a kérdésedre bulikat, vagy olyan pillanatokat, mint például amikor a lemez megjelent, de igazából annyi minden történt velünk és körülöttünk ebben az évben, hogy ezek közül tényleg csak a Sziget bulit emelném ki. Azt viszont nem csak erre az évre, hanem összességében is, az egész pályafutásunkat tekintve.
- Mélypont volt az év során? Talán épp annak okán, hogy iszonyatosan sok minden történt veletek, sok mindent „kellett” a 365 napba belezsúfolni?
- Volt már a zenekar életében olyan időszak, amit lehet mélypontnak vagy hullámvölgynek hívni, de ebben az évben nem volt időnk ilyesmire.
- A mélypontot most inkább fizikailag mintsem mentálisan értettem.
- Jaaaa. Minden hétvégén, amikor hazamész három vagy négy buli után és beledöglesz az ágyba, az egyfajta fizikális mélypont, ami után az elmúlt néhány nap kialvatlanságát megpróbálod egy nap alatt behozni.
- Azt mondod, ilyen szempontból nem volt extra terhelés ebben az évben?
- Nem. Volt már ilyen, és minden bizonnyal lesz is. Legalábbis remélem. Ezzel együtt az biztos, hogy ez az év jóval intenzívebb a koncertezés szempontjából, mint mondjuk ez előző volt. Nyilván ebben is volt szándékosság. És az is igaz, hogy a következő évben is fogunk bár koncertezni, de ennyire sokat azért nem.
- Főleg azért, hogy kipihenjétek ezt az évet, vagy azért, mert ezt a szintet nem lehet ilyen hosszú távon folyamatosan fenntartani?
- Nem is lenne igazán értelme. Idén nagyon sokat játszottunk Magyarországon is és a környező magyar lakta területeken is, sőt sikerült eljutnunk egy-két távolabbi helyre is. Azon felül, hogy egy szinten túl az embernek vannak fizikai korlátai, ez a magyarok által lakott terület azért kisebb annál, hogy elbírná azt, hogy egy zenekar éveken át, egyfolytában, minden héten három-négy koncertet játsszon. Viszont amikor van egy ilyen kiemelt időszak, akkor mi is jobban nyomjuk a gázt, tudva azt, hogy a következő év első három hónapjában – legalábbis ami a koncertezést illeti – nem leszünk aktívak. A háttérmunkát illetően persze megmarad az aktivitásunk, hiszen tervezünk a következő évre is kiadványokat. A jubileumi év ilyen szempontból nem bír el mindent egyszerre és így, kiadványok tekintetében a jövő évet is érinti majd. Erre is kell idő, hogy ezt előkészítsük.
- Milyen kiadványokra számíthatunk?
- Legyen annyi elég egyelőre, hogy lesz kép-, hanganyag is, sőt 2010 őszére még egy könyv megjelenése is várható. Fogunk persze koncertezni is, de pontosan azért, hogy ezek a kiadványok megfelelő színvonalon legyenek előkészítve, kevesebbet fogunk élőben megjelenni.
- Ezzel részben megválaszoltad a következő kérdésemet is, ami az lett volna, hogy lett lévén az elmúlt év ilyen sűrű, nem féltek-e attól, hogy a következőkben lesz némi kiüresedés az után, hogy sokáig ilyen magas hőfokon égtetek... A kérdés második fele, hogy ha az ember olyan magasra teszi a lécet, mint amilyen egy több tízezer ember előtt adott egész estés koncert, akkor milyen érzés utána 1500 néző előtt játszani?
- Kiváló. 150 ember előtt is kiváló játszani. Mi pontosan tudjuk, hogy az, hogy a Szigeten volt egy koncert, ahol több mint 35 ezer ember előtt játszhattunk, az nem jelenti azt, hogy innentől kezdve mindenhol ennyien lesznek és petárdák fognak durranni a fejünk felett. Ez nem is lehet célunk, és nem is erről szól ez a történet. Az
egy kiemelt esemény volt, ahol a külsőségekkel
is egy ünnepi hangulatot szerettünk volna teremteni. Ezt a közönség is érezte és nyilván ezért is voltak olyan sokan. De ezt az egészet tudnunk kell a helyén kezelni. A mostani, október-november-decemberi, 30 helyet érintő jubileumi turné állomásai között is vannak egészen kis helyek is, amelyek alacsony nézőszám befogadására képesek és persze vannak nagyobbak is. De mi ilyen szinten tisztában vagyunk a saját lehetőségeinkkel és határainkkal és nem gondoljuk a Sziget koncert után, hogy mi vagyunk az Iron Maiden.
- A most folyó turné során kezdtetek már csepegtetni az új album számai közül?
- Nagyon jól fogalmaztál azzal, hogy éppen csak elkezdtük csepegtetni ezeket a dalokat. Ez egy jubileumi és nem egy lemezbemutató turné. És egy húsz éves zenekarról beszélünk, aki ezt megelőzően kiadott 10 nagylemezt. Ha csak lemezenként két vagy három népszerű dallal számolunk, akkor is az majd 30 szám egy estére, amit szinte elvár a közönség. Éppen ezért az új lemezt nem helyezzük most előtérbe. Az, hogy mit játszunk róla, az elég egyszerű dolog. Vannak kézenfekvő lehetőségek.
Még nincs vége, jöjjön a következő oldal?[2009.12.20.]
Hírek
