Hóesés és lángnyelvek a Főnix csarnokban - búcsúzott a Tankcsapda

Akik a koncert előtt felfigyeltek a tombolda feletti állványon felhalmozott lufirengetegre, azok arra is számíthattak, hogy a léggömbök még nem a közelgő futsal EB megnyitójára várnak, hanem még ezen az estén engedni fognak a Föld vonzásának. A koncert végén a konfetti helyett hulló ezüst csillámpapírok is megfelelő optikai tuningot jelentettek az ünneplés és a búcsú pillanataihoz. Sajnos arról nem tudok első kézből és hitelesen beszámolni, hogy a színpad összképe milyen volt, mert a nyolcadik sornál hátrébb nem jutottam (igaz, a másodiknál előrébb sem). De többek egybehangzó állítása szerint nagyon is rendben volt minden.

Füst, lábdob és ventilátor

A hangulatra sem lehetett panaszunk. És a közönségre sem. Ha például megkértünk valakit, hogy oltsa el a cigarettáját, amelynek meggyújtása a legnagyobb tömeg közepén egyébként nem volt kimondottan Nobel-díjas ötlet, az nem a homlokunk felhasználásával tett eleget a kérésünknek. A bordarepesztő könyököstől eltorzult arcunkat felfedezvén pedig mindig volt egy jó szándékú önként vállalkozó, aki a pogó adta lendület kihasználásával kísérletet tett vélt vesekövünk eltávolítására. A családias hangulatot az is fokozta, hogy – legalábbis a mikroklímámat figyelembe véve – itt és most valóban egy nyelvet beszéltünk, azaz kivétel nélkül mindenki tudta szinte valamennyi szám szövegét az 1989-es Baj van!-tól a 2009-es Minden jót!-ig. Egy hőfokon éltünk és égtünk ezen az estén. És persze senki nem menekült a rock and roll rugója elől.

Tankcsapda Debrecenben - képgaléria

Csak remélni tudom, hogy a srácok a színpadon hozzánk hasonlóan azt érezték, méltó befejezése volt ez az ünnepi évnek. Nem csak azért bízhatok ebben, mert a spontán alakult dalárda „Boldog születésnapot!” kántálására érezhetően szívből jövő köszönet volt a válasz. De az is erre utal, hogy Cseresznyét talán sosem láttam ennyire elemében lenni. És olyan felszabadultnak sem, mint amikor a koncert végén „elejtette” azt a bizonyos ventilátort :). Néhányan már abban reménykedtek, hogy néhány akkordot még a gitárján is eljátszhatnak. Látszólag ettől sem álltunk messze. Semmilyen értelemben.

Ez az a ház

Jóllehet, a hely adottságai miatt december 29-ére legfeljebb minden negyedik-ötödik ember juthatott volna be a Főnix csarnokba azok közül, akik augusztus 10-én arra a bizonyos óbudai szigetre ellátogattak, de a hazai pálya előnyei oly annyira érvényesültek, hogy semmivel sem volt kisebb élmény a téli hóesés a napfényes Riónál. Ezzel véget ért ez a nagyszerű év, amely rengeteg örömöt, feledhetetlen találkozást tartogatott a zenekar és rajongói számára, de arról, hogy ez még távolról sem a történet (és a civilizáció) vége, egy, Lukács Laci kezében néhány percre megfigyelhető, speciális kivitelű lemez is tanúskodott.

Kis kitérő: Nézd meg a Tankcsapda klipjét és pontozd!

A Minden jót album alig több, mint két hónap alatt nemesedett arannyá. Néhány hónap megérdemelt pihenést követően ennek az albumnak a bemutató turnéjával tér vissza a közönségéhez a csapat, hogy megmutassa annak, aki nem vak, hogy ha zajt akar, vagy ha nem elég a buli, sem a tánc, mindig vár egy új nap, mindig lesz egy ház, ahol a pogó örökké tart. Mert a tankok mi vagyunk...

És a zenekar közben játszik tovább...

Olvass tovább: "Hunyd le a szemed, nézz szét belül!" Év- és önértékelő beszélgetés Lukács Lacival

- Balázs András -

[2010.01.09.]

« előző oldal

(2. oldal)