Az utolsó Boom Boom koncerten jártunk
"Zenélj úgy mindig, mintha ez lenne életed utolsó bulija. Egyszer igazad lesz!"
A Boom Boom zenekar mindig így zenélt a színpadon. A világon nem tudok még egy zenekart, amelyik ilyen amplitudóval manipulálta az érzelmeimet a zenéjük által! Olyan dinamikai ugrásokra voltak képesek, ami hátborzongató.
Pénteken ennek az utolsó felvonását láthattuk a Barba Negrában.
A buli, amire még Boom Boom jegyet vettem, de Jamie Winchester és Hrutka Róbert koncertként hirdették, végül majdnem elmondható, hogy mindkettő volt.
Speciel nekem tökmindegy, mert mindkét formációra elmentem volna.
A "Jamie-Robi" zenekarról is szívesen írnék többet, de gondolataimat egy következő cikkre tartalékolom, amikor majd bővebben írok róluk. Mindenesetre nagyon jó volt és mindig nagyon jó! (Nekem a Domi (vokál) hiányzott, ő színpadi jelenség és vokál támasz egyben.)
Úgyhogy bár a buli felét ők tették ki, ebben a cikkben a buli második felével foglalkozom, mert azt most tehetem meg utoljára.
A Boom Boom klubzenekar volt anno. Az Old Man's-be jártunk le szerdánként. Csoda volt!
Ott elképesztő módon összecsiszolódtak.
A Tátrai
Tibuszon nem fog az idő. Energiabomba. Az embernek az az érzése, hogy nem csak a húrt, hanem a gitár nyakát is nyújtja. Ugyanúgy lilul a fej, dagadnak az erek és berántja magát stenkbe egy pillanat alatt.
A Borlai
Gergő is olyan dinamikai skálán játszik a dobon, ami világszerte is páratlan. Külön szeretem, ahogy kommunikál a színpadon a többiekkel. Ő a dob mögül a mosolyával és a hangszerével beszél a többiekkel. Ha valaki nem ismerné a Borlai Gergőt... na jó, ez hülyeség, Gergőt mindenki ismeri!
A Mohai
Tomi egy olyan gitáros, akinek a gitárján olyan hangok vannak, amilyenek más gitáron nincsenek. Így tudnám elmondani laikusként a Mohai Tomi játékát. Úgy zenél a hangszerén, hogy az szabálytalan. Nem ér. Nem így szokták használni. Szóval szerfelett egyedi, érdekes és magas színvonalú, amit művel.
A Jamie
Jamie Winchester is jelenség. Nagyon jó arc, látszik, hogy élvezi, éli a zenét. Nagyszínpados figura, mázli, hogy volt egy negyed évszázad, amikor őt sokat láthattuk hazai színpadokon és az is mázli, hogy bár Írországban él ismét, néha visszajár zenélni.
A Szapi
A Szappanos Gyuri is ott volt valahol velünk ezen az estén. Már egy éve, hogy meghalt, de különböző lelki, covidos és háborús okok miatt csak most tudott a zenekar elbúcsúzni tőle. A barátom a tanítványa volt, legendákat mesélt arról, hogy csak egy másodpercre állt meg a slappelés, hogy kinyissa a Szapi neki a bejárati ajtót...
Képek ugranak be róla, ahogy a Fél 10 Jazz Clubban nyalta a Blasius gitárt. Ahogy torzult az arca és dőlt a teste, úgy gurította ki a slap hangokat a hangszeréből. És ahogy örült: feltartott, ökölbe zárt kézzel. Nehéz elfogadni, hogy nincs köztünk.
Giret Gábor volt az este basszusgitárosa. Nem volt nehéz dolga, mert a Szapi utánozhatatlan, Gábor pedig profi basszusgitárosként ezt meg sem próbálta. Viszont nagyon korrekt módon tolta a Boom Boom nótákat is, pedig ne felejtsük el, hogy a többiekkel szemben neki most (illetve Jamie tavalyi bulijára) a nulláról kellett megtanulni a dalokat! Nyilván hibátlan volt.
A Boom Boom zenekar így lett LEGENDA.
Szapi és a többiek! Mindent nagyon köszönünk!
[2022.05.24.]
Hírek
