Elbúcsúztunk a Sepulturatól
November 17-én, ismét tripla metal orgia részesei lehettünk, a brazil Sepultura, az ukrán Jinjer, és az amerikai Obituary társaságában.
Kezdésképp az Obituary legénysége döngölt földbe minket. A floridai death metal banda már négy évtizede jelen van a metal világában 1984-es megalakulásuk óta.
Az egyik „különlegessége” a hangzásuknak, hogy a dobos - Donald Tardy (az énekes, John Tardy testvére), fordítva tartja az egyik dobverőt, a bunkós felével játszik, azért szól ilyen brutál módon. Ezért a kis mellék infóért köszönet Frölich Tamás egykori kollégámnak, az első munkahelyemről (negyed évszázaddal ezelőtt egy messzi galaxisból az MCD - Hungaroton zeneszalonból), akivel együtt néztük a koncert elejét és a színpadi történéseket.
Bő háromnegyed órán át aprítottak a színpadon, mielőtt átadták a porondot az ukrán Jinjer csapatának.
Legutoljára kettő éve, a Bullet For My Valentine előtt láttam őket. Hasonlóan energikus bulival készült most is a csapat. Idén jelent meg egy EP-jük, ami a jövőre megjelenő albumuk előhírnöke.
A groove/progresszív metal/metalcore elemeket keverő zenekar énekesnője Tatiana hangja rendkívül különleges. A lány olykor szopráni magasságokat is érintő „verse” éneket hirtelen hörgéssel vagy üvöltéssel váltja. A színpadot felszántja hörögve üvöltés és éneklés közben, „stage diving-ra” és pogóra ösztönözve a közönséget.
Ők is bő háromnegyed órát játszottak, mielőtt átadták a színpadot az este főszereplőinek.
|
Sepultura és Jinjer koncert képekben - klikk a fotóra
|
A Sepultura is negyven esztendős fennállását jubilálja, és zárja le ezzel a búcsúturnéval.
Az alapító tagok közül sajnos már senki nincs a zenekarban, a brazil groove/thrash/death metal formációban. A tagcserék alábbi linken részletesen nyomon követhetők.
A koncertet erős klasszikusokkal indították, zsinórban eljátszották az 1993-as klasszikus Chaos A. D. album első három dalát.
A közönség megőrült már a második daltól nagyjából, nem mintha ne fogadtuk volna őket kellő lelkesedéssel már az elsőnél is.
Ilyen hangorkánt és kánonban üvöltve a zenekar nevét „Sepultura, Sepultura...” utoljára a tavalyi Pantera koncerten hallottam.
A kezdés után elugrottunk 2017-be és 2020-ba, hogy utána visszautazhassunk az időben 1996-ba, a klasszikus „Roots” albumig. Számomra az egyik legnagyobb élmény a koncerten a „Kaiowas” dal volt, amikor nyolcan doboltak egyszerre a színpadon, a másik, pedig amikor akusztikus gitár is megszólalt két tempós death nóta között. Minden második dal után a közönség a zenekar nevét kántálta üvöltve, a hangulat elképesztő volt. Pogo, mosh pit, circle pit, a középső „szektor” olyan volt, mint egy felbolydult hangyaboly.
A végén még a két ráadás dal előtt egy dobszóló is belefért, majd a zenekar köszönetet és búcsút intve, hálásan sétált le a színpadról, megköszönve az estét.
A kivetítőn „Köszönöm Budapest!” felirat jelent meg a 40 éves jubileumi Sepultura logó felett.
Felejthetetlen zúzós este volt, a szervezésért köszönet a H-Music csapatának!
Balázs Adrienn
Fotó: Mahunka Balázs
Videók
Setlist:
Obituary:
1. Redneck Stomp
2. Threatening Skies
3. By the Light
4. The Wrong Time
5. Uncle Dave
6. Chopped in Half/ Turned Inside Out
7. Solid State
8. War
9. Dying of Everything
10. Slowly We Rot
Jinjer:
1. Sit Stay Roll Over
2. Ape
3. Fast Draw
4. Retrospection
5. Teacher, Teacher!
6. Colossus
7. Someone's Daughter
8. Kafka
9. Copycat
10. Perennial
11. Rogue
Sepultura:
1. Refuse/Resist
2. Territory
3. Slave New World
4. Phantom Self
5. Attitude
6. Means to an End
7. Kairos
8. Corrupted
9. Guardians of Earth
10. Choke
11. False
12. Escape to the Void
13. Kaiowas
14. Orgasmatron (Motörhead cover)
15. Dead Embryonic Cell
16. Agony of Defeat
17. Troops of Doom
18. Inner Self
19. Arise
Encore:
20. Ratamahatta
21. Roots Bloody Roots
[2024.12.01.]