Rákász "Megatánc" Dániel: Jó okom van arra, hogy most eltűntem

- Győrből származol és most Pesten laksz. Nincs honvágyad?
- Eleinte volt, hiszen a családom a mai napig ott lakik, én is 18 évig ott éltem, tehát ezt a várost tekintem otthonomnak, de azért költöztem Pestre, mert úgy éreztem, hogy kinőttem Győrt. Itt sokkal nagyobb a nyüzsgés, több szórakozási és tanulási lehetőség van. Mindig keresek valami újat, jobbat. Igazából már Pesten is láttam az összes bevásárlóközpontot, voltam majdnem minden színházban, és nyáron, amikor Londonban jártam, elámultam, hiszen minden napra jutott valami program, nem is beszélve a musicalekről, amiket tátott szájjal néztem. A munkám most Pesthez köt, ha máshol kellene élnem, azzal is megbarátkoznék, ha szeretni tudom a munkámat ott is, de az otthonom mindig Győr marad.

- Szeretsz önismereti könyveket olvasni. Történt veled olyan dolog, amin az ebből tanultak segítettek át? Kinek a művei voltak rád a legnagyobb hatással?
- Müller Péter könyveit nagyon szeretem. Vallásos vagyok, hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül, még azok a dolgok is, amiket rosszul csináltam életem során, azért történtek, hogy a fejlődésemet szolgálják. Sokszor nehéz eldönteni, hogy mikor mi a jó nekünk az életben. Amikor elbizonytalanodom, hogy a jó úton járok-e, szívesen fordulok egy jó könyvhöz, vagy a hasonló gondolkodású barátaimhoz.

- Mit érzel pályád eddigi csúcspontjának, illetve mélypontjának?
- Csúcspont talán a Vámpírok bálja, gondolok itt elsősorban a nyilvános premier előtti előadásokra, melyeknek közönségét a készítők és a produkció támogatói és hazai hírességek alkották; illetve az általam rendezett divatbemutatók. Nagyon jó érzés volt, mikor egy-egy ilyen rendezvény után odajöttek hozzám, gratuláltak, holott végülis nem csináltam mást, mint a munkámat végeztem, belülről legalábbis úgy tűnt, az embereknek mégis rettentően tetszett. Mélypont egyértelműen a Megatáncból való kiesésem volt, hiszen felkészülten mentem oda, de jóformán semmibe nem volt beleszólásom. Tudom, hogy annál, mint amit ott mutattam meg, én több vagyok, és ennél sokkal többet tudok, persze már az is tapasztalat és emlék, és hála Istennek túl tudok rajta lépni.

- A táncon és a modellkedésen kívül mi foglalkoztat?
- A musicalek nagyon magukkal tudnak ragadni, különösen akkor, ha a zenéjük is tetszik, ezért szeretnék minél jobban megtanulni énekelni, illetve a színészet rejtelmeibe is belekacsintgatok. Rettenetesen érdekel még a koreografálás, a rendezés és a filmezés is, és a jövőben ha alkalmam nyílik rá… „bele is ártom magam”.

- Van olyan darab, amiben szeretnél színpadra lépni, és melyiket koreografálnád szívesen?
- Hajlakk: nemrégen láttam moziban és valami elképesztő zenéje van. Egy olyan darab, amit, ha színpadra állítanék, a lépéseken nem is kéne gondolkodni, szinte maguktól jönnének. Amiben szívesen játszanék: Hair, Grease, West Side és Chicago - néhány klasszikus, örökérvényű, és legfőképpen táncos darab, Wicked: a Westend egyik legújabb csodája Londonban, igaz, ebben inkább női szólistáké a főszerep, és még a Footloose, ami egy szintén táncolható musical.

- Van valami jó tanácsod annak, aki hasonló pályára szeretne lépni?
- Persze. Kezdje nagyon fiatalon, merjen álmodni és Ne adja föl. Ma Magyarországon fontos, hogy az ember több lábon álljon, tehát legyen egy rendes szakmája is – ahogy a szüleim hangja még mindig a fülemben cseng. Fontos, hogy bízzon a tehetségében, de soha ne dőljön hátra kényelmesen, hanem igyekezzen még jobb lenni, keresse meg a hiányosságait és javítson rajtuk, törekedjen, és soha ne fogyjon ki az erőből. Éljenek minden lehetőséggel, használják ki az idejüket, a tehetségüket. Nem érdemes mindent egy lapra föltenni, de azt a két lapot próbálják meg minél jobban teleírni.

- Tervek?
- Saját musical, saját film, saját produkciók… Nem egománia vagy önzés, de rengeteg tervem van, nagyon szeretek tehetséges emberekkel együtt dolgozni, és maradandót alkotni – ami elárulhatom, egy nagyon nagy öröm az életben.

- A közönség miben láthat az elkövetkezendő időkben?
- Nem szívesen beszélek olyan tervekről, amikről még nincs szerződés, hiszen az élet bármit hozhat. De ha minden jól megy, akkor a Pesti Broadway Musical Iskola tanév-végi darabjában, a Fame-ben játszom majd, mint reménybeli musicalszínész, addig is télen a Vámpírok báljában.

- Szűcs Erika -

[2007.10.31.]

« előző oldal

(2. oldal)