Egyszer még híres zenekar lesz belőlük - interjú a Road zenekarral

- Van olyan hangszeretek, amihez nagyon ragaszkodtok?
- Ja! A jelenleg használt hangszereink például olyanok. Tavaly ősztől, a német Warwick, valamint a testvér Framus gitárcégnek vagyunk úgynevezett "endorserei" Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy egyedi megállapodásunk szerint az ő hangszereiket, erősítőiket, hangfalaikat használjuk koncertjeink, klip- és lemezfelvételeink során népszerűsítve a márkát, mindezt úgy, hogy mindkettőnknek jó legyen. És hát melyik zenész ne vállalna örömmel egy ilyen feladatot, főleg, ha a kedvenc márkáiról van szó?

- Jártok külföldre fellépni?
- Ha hívnak, bárhová elmegyünk, de nem visszük túlzásba a külföldi szereplést. Pár felvidéki buliban ki is merült nekünk a határátlépés. Na nem azért, mert nem vágyódunk külföldre, vagy mert nincs útlevelünk, hanem egész egyszerűen azért, mert mi egy magyarul éneklő, magyar mentalitású rock&roll csürhe vagyunk Egyenlőre nem érezzük szükségét, hogy elmenjünk a vadnyugatra szerencsét próbálni. Aztán, persze lehet, hogy pár éven belül megcáfoljuk ezt a mostani gondolatmenetet, de egyelőre, nagyszerűen érezzük magunkat itthon.

- Milyen a viszonyotok a közönséggel, rajongóitokkal?
- Néha nem olyan szoros és közeli, mint szeretnénk, de azért nem panaszkodhatunk… A viccet félretéve pedig nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyon jó a kapcsolat a közönséggel, a rajongókkal. Koncertjeink során rengeteget lófrálunk mi is kint a pult körül és hihetetlen mennyiségű jó arcot ismerünk meg. Együtt iszogatunk, dumálgatunk, sztorizgatunk. Aki keresi megtalálja a módját a velünk való érintkezés valamilyen formájának. Szóval hajrá mindenki!

- Mi volt a legnagyobb koncert élményetek a Road-dal? 
- Csak jó sztorijaink vannak. Éppen emiatt kezdtünk el blogot is írni, hogy azok a kalandok örökre megmaradjanak az emlékeinkben. Ha valaki kíváncsi, akkor katt a blogunkra! Szóval ez a sztori idén nyáron egy fesztiválon, hajnaltájt történt… a koncert után elkezdtünk először óvatosan, majd nem óvatosan sörözgetni. Milánka (az egyik ródunk) ekkor már fél keréken volt, ezért csórt egy biciklit és a bazinagy vízipuskájával egyensúlyozva eltekert lövöldözni. Amúgy nem normális a csávó, de hisz ezért lehet velünk. Aztán szép lassan elért bennünket is a szesz.
Reggel fél hétkor vettem észre, hogy a kamera meg a bezárt raktárhelyiségben maradt. Mivel a fényképező után ezt már végképp nem akartam elhagyni, beküldtem a törött ablakon a kameráért azt a fiút, aki nem ismer félelmet: Milánkát, aki ekkor már szinte majdnem készen volt. Miután kihajigált 2 üveg kólát, vagy 40 szívószálat és pár tábla csokit a 4 méter körüli magasságból, repült a kamera is. Szerencsére Goya elkapta. Aztán összeszedtük magunkat és Milánkát a szétgurult szívószálakkal együtt és elhagytuk az akkorra már tök üres koncerthelyszínt. Gondoltam: irány haza… na persze, hogy nem. Sorra jártuk a környékbeli vicces nevű településeket, és persze nyitott kocsmákat… Végül 9-re értünk haza, de még akkor sem az ágyba. Ugyanis Milán a hiperaktív állat kitalálta, hogy menjünk fel hozzájuk egy ordenáré medencepartira, mert a mutter dolgozik, a fater motorozik és különben is… ne fürgyé le, de! Majd egyszer csak felébresztettek az asztalnál, hogy vége a bulinak. Valahogy dél körül lehetett. Harangoztak. Valószínű már nekünk. Hogy ez lenne az a bizonyos rock&roll? Többen bólogatnak most…

- Nagyon jó klipjeitek vannak! Ti találjátok ki őket, vagy "szakember"?
- Ez mindig változó. Úgy értem kliről-klipre jobbak az ötletek, nagyobb a költségvetés, komolyabb a munka. Mostanában már inkább rábízzuk hozzáértő szakemberekre, és nem mi kísérletezünk, mert abból csak a nyögés és a hosszan tartó vajúdás van, aki pedig megszületik, nem az akire vártunk. Szóval azon a véleményen vagyunk, hogy a suszter bizony maradjon annál a fánál, amelyiket ő kapta. Tehát nem mi forgatunk. Az utolsó „mozit” az "1000 lépés" című klipünket például egy profi kis csapat, a debreceni Pixelfilm készítette és mindannyian tök elégedettek voltunk a végeredménnyel. 

- Tervek?
- Jövő márciusban új nagylemez, meg nagy tervek és nagy bulik. És ha most mindent elárulnék erről, akkor félő, hogy például jövő tavasszal nem lennétek kíváncsiak egy újabb „miújságaródházatáján” típusú hazudós-eszelős kötetlen beszélgetésre.

Szóval viszlát márciusban, addig is: ROCK&ROAD…

Kurcz Orsi-(Rocket Queen)

[2007.12.12.]