Pink szerint belül mindannyian rózsaszínűek vagyunk!

A klip mindent megmutat abból az utálatból, amit az énekesnő érez a felszínes popkultúra és a saját imidzsüket építő fiatal lányok iránt. Ma mindenhol kihívást jelent a nőknek, hogy jobbak legyenek az ölebet hurcolászó pornósztároknál, akiket a média annyira ünnepel manapság. A video a fitneszőrült, kalóriaszámláló, plasztikázott mellű, emberi Barbie-babákat gúnyolja ki.

"A "Leave Me Aloe, I'm Lonely" olyan dal volt, melyet imádtam írni, mert szeretem Butch Walkert, akivel együtt készítettem" - mondja Pink. "A dalban úgy érzem, hogy teljesen össze vagyok zavarodva, és szükségem van egy helyre, ami csak az enyém, ahová elvonulhatok. Valószínűleg minden lány átéli ezt."

"13 éves koromban dühös és keserű voltam, de nem mutattam ki a fájdalmamat. Magányosnak éreztem magam, össze voltam zavarodva, és folyton azt kerestem, hogyan tudnék ebből kitörni. A "Conversations with my 13 Year-Old Self" megírása felért egy terápiás kezeléssel, már a témáról való gondolkodás is sokat segített. Visszamentem az időben, gondolkodtam magamról így 26 évesen, és rájöttem, valójában csak egy ölelés hiányzott. Ha találkoztam volna a 13 éves Aliciával, szembeszállt volna velem, és elküldött volna melegebb éghajlatra, de ha megragadom és megölelem őt, felenged és napokig csak sírt volna."

[2006.04.05.]