Massenet navarrai lánya

A két felvonást érzékeny közzene, a Nocturne köti össze. Anita visszatért, s pénzét kéri Garridotól. A férfi eleinte még mindig nem hisz neki, ám a lány ruhája vérrel teli, s naturalisztikus és tömör előadással adja elő: bebocsáttatást kapott Zuccaragához s késével megölte a félelmetes vezért. Távolból megszólal a lélekharang, Garrido most már elhiszi a szörnyű tettet, s Anita megkapja 2000 duróját. Sebekkel borítottan tér vissza Araquil. Azonnal rátámad Anitára, cédának nevezi s átkozza őt. Úgy gondolja, a 2000 durót a lány testének áruba bocsátása által szerezte. Remigio érkezik, akitől Araquil a harangok hangját hallva azt kérdi: „Apám, mért konganak e harangok? Szerelmünkért… vagy inkább érettem?” A karlisták vezéréért, szól a válasz, mire Ramón teszi hozzá, meggyilkolták az éjjel. Araquil döbbenten eszmél rá szerelmese áldozatára, ám holtan esik össze. Anita megőrül: kését keresi, rájön, hogy Zuccaraga szállásán hagyta, majd SzűzMária talizmánját is el akarja hajítani, ám a harangokat hallván megcsókolja. „Köszönöm néked. A Szent Szűz, ő áldott meg minket… Hallgasd… Hallgasd… Araquil! Nálam a hozomány… Indulhatunk… A templom tele van emberekkel… Itt a boldogságunk!” Félelmetes kacagásban tör ki, a templom fel akar indulni, ám Araquil mellet ő is élettelenül esik össze. Az operát előbb Garrido szavai: „Az őrület, az őrület!” majd a zenekarból teljes erővel felzúgó Zuccaraga motívum tragikuma zárja.

A cselekmény brutális momentumainak ellenére Massenet operája lírai hangvételű, ahogy a szerző egész életművét a líraiság szövi át. Az említett felvétel tökéletes megszólaltatása a műnek, s a világ egyik legjobb operafelvételeként tartják számon. Marilyn Horne Anitája sokrétű, nagy hatású éneklés, tökéletes bemutatása az Anitában lejátszódó lelki folyamatnak, Domingo Araquilja pedig méltó férfi párja, tüzes, túlfűtötten érzelmes, s az „Oh, bien aimée” áriával a felvétel legszívhezszólóbb száma az ő nevéhez fűződik. Sherill Milnes, mint Garrido karizmatikus, méltóságteljes és férfias énekléssel jellemzi figuráját. Nicola Zaccaria Remigio szerepéből adódóan egysíkúbbnak hat, a három nagyobb szereplő kidolgozottabb bemutatásához képest, mindenesetre a drámai tercettben nyújtott kíméletlensége teljes mértékben hiteles. Gabriel Bacquier ezúttal karakterszerepben csillog borízű hangot hozva, míg Ryland Daviest könnyedsége Ramónként vérbeli farncia operaszereplővé teszi, s a Massenet több operájában komplementer-szerepeket betöltő enyhébb tenorok prototipusa ezen a felvételen. Henry Lewis vezénylése a tökéletes operadirigálás mintapéldánya, e kevés 48 percben a nyitánnyal és a Nocturne-nel két önálló zenekari számot is kap, így elmondható, ez a remek kis Massenet opera mind énekeseknek, mind a karmesternek rendkívül kecsegtető lehetőségeket ad. Nem csodálkozhatunk hát a parádés szereposztáson sem.

A navarrai lány, kisebb hírneve ellenére tökéletes hallgatnivaló kezdő operabarátok számára is. Talán rövid terjedelme miatt is egy szinten merem említeni a népszerű Bajazzókkal és a Parasztbecsülettel. Márpedig e két rövid opera igazi „csatalónak” számít minden operarajongó körében. Jules Massenet Navarrai lánya méltó az előkelő értékelésre.


Don Luis de Vargas

[2006.07.04.]