Csepregi Éva szeretetet vitt
„Nélküled”. Már a szám címe is szomorú, ahogy minden veszteség, halál is szomorúsággal tölti el az emberek szívét. S ahogy az életet, úgy sokszor a világot is furának érzi az ember, éppen ezért szólalt meg a „Fura világ” kezdetű nóta is… A furcsaság mellett sokszor veszélyes is, gyakran érezhetjük úgy, hogy gyermekeink veszélyben vannak, mintha egy sűrű dzsungelbe keveredtek volna kint, a „való világban”. Ennek kapcsán hangzott fel a „Sűrű a dzsungel” című szerzemény is.
A továbbiakban megtudhattuk, hogy Éva a „Mérleg jegyében” született, átélte a „Kék korszakot”, de azért néha „Egy kis nyugalmat” is kíván, miközben még mindig hiányzik neki „Fernando”. Valahogy minden egyszerűbb, ha van, aki fogja a kezünket, és velünk halad, még akkor is, ha „Visz a hajó” és fúj a szél. – erről is szólt az egyik szám szövege.
A „Talán” című dal is felhangzott, egészen új köntösbe bújtatva, amely éretten, tisztán szólt. A jövő titkát pedig csak „Nostradamus” ismerhette. Megoszlanak a vélemények, hogy jó lenne-e tudni, mi vár ránk, vagy pedig pont az élet adta meglepetések adják a szépségét az egésznek.
Ám ahogy mindennek egyszer Csepregi Éva varázslatának is véget vetett az idő: elérkezett a koncert vége. A művésznő sorra bemutatta zenekara tagjait, akik nélkül nem valósult volna meg a Koncert a Szeretetért.
Ne gondolja senki, hogy ennyivel „megúszták” a fellépők a búcsút, ugyanis a közönség szűnni nem akaró tapssal, sikítással jelezte, hogy ők bizony még nem fognak hazamenni. Nem is kellett sokat győzködni a színpadon állókat, és egy régi nagy slágerekkel teletűzdelt ráadás-blokkal rukkoltak elő. „Nyár van”, „Édentől keletre”, „Párizsi lány”, „Holnap hajnalig”, mind-mind olyan bulizós dalok, amelyeket nehéz ülve kibírni, nem is ment ez annak a három hölgynek, akik a színpad előtt felpattantak és egymás kezét megfogva tombolták végig a záró perceket.
Mindenkihez volt egy kedves szava
A dalok közötti összekötő szövegek egytől-egyig mind a szeretethez kapcsolódtak. A művésznő sok gondolatot merített Müller Péter Szeretetkönyvéből, amelyről honlapján is elmondta: igencsak nagy hatással volt rá, ahogy ő is közönségére. Csepregi Éva jelen volt a színpadon, szívvel-lélekkel. Az egész koncert alatt kattogtak a vakuk, előkerültek a kamerás mobiltelefonok, volt, aki az egész műsort felvette videóra. Számukra talán kicsit bosszantó lehetett, hogy a fények nem voltak erre a legjobbak, a színpad háttere túl sötét volt. Ám az énekesnő rájuk is figyelt, ha észrevette, hogy egy objektív feléje irányul, kedvesen belemosolygott, megvárta, míg elkészül a kép: figyelmes gesztus, s akinek szólt, egy egész életre megmaradó emléket kapott. Ahogy róla sem feledkeztek el az emberek: a bátrabbak az öltözőfolyóson várták kedvencüket, hogy aláírást, közös fotót kérjenek, vagy éppen a szeretet és a tisztelet virágait nyújtsák át neki.
Évának mindenkihez volt egy-egy kedves szava, derekasan állta az autogramkérők és alkalmi fotósok rohamát. Bebizonyította: amit a mikrofonba mond és énekel, nem csupán betanult szöveg, hanem egész lényével szeretetet sugároz. Talán ennek is köszönhető, hogy a koncert idejére sokan úgy érezhették: Szombathelyre „szeretetfelhő” szállt. S aki ott volt Csepregi Éva fellépésén, talán nem veszekedett annyit hétfő reggel a kollegáival, mint korábban… Ha így volt, már ezért is megérte…
- Havassy Anna Katalin -
[2007.04.10.]
Hírek
