Evita Berkes Gabriellával

Most éppen a Musical Színház előadásában láthattuk a darabot az Esztergomi Ünnepi Játékok 2005 keretében.

Budapesttől alig 40 km-re a Dunakanyar kapujában, Visegrádi-hegység koszorújában fekvő Esztergom a magyar történelem kiemelkedő helye, de a város vezetése minket, színházrajongókat is kényeztetve évről-évre remek produkciókat lát vendégül a szabadtéri színpadon.
Az idei évben az Esztergomi Ünnepi Játékok keretében Regulus Borfesztivállal párhuzamosan augusztus 12-13.-án este a Musical Színház előadásában, Miklós Tibor fordításában és Molnár László rendezésében láthatta a nagyérdemű az újra színpadra állított Andrew Lloyd Webber-Tim Rice szerzőpáros EVITA című musicalét.

A vízivárosi Kis-Duna sétány közvetlen közelében az évszázados platánok és barokk házak mellett található Mindszenty téren felállított színpad már teli találat volt a rendezők részéről, háttérben a vár romjai és a Bazilika csodálatos látványa megadta az est alaphangulatát. A több száz férőhelyes nézőtér mindkét nap zsúfolásig megtelt. Eva Duarte Peron életútja senki számára nem volt ismeretlen, erre ékes bizonyíték, hogy a közönség soraiban a cseperedő gyerekektől az idősebb házaspárokig minden korosztály képviseltette magát.

Este 9 óra után pár perccel felcsendültek a jó ismerősként visszaköszönő dallamok és elkezdődött az előadás, melyet nagy izgalommal vártunk már oly régóta. A Musical Színház Társulata ismét bebizonyította, hogy igenis van keresnivalójuk a magyar zenés színház „piacán”. A szereposztás is garanciát jelenthetett az oda látogatóknak, hiszen a helyi és a zarándokló közönség köreiben is jól ismert, elismert színészeket láthattunk. De kiket is? Eva szerepében Berkes Gabriella tündökölt, és ejtette ámulatba a közönséget, hogy micsoda hang bújik meg a törékeny alkatú művésznőben. Chet a cinikus narrátort Feke Pál alakította, mintha csak az Ő hangjára és karakterére íródott volna a szerep. Peront Bardóczy Attila, míg Magaldit Makrai Pál játszotta, ami szintén telitalálat volt Molnár László részéről. A díszlet kissé kevés volt, de ezt feledtette a nézőkkel a többi szereplő és a tánckar. A koreográfiának és az egész társulatnak köszönthetően néha tényleg a pezsgő Buenos Airesben érezhettük magunkat, és szállhattunk, rajongva szállhattunk a szereplőkkel együtt a csodálatos helyszínen és Esztergom csillagos égboltja alatt. Szerintem senki nem csalódott és bánta meg, aki péntek vagy szombat este ezt az előadást választotta.

Az egész városról, estéről, az előadásról hangulatáról még annyit jegyeznék meg, hogy tényleg „volt benne stílus és volt benne báj”!!!!

Berkes Gabi honlapján, amit tisztelői hoztak létre, ezt olvashatjuk róla : „ Egy csodálatra méltó ember, különleges, nem mindennapi személyiség. Szeretettel fordul az emberek felé és sugárzik belőle a kedvesség. Emelett a színpadon is az elsõk között van a helye! Olyan tehetséggel áldotta Õt meg az Ég, amit megtanulni nem lehet. Ha megjelenik az Közönség elõtt, rá kell figyelni, ragyog, egy igazi Díva, aranytorkú énekesnõ.”

És még ennél is jóval több. Előadás előtt sminkelés közben beszélgettem vele. Olyan kisugárzása van, ami kevés embernek adatik meg – a föld fölött jár, pozitív energiáit azonban átadja nekünk, fantasztikus lényéből nekünk is juttat. Elmondta, hogy nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy felajánlották neki ezt a szerepet, boldogan játszotta el. Nem tudom, honnan van ennyi energiája, megtudtam, hogy pszihológusként dolgozik, beteg gyerekek mellett, közben példás anya, lánya most nyert felvételt maximális pontszámmal az Orvosi Egyetemre, fia is nagyon sikeres és mindemelett egy csodálatosan szép, igazi nő, akin soha nem láttam a fáradtság legkisebb jelét sem. Nincsenek sztár allűrjei, közvetlen és kedves bárkivel, aki hozzá fordul, ami egyre inkább meglepő ebben a zárt művészvilágban. A Musical és Operett Újság Talkshow-jának vendégeként ősszel viszontláthatjuk őt és Bardót is, aki a beszélgetéseket vezeti - aki szintén lenyűgöző karakter és én imádom. Az újság következő számában pedig bővebben olvashatunk az előadásról.

Figyeljünk rá és örüljünk, hogy a miénk...

Reményi Dóri / szilviac

[2005.08.14.]