Dallal, ritmussal gyógyítják önmagukat a "Lelkesek"

Kéthetente közösen énekelnek, muzsikálnak debreceni klinikájukon a pszichiátriai járóbetegek. Orvosaik egyetértésével, s egy fiatal doktornő szervezésével, aki maga is éppúgy lelkes híve a zeneterápiának, mint a gyógyhatást önmagukon érzékelő betegei.

Dr. Cserép Edina 2005 óta dolgozik a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrumának pszichiátriai klinikáján. Mint fiatal oktató és gyógyító természetesen részt vett a klinika tavalyi hagyományőrző sportnapján is, amelyet minden évben a Zemplén hegységben fekvő Füzérradványban rendeznek, az ambuláns betegek részvételével.

Mint ilyenkor lenni szokott, a sikeres sportnap után dalra fakadtak a résztvevők. A remek hangulatban egyikük fölvetette: mi lenne, ha nemcsak ilyen alkalommal, hanem máskor is együtt énekelnének. "Alakítsunk kórust!" - hangzott a javaslat, s a lelkük egészségéért küzdő, fantáziadús alkalmi énekesek rögtön önmagáért beszélő nevet is kigondoltak leendő énekkaruknak: "Lelkesek".

Tanszékvezetői támogatás

Ezt a lelkesedést méltányolta dr. Degrell István tanszékvezető egyetemi tanár is. Felkarolta az ötletet és a kórust. Tette ezt azért is, mert a zenének komoly terápiai és közösségi szerepe lehet a lélek betegségeinél. A tizenöt tagú kórust a klinika járóbetegei alkotják. Köztudott, hogy a pszichiátriai problémákkal küzdő embereket, depressziósokat, pánikzavarban vagy szkizofréniában szenvedőket, alkoholbetegeket a társadalom sokszor megbélyegzi.

Ők emiatt igyekeznek titokban tartani betegségüket. Ez az esetek jelentős részében azt eredményezi, hogy fokozatosan elkülönülnek, magukra maradnak gondjaikkal, nehézségeikkel. Az énekkar működése éppen e körülményeken javít, lehetőséget teremt számukra a közösségi élethez. A közösségben tudnak egymásnak segíteni, s a zene gyógyító ereje is segít feszültségeik, szorongásaik oldásában.

Vegyes a repertoár

A kórus 2007 júliusában alakult meg, s azóta kéthetenként próbára, közös éneklésre gyűlnek össze. Szerencsére dr. Cserép Edina egyáltalán nem szakbarbár. Mint annyi más orvos, a művészetek iránt is érdeklődik, öt évig tanult énekelni, tíz évig zongorázni. Ő kíséri a vokált, ő tanítja be a dalokat. A repertoár úgy alakult ki, hogy mindenkinek volt egy kedvenc dala, amelyet énekelni szeretett, s ezeket a többiek is elfogadták.

Közöttük előfordulnak népdalok, műdalok, kinek-kinek fiatalkori pop- és könnyűzenei emlékei. A nehezebb művek kottáit is beszerzik, ha arra lehetőség van. A kórustagok egy része hangszeren is játszik, köztük is van zongorista és gitáros is. A kórus megalakulása zenei berkekbe is eljutott. A debreceni Fejes-hangszerbolt szintetizátort, gitárt, csörgődobot, kasztanyettet adományozott nekik. A ritmushangszereket a zenében nem annyira járatos kórustagok is kezelni tudják. Nagyon élvezik, hogy zenélhetnek, belefeledkeznek a játékba.

Legtöbbször természetesen a saját klinikájukon lépnek fel, a fekvőbetegeket szórakoztatják, elterelve gondolataikat betegségükről. Legutóbbi koncertjüket közösen tartották az orvostanhallgatók bibliakörével. A betegek világnapján, február 11-én közösen zenéltek a leendő orvosokkal, akik más klinikákra is gyakran eljárnak. Jól is teszik, hogy gyakorlatban valósítják meg a zeneterápiát. Orvossá válásuk során eggyel több gyógyító eszköz lesz a kezükben.

– MTI/Gőz József –

[2008.02.27.]