Mi a Zene 2005-ben? Eredményhirdetés

Mi a Zene 2005-ben? - Experimentális zenei pályázat - Eredményhirdetés

A ParaRadio 2004 őszén vágott bele egy nagyszabású rendezvénysorozatba Mi a Zene 2005- ben? címmel. A programsorozat keretében meghirdetett experimentális zenei pályázat - melyet szeretnénk évente megrendezni hagyományteremtő jelleggel - nagy sikert aratott, hiszen majdnem félszáz pályamű érkezett, amelyet az 5 fős zsűri egyenként, majd együtt is értékelt. Az első három díjazott fellépési lehetőséget kapott a márciusi Ultrahang Fesztiválon, valamint műveiket az Ultrahang kiadó, illetve a ParaRadio CD-n megjelenteti.

A Mi a Zene 2005-ben experimentális zenei pályázat nyertesei:

Első helyezést ért el Pócsik Zoltán és Tollas Hunor, Woabbit jeligével.
A második helyre a zsűri a Szabó Péter és Csiki Csaba Ovekk_Finn jeligéjű munkát tartotta érdemesnek, míg a harmadik helyezést az RVR jeligével ellátott mű alkotója Pongrácz Kálmán szerezte meg.
A zsűri szeretné külön kiemelni és kommentálni a beküldött munkák közül Keresztes Lóránt és Balla Zoltán Frisk Fisk, illetve Kapitány István BiPolarMan jeligével beküldött munkáit.

A zsűri értékelése és kommentjei a nyertes, illetve kiemelt alkotásokhoz:

Woabbit/ Pócsik Zoltán és Tollas Hunor
Kiérlelt, mesteri pontossággal kimunkált, valódi ívvel rendelkező mű, mely a hang eszközeivel képes plasztikusan megfogni valamit, amire a fogalmaink nem képesek. Nun András (képen)
Remek erőtartalékokkal bíró, a mű teljes ideje alatt építkező kompozíció, egészen mélyről - szinte tökéletesen arányosan végigvezetve. Működött. Nagyon. Tóth Krisztián (képen)

Ovekk_Finn/Szabó Péter és Csiki Csaba
Következetes kísérleti paradigmát megvalósító, járatlan utakat járó, ugyan akkor radikalitását mégis megőrizve olykor mégis elképesztően játékos formában elkészített mű, mely az eddig zeneként még nem kanonizált zajokból építkezik. Nun András
Néhány testcseles noisy magyar gyártmány. Ha a hallgató bátrabb kitekintgetést kapna Ovekktől a kötelező experimentális kereteket átlépve - meghatározóbb élmény lenne. Lehetne! Nyitni kell. Tóth Krisztián

RVR/Pongrácz Kálmán
Saját univerzumot, delejes atmoszférát teremtő mű, mely sötét tónusai ellenére beszippantja a hallgatót. Nun András
RVR hang kollázsa megtéríti a gyanútlan füleket - \"saját birodalmi\" eszközeivel. Tényleg sikerült. Sőt: további járatlan utak bejárása javallott ilyen felfogásban, hogy még sokrétűbb lehessen az életmű. Tóth Krisztián

Frisk Fisk/Keresztes Lóránt és Balla Zoltán (külön kiemelés)
Munkáik, kísérletező jellege és ereje nem vész annak ellenére, hogy alapvetően játékosan álltak a feladathoz. Különösen kiemelkedő a beadott anyag nyitánya és zárása. Nun András
Komplett minicd, de időlimiten belül. A pályázat középső része, nem volt világmegváltó, sőt. Azonban Frisk Fisk mégis zseni - ha az első és az utolsó számot hallgatom. Hibátlan. Időtálló. - Tóth Krisztián

Bipolarman/Kapitány István (külön kiemelés)
A szerző borzasztó hangminőségű, a zsűri tagjai számára kivétel nélkül elviselhetetlen zenei formák látszólag összeférhetetlen egymásra építésével egy ellenállhatatlanul mosolygásra és headbangelésre késztető zenei egységet olvasztott egybe sikerrel. Nun András
Végre! Bipolarman, aki tolatva ugyan - de mégis előbbre mutat...Várok egy teljes albumot, hogy végre megtörténjen az, amit csak remélni mertem eddig. Addig viszont megelőlegezem. Gratula. - Tóth Krisztián

Hortobágyi László megjegyzése a beérkezett művekhez:

Nem tartom szükségtelennek feljegyezni, hogy a részemről, határozottan építő jó szándékkal elkövetett kritikai vihánc és elménckedés ellenére is magasra tartom a résztvevők által materializált, életükből hosszú órákat elfogyasztó és azt strukturáló alkotói ösztöneszezésük termékeit, különösen azok élő felvételekkel is súlyosbított változatait és felhívom szerényen a figyelmet annak felértékelésére miszerint eme alkotásokban - bármilyenek is legyenek azok -, mégiscsak az előadó-humanoidok egy magasabb rendűnek látszó és képzelt tevékenység felé irányuló igyekezete valósult meg.

[2005.02.25.]