John McLaughlin

John McLaughlin egyedülálló, rendkívüli technikával rendelkező gitárművész, aki több zenei stílus megújítójának számít, sokak szerint hangszerén a világ legjobb muzsikusa. 1942-ben született Angliában, családban nőtt fel, kilencéves korától zongorázni tanult, majd áttért a gitárra. Kezdetben főként a blues inspirálta, tizennégy éves korában flamenco-val kezdett foglalkozni - mely a legmagasabb technikai felkészültséget igényli a gitárosoktól, - majd ezután következett a jazz. A 60-as évek elején költözött Londonba, blues-t játszott Alexis Korner-rel, Georgie Fame-mel és Graham Bond-dal, absztrakt zenéket John Surman-nal és Dave Holland-del, gitározni tanította Jimmy Page-t (később Yardbids, Led Zeppelin), majd 1969-ben elkészítette a brit zene mérföldkövének számító "Extrapolation" című lemezt.

Ezt követően áttelepült New Yorkba, készített felvételeket Jimi Hendrix-szel, majd a Tony Williams Lifetime tagja lett, de egyre inkább foglalkoztatták saját zenei elképzelései. 1970 a kiugrás éve: Charlie Haden és Airto Moreira közreműködésével elkészül a "My Goals Beyond" című album, melyre már Amerika is felfigyel. A siker a "király", Miles Davis meghívásának formájában érkezett, akinek oldalán részt vett a kor zenei trendjét gyökeresen megváltoztató "In A Silent Way" és "Bitches Brew" felvételein. Az új stílus lenyűgözte a világot. A jazz-rock robbanásszerű fúziója fantasztikus zenekarokat dobott a felszínre (Return To Forever, Weather Report), melyek sorát John McLaughlin zenekara, a Mahavishnu Orchestra vezette. (McLaughlin-t vonzotta a hindu vallásfilozófia, Sri Chinmoy guru híveként vette fel a "Mahavishnu" előnevet.) Az együttesben John McLaughlin egyedi, dupla fogólapú gitáron játszott, társai: Jerry Goodman (ex-Flock), Billy Cobham, Jan Hammer és Rick Laird. A Mahavishnu kezdeti éveit elképesztő siker övezte, melyet Carlos Santana-val kiadott duó-lemeze még tovább fokozott. Később új zenészek (Jean-Luc Ponty, Michael Walden) csatlakoztak a zenekarhoz, de nem tudták meghaladni az eredeti felállás sikereit.

Nem így a Shakti! McLaughlin ugyanis 1975-ben ezen a néven fiatal indiai zenészekkel alakított új zenekart, tagjai: L. Shankar, T.H. Vinayakram és Zakir Hussain. Ebben egy számára készült, egyedülálló gitárra cserélte hangszerét, melyen különleges, szitárszerűen zengő hangokat tudott játszani. A Shakti az indiai ragákat felhasználva, hosszú improvizációkkal tarkított fúziós zenét játszott, jelentős szerepet vállalva ezzel a későbbi, ún. "worl-music" irányzat elindításában.

1978-ban Paco De Lucia és Larry Coryell társaságában létrehozta a Guitar Trio-t, melyben Coryell-t később időpont-egyeztetési okból Al Di Meola váltotta fel. A híres "Friday Night In San Francisco" album már ezzel a felállással készült, mely máig minden idők legsikeresebb és legnagyobb példányszámban eladott jazz lemeze.

Később több sikeres szólólemez után visszatért Miles Davis-hez is egy lemezre, majd Trilok Gurtu-val, a népszerű indiai ütőhangszeressel arattak világra szóló sikereket. 1990-ben hazatért Angliába és megírta a Mediterranean Concerto-t, melyet a Skót Nemzeti Filharmónikus Zenekarral vett lemezre, 2000 után főként a káprázatos Remember Shakti-val koncertezett.

Ezzel egyidőben már születőben volt az új lemez, az "Industrial Zen", mely az elektromos gitárzene újabb mérföldköve. A "4th Dimension" további tagjai: Gary Husband (ex-Billy Cobham, Jack Bruce, Gary Moore, Level 42), Mark Mondesir (Jeff Beck, Kevin Eubanks, Glenn Hughes) és az újonnan felfedezett basszusgitáros-zseni: Hadrien Feraud…

[2008.03.05.]