Hídugrás Lightspeed Champion-tól

Lightspeed Champion: Falling Off The Lavender Bridge lemezét hallgattuk meg.

Hogy az őszintét megmondjam, mindig is csodáltam azokat az adrenalin – mániás polgártársainkat, akik a magasról a mélybe vetik magukat, nem törődve azzal, hogy gyomortartalmuk esetleg a szájukban köt ki, vagy hogy szakad a kötél.

A korábban dance punkban nyomuló, mára jobb létre szenderült Test Icicles egykori tagja, Devote Hynes, alteregóit a bungee jumpinghoz szükséges halált megvető bátorsággal váltogatja.

Most épp Lightspeed Champion néven vívta ki a bajnoki címet. A szólómunka olyan szinten tér el az egykori projekt hangvételétől, mint a Police és Sting életműve, csak jelen esetben az utóbbi a jobb.

A multi-instrumentalista fickó, a Hope of the States-es Mike Siddel közreműködésével rögzített, néhol a Dears dolgaira hajazó korongja az idei év első igazán nagyformátumú műve. Napjainkban erős az alt country és folk revival - ez tagadhatatlan, ugyanakkor a sokak által degradált műfajt csak nagyon keveseknek sikerül olyan szinten űzni, mint pl. Ryan Adamsnek a tavalyi, Wan2 listás Easy Tigeren.

Hynes kezébe azonban lámpást adott az Úr Isten. Akusztikus, félakusztikus, elektromos gitárbontogatások, ízléses vonóskíséret, puha fafúvósok, lélekemelő zongorafutamok adják a gerincét ennek az ihletett, minden ízében klasszicizáló korongnak.

RG

[2008.03.25.]