James Whiting (Sugar Blue)

1950-ben született Sugar Blue (James J. Whitling), aki a művésznevét egy régi klasszikus blues-jazz sztenderdről kapta.

A Grammy-díjas harmonika virtuóz nem az a tipikus bluesman. Hamar kialakított jellegzetes szájharmonika- és énekstílusa valahol félúton mozog a hatvanas évek dinamikus r'n'b-je és a harmincas évek fájdalmasan finom bluesos jazze között. Sugar Blue New York hírhedt Harlem negyedében nőtt fel, s nem elsősorban blues zene vette körül, hanem például Billie Holiday és James Brown muzsikája. A harlemi évek és a New York-i utcák olyan hírességek zenéivel ismertették meg, akik meghatározták későbbi ízlésvilágát, úgy mint Little Walter, Big Walter Horton, Sonny Boy Williamson, Paul Oscher és Charles Walker.

Első harmonikáját a nagynénjétől kapta, amin Bob Dylan-t és Stevie Wonder-t próbálta kísérni a rádión keresztül.

Karrierjét utcai énekesként kezdte, és első felvételeit 1975-ben készítette el a legendás Brownie McGhee-vel és Roosevelt Sykes-szel. Több forrás megemlíti, hogy a Rolling Stones fedezte fel Párizsban, igaz létezik ennek a cáfolata is. Mindenesetre az tény, hogy szerepelt a banda Some Girls, Emotional Rescue majd később a Tattoo You albumán is. Felajánlották neki a további együttműködés lehetőségét is, de Ő ezt nem fogadta el, a saját bandáját szerette volna létrehozni, ahelyett hogy állandó „sideman”-ként szerepeljen.

Párizsi évei után Chicagóba utazott, hogy tanulhasson a harmonika nagymestereitől. Játszott Big Walter Horton-nal, Carey Bell-el, James Cotton-nal és Junior Well-sel is. Két évet játszott a Chicago Blues All Stars együttesben, majd 1983-ban megalakította a saját bandáját.
A Blues Explosion albumáért Grammy-díjat kapott, de játszott Willie Dixon Grammy-díjas lemezén a Hidden Charms-on is.

Beindultak a dolgai, végigturnézta Amerikát, koncertezett Európában, Afrikában és fellépett számos rangos fesztiválon a következő városokban: Zürich, Den Haag, Antibes, Nizza, Cannes, Montreal.

A fesztivál szereplései alatt olyan zenészekkel adódott lehetősége együtt zenélni, mint: Muddy Waters, B.B.King, Clifton Chenier, Luther Allison, Art Blakey, Lionel Hampton, Stan Getz.

1987-ben szerepel Alan Parker thrillerjében az Angel Heart moziban Robert DeNiro mellett. A kritika nem csak a szájharmonika tudását emeli ki, hanem megemlíti a szövegírói tehetségét is.

Többen a harmonika Charlie Parkerének és Jimi Hendrixének nevezik Őt.

[2008.03.18.]