Falusi Mariann elárulta titkát: "Hosszú combokat szeretnék"

A meglepő bejelentést egy Zene.hu olvasó kérdésére tette a népszerű énekesnő idáén márciusban. Lássuk hát, mi volt az, amit Mariann bevallott nekünk!

– Terveztek Best Of DVD-t?
– Az utóbbi évek lemezein mindig felidéztünk egy-egy régebbi Pa-Dö-Dő dalt, de a 15 éves jubileumi dupla CD-nk, amin mi persze egy hangot sem énekelünk, csak a barátaink és olyan művészek, akikkel az elmúlt években jó kapcsolatba kerültünk, valami ilyennek, azaz Best Ofnak tekinthető.

– Mikorra várható a legújabb CD-je, amit mi olvasók nagy örömmel vennénk, ha újabb lemeze megjelenne a boltok polcain. 
– Sajnos a dátumokkal mindig nagy bajban vagyok... Ha csak rajtam múlna, egyszerűbben ígérnék, de egy albumon folyó munkák annyi mindenkitől függnek, hogy elég nehéz kitalálni konkrétumot. Egy biztos, még ebben az évben szeretnénk, ha megjelenne a Pa-Dö-Dő zenekar 20. CD-je, hiszen idén vagyunk 20 évesek. Az, hogy megyünk-e a kunfehértói rendezvények egyikére, az csakis a meghívásotokon múlik. Hajrá!

– Nem bánod, hogy nem vállaltál gyermeket?
– Természetesen vannak olyan időszakok, amikor nagyonis, de a gyerekvállalás felelőssége nem csak egy emberen kell, hogy múljon és sajnos eddigi életem során nem találkoztam olyan fiúval, aki ebben társamul szegődött volna. Persze nem adom fel, fiatal vagyok vagy mi?!

– Mi az, amit az életben még nagyon szeretnél elérni?
– Nincsenek szerepálmaim, egyszerűen, természetesen és jól szeretnék megélni mindent, ami az életemben még szembejön.

– Ha egy valamin változtathatnál magaddal kapcsolatban, akkor az mi lenne?
– Hosszú combokat szeretnék és nem mindig annyira szigorúnak lenni magamhoz, ahogy most teszem.

– Milyen típusú műsort szeretsz a tévében nézni leginkább? És műsorvezetőként vagy közreműködőként veszel részt szívesebben?
– Nem szeretem a bulvárműsorokat, a sorozatokat és a vetélkedőket. Az igazi jó filmeket kedvelem, a régi magyarokat és mindent ami ismeretterjesztő. A tv-t csak háttérnek használom, de annak sem gyakran. Műsorvezetőként élveztem a Reggeli-t, mert ha jó volt a szerkesztői elképzelés, akkor sok érdekes infóhoz jutottam, érdekes emberekkel találkozhattam és az élő műsor az egyetlen igazi dolog a tv-ben, mert ott nagyon kell figyelni és felelősséggel lenni minden pillanatban. Az kihívás, az klassz.

– Össze fogtok még állni egy-egy koncert erejéig Györgyivel?
– Nem vagyunk szétállva, úgyhogy a kérdés okafogyott. Már volt ebben az évben is pár koncert és bár nem nagyon száguld a popipar, és a mi tematikus koncertjeink nehezebben eladhatók, mint a popbulvár, vagyis a roadshow-k, néhány számból álló produkciókat, több előadót felvonultató műsortípusai, de ha tudunk, boldogan koncertezünk a Györgyivel, bárhol, bármikor.

– Hogyan kerültetek össze Györgyivel?
– Hűűűha, hát, 1985-ben volt egy musical a Pesti Színházban, ami a Vígszínház kamarája, és ahol a Presser a zenei vezető, és ő hívott el bennünket szerepelni. Az ötlet bevált, megtartottuk és elindultunk az interpop fesztiválon. Először azt hitték, ez csak egy vicc, egy színésznő és egy jazzista egyszeri kalandja, de elég kitartónak bizonyultunk.

– Mennyire tudod elviselni a Györgyi pimaszos beszólásait?
– Nagyonis jól. A Györgyi mindig gondot és energiát fordít a környezetére, szórakoztat bennünket. Volt idő, amikor havi 20-25 koncertünk volt és emellett még színházban is 6-8 előadás, és a Györgyi minden estére kitalált valami újat, valamit, amivel kiakaszthatott bennünket. Komoly meló és inkább szeretet van mögötte, mint pimaszság... Ha meg valakinek az érdekében kell pimaszkodni, azt a Györgyinél jobban senki sem csinálja. Az, hogy valaki észnél van és rögtönöz, az inkább irigyelnivaló, mint nehezen viselhető. 

– Voltak köztetek nézeteltérések?
– Természetesen, de leginkább a munkán tudunk összevitatkozni. Én néha lusta vagyok, meg annyi millió dolog érdekel, a Györgyi szigorúbb. Szóval ilyeneken…

– Mire vagy a legbüszkébb?
– Az önállóságomra, az energiáimra, az empátiámra, és a megbocsátásra, bár néha azt hiszem, hogy ez csak a rossz memóriám adta áldás…

– Mi volt életed legcikibb helyzete egy koncerten?
– Nem emlékszem, mert ha volt is, megoldottuk.

– Soha nem próbálkoztál szólóban. Miért?
– Folyamatosan szólózunk. Színdarabokban/pl: Olivér musical,Óriáscsecsemő kortárs opera, vagy mostanában a Bubó/, vagy vendégeskedünk külön-külön koncerteken, és a Mari van Györgyi van című lemezünkön is vannak szólószámok, és elég sok fellépést is vállalunk külön külön. Ilyen például a Zeneakadémián vagy a Müpában klasszikust, vagy a bjo-val jazzt, de crossovert is a Honvéd Férfikarral és a Dohnányi Szimfonikus zenekarral. Nincs erre kialakított koncepció, imádok bárhol bármit szerepelni műfaji határok nélkül.

[2008.12.16.]