Hogyan csináljunk jó lemezt, minden feltűnés nélkül?

Kálloy Molnár Péter - „A nő után” című lemezét hallgattuk meg.

Kálloy Molnár Pétert a közönség inkább film és színházszerepeiről ismerhette. Eddig. Szólólemezén Péter bebizonyította, hogy nem csak remek színész, hanem nagyon jó énekes is. Bár meglepő módon a lemez külsőségei elég puritánok. Szerzői kiadásban jelent meg az anyag, ami kereskedelmi forgalomba nem hozható.

Hoppá! Mintha egy soha nem látott ember lemezét tartanám a kezemben, aki saját erejéből próbálkozik a magyar popzenei fertőben. Nincs borító, nincs semmi, csak egy szita nyomott lemez, egy 100 Ft- os tartóban. Oké, hogy nem a külsőség a lényeg, hanem az üzenet, amit jobb esetben hordoz a lemez. De könyörgöm, itt nem akárkiről van szó! Bár nem tudhatjuk, hogy mi volt Kálloy Molnár Péter célja ezzel a lemezzel, valószínűleg nem az, hogy meg akar gazdagodni belőle.

Még és még

Na de halljuk. Az első dal a „Még és még” címet viseli. Hát bejött az, amire számítottam. Teljesen helytálló hangszerelés, jó éneklés és minden igényt kielégítő hangzás. Miért nem hallunk sok ilyet itthon? Szerintem ez a dal bármelyik rádióban elférne. A számok legtöbbje egyébként hétköznapi dolgokról szól, nagyon tetszetős formába, dalba öntve.

Néhol keményen szókimondó, néhol pedig az iróniáé a főszerep. Ilyen egyik kedvenc dalom a „Body buldier Blues”. Bár egy kicsit már lerágott csont a téma, de azért nagyon jó. Az „Aki megtagadja magát” című dalt pedig ajánlom mindenkinek meghallgatni, mert komoly témát feszeget és én személy szerint ezen dal hatására mélyen magamba néztem.

Az „Adószám” című nóta viszont annyira nem illik a lemezre az eddig hallottak után, hogy el is szomorított egy kicsit. A muzsikával nincs baj, viszont a dalszöveg annyira puritán, hogy egy kicsit „ámátőr”- nek tűnik. Olyannyira, hogy a dal végére már idegesít és legszívesebben miszlikre zúztam volna a CD-lejátszómat. Ezen szörnyű trauma után szerencsére a következő, a „Nap hőse” című szám kijavítja ezt az orbitális hibát a lemezen. Az utolsó dal, a „Fekete Zongora” pedig szépen levezeti ezt az igen sűrű és tömény lemezt.

Nem az a jó, amit a médiák törnek belénk?

Összegezve, egy nagyon jó lemezt készített „Kálloy művész úr”, amely megérdemelt volna egy kicsit nagyobb felhajtást. Kedves kereskedelmi médiák által bábként mozgatott, vak és süket emberek! Mindenkinek ajánlom ezt a lemezt, mert nem biztos, hogy az a jó, amit a médiák tömnek belénk, mint a libába a kását, mi meg csak nyeljük szótlanul és elhisszük, hogy ez jó! Kálloy Molnár Péter lemeze bebizonyítja ezt.

A hangstúdió és a zenészek azért szerintem megérdemeltek volna valami felsorolás félét, mert nagyon szép teljesítményt nyújtottak az albumon. Bár van aki nem a dicsőségért zenél. Sajnos ez a ritkábbik fajta. De kedves gitáros úr, vagy urak! A gitárhangolás egy kicsit nagyobb figyelmet érdemelt volna. Nem veszélyes, de nem mondom ki melyik dalban, a szóló nagyon hamis.

Szóval drága népek! Tessék a süket füleket kinyitni, hallgatni ezt a lemezt és okosodni belőle. Már csak az a kérdés, hogy honnan jutunk hozzá?

-norro-

[2008.04.16.]