A fekete április 4.: Két operaénekesre is emlékezünk

Szomorú nap a magyar operatörténelemben április 4-e, ugyanis két kiváló embert is elvesztett a ’70-es években. Emlékezzünk most meg Kishegyi Árpádról és Radnai Györgyről.

A kiváló operaénekes Kishegyi Árpád 1922. november 16-án, Budapesten született. Az énekes úgynevezett „buffótenor”. Az 1947–1978 közötti időben az Operaház magánénekese volt. Kiváló képességeit és tehetségét mi sem mutatta jobban, minthogy számos előadásban kamatoztathatta színészi képességét, muzikalitását és hangjának gazdag színskáláját.

Megkapta a Liszt Ferenc-díjat, mégpedig 1965-ben. Érdemes művésznek is elismerték, ezt a címet 1974-ben vehette át. Főbb szerepei közé tartoztak: Mozart Varázsfuvolájából Monostatos, Kacsoh Pongrác János Vitézéból a Francia király és Verdi Falstaff-jából Barolf szerepei, tényleg hogy csak pár kiemelkedőt említsünk meg.

A halál 1978. április 4-én érte utol Amerikában, New York-ban hunyt el a magyar operavilág elismert művésze.

Több mint negyven szerepet énekelt Radnai György

Szintén nagyszerű operaénekesről emlékezünk meg, mégpedig Radnai Györgyről, aki 1920. augusztus 7-én Szurdokpüspökin született. Énekhangját tekintve a baritonok közé tartozik.

Tanulmányait a Nemzeti Zenedében végezte, László Géza tanítványaként. Második helyezést nyert Genfben, a Nemzetközi Zenei Versenyen.

Operaházi bemutatkozása 1949-re tehető, amikor Leoncavallo Bajazzók című operájában Tonio szerepét játszotta el. Ezután elkötelezte magát az Operaház mellett, ami annyit jelentett, hogy 1977-ig, tehát egészen a haláláig vezető hősbaritonja volt.

Pályafutása legnagyobb sikereit egyértelműen Verdi műveiben érte el. Szerepeit nem is annyira hangjának szépsége, hanem az összetett művészi előadás és jellemábrázolás tette igazán népszerűvé és egyedivé. Egyforma jelentőségű volt nála a szövegmondás és a biztos stílusismeret.

Pályafutása során több mint negyven szerepet énekelt, amelyeket rendkívül kidolgozott színészi munkával tett hitelessé. Vendégszerepelt szinte valamennyi európai városban. Közreműködője volt számos tv- , rádió- és filmfelvételnek is. Kossuth-díjat 1975-ben kapott, míg érdemes művész 1972-ben lett, a kiváló művész titulust pedig 1977-ben érdemelte ki.

A halál 1977. április 4-én érkezett el hozzá, bariton hangja ekkorra örökre megpihent.

A Zene.hu mindkét művész emléke előtt tisztelettel adózik.

– mek.oszk.hu alapján: zene.hu –

Április 4-én történt

[2008.04.04.]