Stíluskavalkád egy fergeteges koncerten - A Brooklyn Funk Esentials koncerten jártunk

Aki a tavalyi „Hídünnep”-es koncertjükről illeteve a tegnap estéről is lemaradt, annak csak azt tudnám javasolni, hogy a következő alkalommal ne hibázzon ekkorát. A koncert nagyon „meggyőző” volt. Maga a felállás klasszikusnak mondható, három énekes (ha nem számítom a vokálozgató többi zenekartagot), egy gitár, basszus, szaxofon, dob, perka és bilentyűs, aki trombitán is játszik (néha egyszerre mindkét hangszeren).

A nevek, akikkel eddig összehozta őket a sors és a tehetség, szintén elég meggyőzőnek tüntek (Maceo Parker, James Brown, The Roots). Ennek megfelelően egy ízig-vérig funk koncertre számítottam. Igaz, hogy olvastam a mindenféle stílus keveredéséről a zenéjükben, de amit kaptunk, arra nem igazán voltam felkészülve. Ezt természetesen pozitív értelembe mondom.

Világkörüli utazás

Mindjárt az elején egy instrumentális számmal nyitottak, ami természetesen funk volt. Rendben, az USÁ-ból indulunk. Aztán jöttek az énekesek. Itt már belekerült a dologba egy kis hip-hop, és egy kis raga is, amivel egy kicsit belekóstoltunk Közép-Amerikába is, de csak egy rövid ideig (visszatértünk és időztünk is ott pár számnyit még a koncert közben). Harmadik számmal már Isztambulba érkeztünk ezen a képzeletbeli körúton, szakavatott idegenvezetőink segítségével.

A szaxofonos szoprán-szaxit ragadott, és olyan törökös-kelzmeres, világzenés futamokat nyomott, hogy csak lestünk, mint a bazárban... Ezután meg sem álltunk egészen Latin Amerikáig. Kaptunk egy kis mambót, és szambát. Úgy tűnt, hogy egyszerűen semmi nem lehetetlen ezeknek a zenészeknek, mitöbb játszi könnyedséggel rázták ki az ujjukból a jobbnál jobb dallamokat és ritmusokat. És a java még csak ezután jött...

A koncepció

A mambós részben kezdett tisztulni számomra ezen kivételes produkció felépítése. Mint kiderült, a billentyűs-trombitás úriember volt a zenekar zenei vezetője és a basszusos srác pedig a banda vezetője. Egy kicsit hasonlított az egész a David Calzado y su Charanga Habanerára, amit még az Almássyn láttunk másfél éve.

Ott is megvolt a zenekarvezető, énekesek, kiváló fúvósok. Természetesen most csak az alapkoncepcióra gondoltam, nem a zenére. Itt is és ott is megvolt egy szigorúan behatárolt előadás, azaz maguk a számok, amibe mindenki óramű pontossággal hozta a rá kirótt feladatot. Viszont itt jött egy ellentét is: míg az nagyon mesterkéltnek tűnt és teljesen megírtnak, ez teljesen szabadnak hatott. Itt voltak szabadabb szólók, rögtönzések.

Reggae és ska funkba öltöztetve

Az utazás folytatódott... Jött egy kis reggae, Marley-féle stílusban előadva, megbolondítva jócskán fúvós betétekkel. Aztán, hogy ne menjünk teljesen messze, egy kis ugrálós-helybenfutós ska, Madness-es beütéssel (konkrétan a One Step Beyond szólt egy kicsit áthangszerelve). Itt jött el az a a pillanat, amiben eddig csak Incognito koncerteken volt részem: a zenekar leguggoltatta az egész közönséget, majd azon nyomban fel is ugrasztott bennünket, nehogy elkényelmesedjünk - még egy kis ugrálás.

Teljesen le voltam nyűgözve ettől a zenei sokféleségtől, ami így leírva lehet, hogy zavarónak tűnhet, de egyáltalán nem volt az, sőt! Csavartak még egyet a koncerten, egy kis disco-funkot is játszottak, jó popposan, sziruposan tálalva. Ha nem ebben a környezetben hallom, lehet, hogy zavart volna a a néha kissé sok színpadiasság, de ez a produkció még ezt is fogyaszthatóvá tette. Olyan volt ez, mintha összeeresztették volna a Scissors Sisterst Roisin Murphy-vel és James Brown-nal. Szóval ilyent még nem hallottam.

Mint Ludas Matyi....

Háromszor hívtuk vissza a zenekart, nem igazán akart senki sem hazamenni. Ők pedig jöttek és játszottak: még egy kis skát, egy kis funkot, egy kis raggaet. Szerették a közönséget, mi pedig őket, de nagyon! Jó kis hétfő esti program volt, mindenki mosolygott, a közönség is, a zenészek is.

Kénytelen leszek valahonnan beszerezni a lemezeiket, mert ennyi nem volt elég. Remélem feltűnnek majd még valamelyik fesztiválunkon is, mert abszolút lenyűgöző volt a koncert, zseniális zenészekkel. Köszönjük!

-Aretuska-

[2008.04.09.]